Bándi Mihály (Küküllővár, 1689. – Hátszeg, 1721 után) református lelkész.
Élete Nagyenyeden tanult, de a II. Rákóczi Ferenc vezette szabadságharc hullámai elűzték az iskolától. Nyolc évig volt a nagyváradi Inczédy Pál árváinak nevelője, akikkel Brassóban és Szebenben lakva, a német nyelvet megtanulta. Ez követően 1716 áprilisáig Barcsay Ábrahám udvari papja volt. A béke helyreálltával meglátogatta a leideni egyetemet, ahol 1718–1721-ig tartózkodott és Pápai Páriz Imrével együtt élvezték a holland rendek által 1715-ben két nagyenyedi kollégiumbeli tanuló számára alapított ösztöndíjat.
Innen hazakerülve Hátszegen, Hunyad megyében lett lelkész, ahol a magyarul nem tudóknak románul prédikált. Korabeli források szerint fiatalon halt meg.
Művei Üdvözlő latin verset írt Pápai Páriz Imréhez, mely annak Disputatio theol. de angelo című munkájával együtt jelent meg 1719-ben.
Önálló munkái: Szent-Irásból lerajzoltatott igaz kereszténység czimere. Hely nélkül, 1708. (Németből fordította Szebenben és Brassóban tartózkodása alatt.) Bujdosók vezére. Leiden, 1718. és Kolozsvár, 1769. (Imádságos könyv.) Köz példa. Melybe bétekintvén az emberi nemnek változandóságát megszemlélte… néhai Bartsai Ábrahám urnak és Makrai István uramnak példájokban tisztességtételekre a vajda-hunyadi templomban gyülekezett balotti pompa előtt. Előljáró megszólítás. 1716. sz. György hava 26 Kolozsvár, 1721. (Vásárhelyi Mihály: Örökemlékezetű igaz című halotti prédikációjával együtt).
Jegyzetek
PIM adattár
Kategória:Magyar református lelkészek Kategória:1689-ben született személyek Kategória:A 18. században elhunyt személyek