260px|bélyegkép|Csatajelenetek a pikt Soenos-kövön Fortriu (latinul: Verturiones; óírül: Foirtrinn; óangolul: Wærteras; piktül: Uerteru) a között említett pikt királyság volt. Korábban úgy vélték, hogy a mai Skócia középső részén, Perthshire déli részén helyezkedett el, de valószínűbb, hogy északon, a Morayshire és Ross-shire keleti térségében volt a központja. A „Fortriu” olyan kifejezés, amelyet a történészek használnak, mert nem ismert, milyen néven nevezték a lakói a saját államalakulatukat. A történészek néha a Piktföld egészének megnevezéseként is használják a nevet.
Az elnevezés eredete A Fortriu név az óír forrásokban többnyire nem alapalakban, hanem ragozott alakokban fordul elő, leggyakrabban Fortrenn és Fortrinn formában. A Fortriu alakot a modern szakirodalom ezekből a forrásalakokból rekonstruált alanyesetként használja. A név eredetét gyakran a késő római forrásokban szereplő Verturiones népnévvel hozzák összefüggésbe, vagyis valószínű, hogy egy korábbi népnév óír nyelvi továbbéléséről és átalakulásáról van szó.
Története Fortriu népe a római forrásokban jelenik meg először. Ammianus Marcellinus 392 körül Verturiones néven említi őket, mint a piktek csoportját. A korszakban a „pikt” a római szóhasználatban gyűjtő, pejoratív megnevezés lehetett a romanizálatlan brit népekre. Régészeti adatok alapján ugyanakkor a Moray-öböl környéke a nem szigetelődött el, római diplomáciai kapcsolat fennmaradhatott, és a határvidékeken megfigyelhető mintázathoz hasonlóan a Róma határain túl élő csoportok nagyobb politikai egységekbe tömörülhettek. A 367–368-as támadásokbanA római Britannia elleni 367–368-as összehangolt támadássorozatban északról a piktek két csoportja, nyugatról az Írországból érkező Scotti, továbbá az eredetükben bizonytalan Attacotti, keletről pedig frank és szász csoportok léptek fel, ami kiterjedt kapcsolatrendszerre utal. A támadásokat a szakirodalom összefüggésbe hozza a I. Valentinianus római császár alatti támogatások csökkenésével, és azzal is, hogy a római északi csapatok parancsnokát, Fullofaudest elfogták, ami a zsákmányszerző célokat valószínűsíti. más csoportok is részt vettek, ami kiterjedt kapcsolatrendszerre utal.
A Fortriu királyság a tényleges „főkirályságként” működött, uralkodói a pikteket egyetlen népként, egyetlen király alatt igyekeztek megszervezni. A korszak fordulópontja Bridei, Beli fia uralkodása volt. Ő volt az első olyan király, akit a krónikák kifejezetten „Fortriu királyaként” neveznek meg. Bridei és 685-ben Dun Nechtainnél aratott győzelmével – csatában legyőzte Ecgfrith northumbriai királyt –kiszorította a northumbriai befolyást a Forth-tól északra. Utódai idején a Fortriu-királyok képesek voltak a pikt tartományok egészére kiterjedő döntéseket érvényesíteni, majd Óengus, Uurguist fia 731–741 között Dál Riatát is meghódította, és egy időre Észak-Britannia addig példátlan politikai dominanciáját teremtette meg.
A viking korban Fortriu uralkodóhatalma hirtelen omlott össze. A vikingek 839-ben döntő vereséget mértek a piktekre, a csatában elesett Fortriu királya, valamint Dál Riata királya is, ami arra utal, hogy nem puszta portyáról, hanem nagyobb hadjárat lezárásáról lehetett szó. Néhány évtizeddel később a dublini viking királyok, Amlaíb és Auisle 866-ban Fortriu ellen vonultak és feldúlták „az egész pikt nemzetet”. A források zavaros kronológiája ellenére valószínű, hogy több évig jelen voltak és túszokat is szedtek, majd 870-ben Dumbarton ellen támadtak. Végül 871-ben nagy zsákmánnyal és foglyokkal tértek vissza Dublinba.
