Einar Englund svéd származású finn zeneszerző.
Pályafutása Zongoristaként fiatalon kitűnt tehetségével. Felsőfokú zenei tanulmányait Helsinkiben, a Sibelius Akadémián kezdte meg 17 évesen, 1933-ban. Itt Bengt Carlsontól és Selim Palmgrentől tanult zeneszerzést, zongoraoktatói pedig Martti Paavola és Ernst Linko voltak. Englundra nagy hatással volt még Leo Funtek, aki hangszerelést tanított.
1941-ben, a Szovjetunió elleni folytatólagos háború kitörése után katonai szolgálatot teljesített. Egy összecsapásban megsérült a bal keze, ami véget vetett a koncertzongorista pályafutásának, bár a háború után egy ideig dzsesszzongoristaként kereste a megélhetését.
A háború befejeztével 1946-ban írta első szimfóniáját, amelyet Háborús szimfónia (finnül: Sotasinfonia; svédül: Krigssymfonin) néven említenek, bár Englund maga inkább a háború utáni megtisztulás zenei megfogalmazásaként beszélt a műről. A mű 1947-es bemutatója szenzáció volt a finn zenei életben. „Mostantól mindnyájan englundisták leszünk!” írta a szimfóniáról szóló kritikájában Joonas Kokkonen finn zeneszerző.
Egy évvel később mutatták be második szimfóniáját, a Feketerigó-szimfóniát, amelynek fő zenei motívuma a fekete rigó hangjára épül.
1949-ben ösztöndíjjal a massachusettsi Tanglewoodba utazott, ahol Aaron Copland mellett dolgozott, és Leonard Bernsteinnel is alkalma volt együtt zenélni.
A következő évtizedekben a zeneszerzés mellett különféle, a zenével kapcsolatos munkakörökben dolgozott: 1957-től 1976-ig a Hufvudstadsbladet című finnországi svéd napilap zenekritikusa volt, 1958-tól 1982-ig pedig a Sibelius Akadémián zeneelméletet tanított.
1971-ben tért vissza zenekari darabokhoz, ekkor mutatták be harmadik szimfóniáját. 1976-ban keletkezett a negyedik, 1977-ben az ötödik szimfóniája. Concerto 12 csellóra című művét 1981-ben mutatták be.
1984-ben bemutatott hatodik szimfóniájában korális elemeket is használt, Hérakleitosz aforizmáit zenésítette meg. Hetedik, utolsó szimfóniája 1984-ben készült el.
Idős korára szívelégtelenség, veseelégtelenség és egy agyvérzés nehezítette munkáját.
Halála után a méltatások nagy hatású neoklasszikus zeneszerzőként írtak róla, aki azonban nem haladt együtt a korral, és élete végére zenei stílusában marginalizálódott.
Családja 1941-ben vette feleségül Meri Mirjam Gyllenbogelt, akitől egy fia és két lánya született. Felesége 1956-ban elhunyt. Két évvel később, 1958-ban újra megházasodott, Maynie Sirén énekest vette feleségül, akitől egy fia született.
Jegyzetek
Kategória:1999-ben elhunyt személyek Kategória:1916-ban született személyek Kategória:Finn zeneszerzők Kategória:Svéd zeneszerzők