bélyegkép|jobbra|250px
Az európai vidra, vagy gyakran csak röviden vidra (Lutra lutra) a menyétfélék (Mustelidae) családjába tartozó, részben vízben élő ragadozó emlősállat. A szabad természetben ritkán lehet látni, mert a Kárpát-medencében szinte kizárólag éjszakai életet él. Az ujjai közötti úszóhártyák és áramvonalas teste egyaránt a gyors úszást segíti elő. Testtömege 3–14 kg, testhossza 46–82 cm.
Előfordulása Nyugat-Európától Északkelet-Szibériáig és Koreáig, Kis-Ázsiában, a Himalája régiójában, Dél-Indiában, Kínában, Japánban, Indokínában, Szumátrán, Jáván és Északnyugat-Afrikában él.
Általában az édesvizek környékén él, Nyugat-Európában és Skandináviában a tengeröblökben, Dél- Délkelet-Ázsiában a mangrove-mocsarakban, a bizonytalan helyzetű közel-keleti állomány (fél)sós mocsarakban is megtalálható.
Alfajai
Lutra lutra angustifrons Lutra lutra aurobrunneus Lutra lutra barang Lutra lutra chinensis Lutra lutra hainana Lutra lutra kutab Lutra lutra lutra Lutra lutra meridionalis Lutra lutra monticolus Lutra lutra nair Lutra lutra seistanica
Életmódja Magányosan él – a párzási időszak és a kölykeit vezető nőstény kivételével. Nem alszik téli álmot. Vackát víz fölé hajló fák tövében, maga ásta kotorékban készíti, de olykor megtelepszik vízparthoz közeli borzvárban, nádasban is. A kotorék bejárata a víz alatt is nyílhat, de ez a közvélekedéssel ellentétben nem általános.
Tápláléka változatos, döntően halakból, emellett kétéltűekből, rákokból, esetleg pézsmapocokból, újszülött mezei nyulakból és egyéb rágcsálókból, gerinctelen állatokból – kagyló, nagyobb, vízben élő rovarok, rovarlárvák – áll. Az elfogyasztott halak mérete, faja adott vízterülettől függ, de általában a kisebb, úszás közben könnyen elfogyasztható, tömeges fajokat zsákmányolja. Esetenként jóllakottan, játékból is halászik.
Idejének csak kis részét tölti a vízben vadászattal és játékkal, döntő részben – a többi emlős ragadozóhoz hasonlóan – a vízparton, vackában pihen, alszik. Többször megfigyeltek télen egész vidracsaládokat, amint a vízparton „szánkóztak”. Jó magasra felmásztak a parton, aztán a hasukon csúsztak le a lejtőn. Zsírréteg nem védi a kihűléstől a vízben, csak bundájának víztaszító tulajdonsága, zsírossága és tömöttsége. Egy négyzetcentiméternyi bőrfelületre 50 000 szőrszál jut. Körülbelül 10 méter mélységbe és maximálisan 1–2 percig merül.
Természetes ellenségei – róka, nagyobb ragadozó madarak – inkább csak a kölyköket veszélyeztethetik.
Szaporodása Kitüntetett párzási időszak általában nincs, azonban a környezeti feltételek miatt előfordulhat szezonalitás, a kölykök születése ilyenkor a táplálékban bővebb időszakhoz kötődik.
A nőstény 62 napi vemhesség után 1–4, esetleg 5, de a leggyakrabban 2 kölyköt hoz világra. A kölykét 3 hónapig szoptatja, de hosszabb ideig, akár több mint egy évig is együtt maradhatnak. 2–3 éves korukban válnak ivaréretté. A nőstény esetleg csak kétévenként nevel kölyköket. A hím nem vesz részt a kölykök felnevelésében. Potenciális életkora tíz év felett van, de természetes élőhelyein ennél jóval kisebb a várható élettartama.
Természetvédelmi helyzete bélyegkép|jobbra|250px
Az európai vidra egész kontinensünkön veszélyeztetett faj, több nyugat-európai országban, illetve egyes jellemző élőhelyein ki is pusztult. Jó néhány helyen próbálkoznak a visszatelepítésével, visszatelepülésének segítésével. Egyes területeken (Németország, Brit-szigetek középső része) ez mérsékelt sikerrel is járt.
A faj korábbi visszaszorulásának okai nem tisztázottak részleteiben, de a táplálékállatok mennyiségének csökkenésén, az élőhelyeinek átalakításán, a közúti forgalom növekedésén, a műanyag alapanyagú hálók és varsák elterjedésén felül minden bizonnyal a szennyezőanyagok (PCB-k, DDT, egyéb halogénezett szénhidrogének és egyes nehézfémek) is hozzájárultak ehhez.
Európa más országaihoz képest Magyarországon kiemelkedően sok vidra él, elsősorban a Dél-Dunántúl halastavainál.
Fokozottan védett faj. Hazai veszélyeztető tényezői a vizes élőhelyek pusztulása (a Kiskunság és Nyírség kiszáradása, a halastavak számának csökkenése, a vízpartok lebetonozása, parti növények irtása), vízközeli autóutak építése (gyakran elgázolják őket) és egyes, vidrákról alkotott tévhitek („nagyon sok halat eszik, gyorsan elszaporodik”). Hazánkban a szennyezőanyagoknak kevesebb szerepe van a veszélyeztető tényezők között, de mivel a vidra a vízi tápláléklánc csúcsán álló élőlény, potenciális veszélyforrásként ez is felsorolható. 1995-ben az Alapítvány a Vidrákért vezetésével országos mozgalom indult a vidrák megmentésére és a populáció megfigyelésére.
Állatkertekben korábban gyakrabban tartották, mint manapság. Napjainkban fogságban elsősorban közeli rokonát, az ázsiai törpevidrát tartják. Magyarországon például a Szegedi Vadasparkban, a Jászberényi Állat- és Növénykertben és a Gyöngyösi Állatkertben láthatjuk. Ezen kívül fogságban a Petesmalmi Vidraparkban találkozhatunk még vele idehaza.
A Vadonleső Program 2020-ban az európai vidrát választotta az év emlősének.
Képek
Jegyzetek
Források
National Geographic Magyarország cikke A veszprémi állatkert honlapja Charlie Bood: A természet csodái 1. Interprint KFT 1990.
További információk A magyar vidra Hollandiában kezdett új életet
Kategória:Vidraformák Kategória:Emlősfajok Kategória:A Kárpát-medence emlősei Kategória:Magyarország emlősei Kategória:Magyarországon fokozottan védett állatok Kategória:Európa emlősei Kategória:Ázsia emlősei Kategória:1758-ban leírt állatfajok