A Fortriu név a X. század elején még felbukkan a forrásokban, de 918 után az ír évkönyvek már nem említik. A 934-es angol elbeszélő forrás is csak tájékozódási pontként utal „Fortriu tengerére”; a név ezt követő eltűnéséből a szakirodalom általában arra következtet, hogy a királyság a folyamán utód-területekre, elsősorban Moray és Ross tartományaira töredezett szét. Moray neve először a Skócia királyainak krónikájában – I. Malcolm uralkodása idején (943–954), Ross pedig egy végi szentéletrajzban (a metzi Szent Cathróe élete, 971–976 között) jelenik meg. A későbbi középkori hagyomány egyes helyeken Fortriut már Moray-jal felcserélhetően kezeli, és a De Situ Albanie a „hét ősi pikt királyság” között sorolja fel.Az Alba királyainak krónikája szövegében nincs „hét királyság” felsorolás. A krónika uralkodói jegyzetszerű elbeszélése nem ad ilyen politikai földrajzi listát. A „hét királyság” motívum a Poppleton-kézirat másik anyagához kapcsolódik (a pikt eredetmonda és a pikt királylista környezetében, illetve a de Situ Albanie hagyományában), és ott a hét név rendszerint így jelenik meg: Fib, Fidach, Floclaid, Fortrenn (Fortriu), Got, Ce és Circinn. A középkori hagyományon belül ugyanakkor létezik olyan változat is, amelyben egyes nevek (például Cat vagy Fotla) más elemekkel cserélődnek. Források: és
A királyság elhelyezkedése A hagyományos tudományos konszenzus az elmúlt évszázadban az volt, hogy Fortriu Skócia középső területein volt és a Dél-Pikt Királyságnak felelt meg. Alex Woolf legutóbbi kutatásai ezt az elméletet megingatták, és a legtöbben ma északra helyezik a királyságot, ahol a legkorábbra datált pikt emlékművek találhatók.
Ez lehetett az a terület, ahonnan elindult a Piktföld egységesülése. Mindez megnöveli a viking támadások jelentőségét ebben a folyamatban, hiszen észak jobban ki volt téve a viking pusztításnak. Más fényben tűnnek így fel azok a források is, amelyek szerint I. Kenneth, aki a hagyomány szerint elsőként egyesítette Skóciát, kezdetben Fortriu uralkodója volt.
Fortriu alkirályságai, tartományai
Cat vagy Cait Királyság Cait, illetve Cat a kora középkorban, 800 körül kialakuló pikt királyság volt, amelynek területe Skócia északi részén, a mai Caithnesset és délkelet Sutherlandet ölelte fel. A pikt eredetmondák szerint az ős Cruithne hét fia közül Caitt (vagy Cat) alapította. A mai Caithness helynév a Cait névből származik, ez a név megőrződött Sutherland gael nevében is: Cataibh. Shetland legkorábbi feljegyzett neve – Inse Catt – volt, ennek jelentése: „cat népének szigetei”. A folyamán az Ír-szigetről érkező gaelek uralmi pozícióra tettek szert a piktek fölött. Az 500-as évek közepére a gaelek átvették Cait irányítását, és megalapították Dál Riata királyságát, amely Cait-től a Man-szigetig terjedt. Dál Riata jelentős szerepet játszott a skót kultúra kialakulásában. A Caithnessben meghatározóvá vált a norvég (norse) befolyás. A norvég portyázók és telepesek meghatározó jelenléte a partvidéken oda vezetett, hogy Cait az orkney-i norvég grófság (jarlság) részévé vált. A jarlok, akik gyakran az Orkneyinga-dinasztiához tartoztak, ebben az időszakban ellenőrzésük alatt tartották a térséget.
Cé pikt tartomány Cé tartomány volt a pikt korban, területe a mai Aberdeenshire területének felel meg. A Pikt Krónika szerzője szerint Cruithne hét fia között felosztotta királyságát. Egyikük volt Cé, a kapott tartomány névadó királya, uralkodása tizenöt évig tartott. Egyes források ezt vitatják, és uralkodásának hosszát tizenegy, tizenkét vagy húsz évben adják meg.
Az Aberdeenshire területén levő Bennachie hegy neve őrzi a Cé nevet, a hegy nevének jelentése „Cé népének hegye”. Ebből következően a hegyen álló Mither Tap vár a tartomány kiemelt települése lehetett. A római korszak után Kelet-Skóciában több pikt királyság alakult ki. A a pikt nép az északi és a déli piktek nagyobb királyságaiba tagolódott. Cé az északi és a déli pikt területek közti határvidék volt. Cé politikai státusáról és berendezkedéséről nincs adat, és nincs bizonyíték arra sem, hogy saját királyai lettek volna.
Fib Királyság Kevés megbízható forrás szól a pikt Fib Királyságról. A királyság területe nagyjából megegyezett a mai Fife területével, a Tay folyó és a Forth folyó torkolata közt húzódó természetes félszigettel. A Poppleton-kézirat Pikt királylistája és az Alba királyainak krónikája a pikt uralom, illetve Alba felosztását hét alkirályságra említi, amelyek egyike Fife volt. A név Fib alakban 1150-ben, Fif alakban 1165-ben adatolt, és gyakran Fothriffhez kapcsolták. A „Fife királysága” közkeletű megnevezés legkorábbi ismert említése csak 1678-ból való, és egy felvetés szerint a kifejezés a Fife grófjának kvázi királyi kiváltságaiból eredt. A „királyság” fogalma származhat Wyntoun egyik részletének félreértelmezéséből is. A fife-i Newburgh közelében levő Clatchard Craig dombvárat a jelentős pikt erősségként használták.
Megjegyzések
Hivatkozások
Fordítás
További információk
Kapcsolódó szócikkek Pikt uralkodók listája Dál Riata Strathclyde-i királyság
Kategória:Európa történelmi államai Kategória:Skócia történelme Kategória:Piktek