thumb|300px|Kavalerovói járás Kavalerovói járás (Кавалеровский район) járás Oroszország Tengermelléki határterületén, a terület délkeleti részén. Székhelye és legnagyobb települése Kavalerovo (17,4 ezer lakos 2005-ben) városi jellegű település. Területe 4289 km², lakossága 34,3 ezer fő (2000, becsült adat), népsűrűsége 8 fő/km². Erősen urbanizált terület, 5 városi jellegű településre (Kavalerovo, Gornorecsenszkij, Hrusztalnij, Rudnij, Viszokogorszk) és 6 községre oszlik. 1954-ben vált ki a Dalnyegorszki járásból. Nyugatról a Csugujevkai járás, délről az Olgai járás, északról a Dalnyegorszki városkörzet határolja.
A járás túlnyomó részét a Szihote-Aliny hegység erdős vonulatai borítják melyek a nyugati részen emelkednek a legmagasabbra (Berjozovaja, 1483 m). A Zerkalnaja-folyó (korábban Tadusi) völgyében található a legtöbb település.
Történelem
A Zerkalnaja-völgyben a 19. században kínaiak telepedtek le (az elsők közülük ginszeng-kereskedők voltak), akik kíméletlenül kizsákmányolták az őslakó udegéket és tazokat. Mihail Venyukov (1832-1901) orosz geográfus jutott el elsőként ide az oroszok közül 1857-ben. Nevét a Venyukov-hágó és az ott felállított emlékmű őrzi. 1906-ban Vlagyimir Arszenyjev tárta fel a Zerkalnaja (akkor: Tadusi v. Tatusu) és mellékfolyóinak völgyeit részletesen. Ekkoriban indult meg a sztolipini politika keretében az orosz lakosság betelepítése, az első orosz település Bogopol 1907-ben létesült. 1910-ben alapították Kavalerovót, Novotadusit (a mai Zerkalnojét) és Szuvorovo elődjét, Kurcsumot. Kavalerovo nevét Fjodor Pololitov (1878-1938) lovaskatonáról (kavaler) kapta, aki elsőként telepedett itt le. A terület kezdetben az Olgai, majd a Dalnyegorszki járáshoz tartozott. Az ón kitermelése 1940-ben vette kezdetét, a gyorsan fejlődő bányavidék 1954-ben vált külön járássá.
Népesség 1989-ben 36 085 lakosa volt. 2002-ben 29 488 lakosa volt. 2010-ben 25 846 lakosa volt.
Gazdaság
A járás elsősorban bányászatáról ismert; területén találjuk a Távol-Kelet legnagyobb ónkészleteit, melyekre a Zerkalnaja felső folyásánál jelentős bányavidék alakult ki Kavalerovo központtal. Hrusztalnij településen ónércdúsító működik (Hrusztalnaja bányatársaság). Ugyanezen a területen ólom- és cinkérckészletek is találhatóak, melyeket szintén kitermelnek (Sztanum és Polimetall vállalatok). Szuvorovo környékén kisebb barnaszénkészleteket termelnek ki. A fakitermelés szintén jelentős gazdasági ágazat. Az idegenforgalom központja a Japán-tenger partján fekvő Szivucs turisztikai bázis, melyen kívül még 2 üdülőközpont (Zerkalnaja, Peszcsanaja) is található a járásban.
Látnivalók
A járás gazdag természeti szépségekben. Jelképévé vált a Zerkalnaja fölé magasodó 120 m magas Derszu-szikla (eredeti nevén Jang-tung-laza), mely nevét Vlagyimir Arszenyjev útitársáról és vezetőjéről, Derszu Uzaláról kapta. Itt ma emlékmű áll. Legnagyobb természetvédelmi területe (18,4 km²) a Cédrusok völgye (Dolina Kedrov). A járás területén húzódó mészkőszirtövben az 1970-es években számos barlangot tártak fel (Szvercski, Zapadnya, Rucsejek, Harza, Barszuki). Nevezetesek még a Biblia-mészkősziklák (Biblejszkije szkali), a Bánat-sziklák (Pecsalnije szkali) Bogopol közelében és a Tavajza-hegyvidék, melyet „Kavalerovói Himalája” néven is emlegetnek.
Külső hivatkozások Általános információk (oroszul) Látnivalók (oroszul) Járási honlap (oroszul) Galéria
Jegyzetek
Források Всероссийская перепись населения 2002 года. Национальный состав населения по регионам России. Демоскоп Weekly. A 2010-es népszámlálás adatai: http://www.gks.ru/free_doc/new_site/perepis2010/croc/perepis_itogi1612.htm
Kategória:A Tengermelléki határterület járásai