Az előke (olaszul appoggiatura, németül Vorschlag) zenei díszítések egy fajtája és ezek kottai jele. A kottában a hangjegy előtt, vagy után álló kisebb hangjegyek a főhangok közé beékelődő díszítőhangokra utalnak.
Típusai Az előke és a főhang között az időtartam megosztása többféleképpen történhet, ezt jelölésben is megkülönböztetjük. Súlytalan előkének (más néven rövid appoggiatónak, vagy acciaccaturának) nevezzük azt a díszítési módot, mely során úgy ékelődik hang a főhang elé, hogy a hangsúly a főhangon marad. Így a főhang időtartama nem változik, az előke időtartama a főhang előtti hang időtartamából vonódik le. Ha a díszítőhang a főhang után áll, azt utókának nevezzük. A súlytalan előke (illetve utóka) jelölése a főhang hangjegye elé (ill. mögé) írt ferdén áthúzott kiskotta. A súlyos előke (azaz az ütésre játszott előke) ezzel szemben átveszi a hangsúlyt a főhangtól, mely így időben megrövidül és későbbre tolódik. A súlyos előke jele a főhang hangjegye előtti, áthúzás nélkül rajzolt kiskotta. Súlyos és súlytalan előkék között is megkülönböztethető továbbá hosszú és rövid előke. A különbség a díszítőhang időtartamában van. Jelölésük a 18. században többé-kevésbé állandósult, a hosszú előkét negyed, a rövid előkét nyolcad, vagy tizenhatod kiskotta jelöli, és állandósult az egyes jelöléseknek megfelelő díszítőhangok pontos hossza is.
Az előke lehet egyes, vagy többes, bár a gyakorlatban nem szoktak négynél több hangból álló díszítést alkalmazni. A súlytalan többes előke rokon a schleiferrel, mely a főhang előtti hangsúlytalan, két vagy több, ereszkedő vagy emelkedő hangból álló díszítés.
Alkalmazása
Az előke számos hangszeren és vokálisan is előadható. Vonós hangszereken egy vonóval adható elő. Fúvós hangszeren egy levegővel, nyelvütéssel kapcsolják a főhanghoz az előkét. Énekben az előke egy szótagra kerül a főhanggal.
Jegyzetek
Kategória:Zenei kifejezésmódok