bélyeg|262px|Református templom Tenke (románul Tinca) község Romániában, Bihar megyében, Tenke község központja. Nagyváradtól 40 km-re délre, a magyar határ közelében, a Fekete-Körös mellett található.
Története Az Árpád-kori települést egyes források szerint 1338-ban említi irat, de biztosan Meszesi Demeter váradi püspök egyik 1355-iki levelében azonosítható. Földesura kezdettől fogva a váradi püspökség. A török dúlások alkalmával Tenke is elpusztul, 1598-ban a községnek csak 13 lakosa maradt.
Tenkén három templom áll, a görögkatolikusoké most épül, de több neoprotestáns felekezetnek is van imaháza. A mostani református templom helyén állott hajdan a község ősi temploma; ennek elpusztulta után a lakosok fatemplomot emeltek, melyet 1790-ben kőtemplom váltott fel; ezt 1882-ben lebontották, s helyére a mai templomot építették. A római katolikus templom 1810-ben épült az 1775-ben Patachich Ádám püspök által emeltetett kápolna helyén. A görögkeletiek 1863-ban kaptak először templomot, a mai impozáns kőtemplomot 1927–39 között építette Sztarill Ferenc tervei alapján Orbán Károly. Az izraeliták zsinagógája 1869-ben épült, de a Ceaușescu-diktatúrában lebontották, miután az itteni zsidók zöme Izraelbe vagy máshová települt.
1875-ben megalakult az Ipartestületet, mely a századfordulón székházat is kapott. Vasútállomását 1899-ben avatták fel.
1899. november 5-én, harmadikként Erdélyben, de jóval hamarabb, mint a szomszédos Nagyszalontán, mellszobrot állítottak a „nemzet atyjának”. A bronzból készült mellszobor, amely Kossuth Lajos idősebb arckifejezését ábrázolta, 72 cm magas volt, és egy 225 cm magas, 54 cm széles, felül 39 cm-re keskenyülő, tiroli márványból készült talapzatra helyezték a református leányiskola melletti parkban. Készítői Gerenday Antal és fia, Gerenday Béla budapesti szobrászok.
Fábián József tenkei tanár ádáz kitartással gyűjtögette a történelmi adatokat Tenkéről írott monográfiájához (Tenkei magyarok, Literátor, Nagyvárad, 2003). Dicséretes kutatómunkájának köszönhetően már-már napfény derült rá, hová menekítette, ásta el egy maroknyi önfeláldozó magyar az 1919-es román bevonuláskor a Kossuth-szobrot, de végül a mű nem került elő, mert időközben sírba vitték titkukat a rejtekhely ismerői. Tenke a trianoni döntés nyomán Magyarországtól Romániához került, a második bécsi döntéssel pedig Dél-Erdélyben maradt, román fennhatóság alatt. 1950-ig járási székhely volt.
Fontos tanulmány Tenke, illetve a környező – részben elpusztult – magyar települések történetének a jobb megismeréséhez Fodor Ferenc „Az el nem sodort falu” című írása.Forrás: Kulcsár A. Sándor.
Református lelkészei Bernáth Lajos Czapfalvy József Vass Zoltán Berke Sándor
Lakossága 1839-ben a tenkeiek 13,2 százaléka katolikus, 82,3 százaléka református, 4,3 százaléka ortodox. 1930-ban, az első nagy „érvágás” után az arányok a következők voltak: 26,4 százalék katolikus, 46,5 százalék református (összesen 2801 magyar); 18 százalék ortodox (687 személy), 1,2 százalék görögkatolikus (48 személy) és 5,2 százalék zsidó (201 személy).
Tenke község lakosainak száma kb. 7800, akik közül kb. 65% román, 20% roma és 15% magyar nemzetiségű. A községközpont a 20. század elején még csaknem teljesen magyar és zsidó lakosságú volt, de a század második felétől kezdve a magyarok nagyobb része elvándorolt (főleg Magyarországra), és a helyükbe mintegy 30 környező településről románok költöztek. Rajtuk kívül a falu melletti cigánytelepre az utóbbi évtizedekben több mint ezer roma is települt. Vallási megoszlás szerint a falu lakói az ortodox, református és katolikus felekezethez tartoznak, de sok a baptista, adventista és pünkösdista hívő is.
Látnivalók Természettudományi kiállítás. A református parókia egyik épületében található tenkei természettudományi kiállítás az 1950-es években létesült. A múzeum magyarul és románul feliratozott tárlói a Fekete-Körös vidékének különböző élőhelyeit mutatják be, bennük kitömött állatok és a környezetük, például föld alatti járataik, ritka ásványok, halak, például egy kétméteres harcsa, számos madárfaj. Egy jó állapotú barlangimedve-koponya és több óriási mamutfog is ki van állítva, amelyeket a falu közelében találtak. A tenkei Természettudományi Múzeum létrejötte id. Csák Kálmán önfeláldozó munkájának köszönhető. Gyógyfürdő és gyógyvízforrás. A település nagy kincse az ivókúrára használt gyógyvize, de saját gyógyfürdője is van, amelyben a balneológiai kezelések során felmelegítve hasznosítják a gyógyvizet.
Tenkén születtek Csák Kálmán (1926–2018), a tenkei természettudományi múzeum megteremtője, egykori igazgatója Erdélyi Jenő (1881–1971) orvos, egyetemi tanár Kozora Ágoston (1882–1959) szatlermester, vízimalom-tulajdonos Beöthy István (1882–1979) katolikus pap, pápai prelátus, nagyprépost Iosif Cova (1912–1984) grafikus Bíró Gáspár (1958–2014) jogász, szakíró, egyetemi tanár Dénes László (1959–) költő, újságíró Faragó Sándor (1919–1994) színész Fodor Ferenc (1887–1962) földrajztudós, történész Kákay Szabó György (1903–1964) festő Marius Vizer (1958–) üzletember, a Nemzetközi Cselgáncsszövetség elnöke
Jegyzetek
Források Fodor Ferenc: Az elnemsodort falu. Budapest : Athenaeum, 1940. 260 p., t. : ill. (Tenke és Bélfenyér helytörténete) Vende Aladár: Bihar vármegye községei. In: Bihar vármegye és Nagyvárad. Szerk. Borovszky Samu. Bp. [é. n.]. (Magyarország vármegyéi és városai)
Kategória:Bihar megye települései Kategória:Románia fürdőhelyei Kategória:Bihar vármegye települései