A Megkötöm lovamat két különböző dallamváltozatban hasonló szöveggel ismert magyar népdal. Az első változat ismert Semmit se vétettem Nyitra városának, a második Lovamat kötöttem piros almafához kezdetű szöveggel is.
Első változat
1) Megkötöm lovamat szomorúfűzfához, lehajtom fejemet két első lábához.
A dalt Bartók Béla gyűjtötte 1918-ban a Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegyei Újszászon.
Feldolgozás:
Szerző Mire Mű Előadás Jandek Gusztáv két szólamú vegyeskar Megkötöm lovamat..., 1. dal Bartók Béla zongora Tizenöt magyar parasztdal, 1. dal
Az 1) változatot Kodály Zoltán gyűjtötte a Nyitra vármegyei Menyhén 1909-ben az alábbi szöveggel: Semmit se vétettem Nyitra városának, mégis besorozott engem katonának. Huszárnak sorozott, bakancsnak iratott, verje meg az Isten, de megszomorított. Elvisznek messzire, messze a hazámtól, el se búcsúzhattam a kedves babámtól.
Második változat
A dalt Péczely Attila gyűjtötte a Csongrád megyei Tápén Megkötöm lovamat piros almafához címmel.
Lovamat kötöttem piros almafához, magamat kötöttem gyönge violához. Lovamat eloldom, amikor a hold kel, de tőled, violám, csak a halál old el. Nem szoktam, nem szoktam kalickába hálni, csak szoktam, csak szoktam zöld ágakra szállni. Zöld ágakra szállni, fenyőmagot enni, fenyőmagot enni, gyöngyharmatot inni. Elbúcsúzom, rózsám, tőled utoljára, kilenc álló évre visznek katonának. Inkább leszek betyár az alföldi pusztán, mégsem leszek szolga a császár udvarán.
A dallam leginkább Bródy János Ha én rózsa volnék című szövegével ismert.Bródy János honlapja → 1973–1975 → Ha én rózsa volnék
Jegyzetek
Források Szöveg: Megkötöm lovamat (Wikiforrás)
Első változat:
Második változat:
Felvételek
Második változat:
Kategória:Magyar népdalok Kategória:Kottát és midifáljt tartalmazó lapok