Kecskeméthi János bölcseleti doktor, Jézus-társasági áldozópap és egyházi szónok.
Élete
Nagyszombatban 1652. október 12-én lépett a rendbe; miután Kassán a bölcseletdoktori fokot elnyerte, hitszónok volt ugyanott, Győrött, Kőszegen, Nagyszombatban és magyar szónoklatával nagy hírt és nevet szerzett magának és többeket megnyert a római katolikus egyháznak. Kortársai magyar Cicerónak nevezték.
A nagyszombati jezsuita kollégiumnak igazgatója volt két évig, a bécsi Pázmány-intézetnek pedig közel 14 évig; azután Rozsnyón, később Kőszegen (1667) rendfőnök (ahol éppen a pestis dühöngött és Kecskeméthi fáradhatatlan volt a betegek körül, olyannyira, hogy társait is helyettesítvén, saját életét kockáztatta); Sopronban (1694) kollégiumi igazgató, ugyanaz Kassán (1707) és végül Nagyszombatban.
Miután három évig súlyos beteg volt, meghalt 1712-ben Bécsben.
Munkája
Effen Ignácz atyának szent gyakorlatait adta ki magyarul 12-rétben (Miután Stoeger latinul közli a munka címét, a könyv pedig ismeretlen irodalmunkban, könyvészeti leírását nem adható. Ferenczy szerint ezen munka címe: Nagy tűz kis szikrája, s Bécsben jelent meg.)
Szentiványi Márton után ugyancsak Stoeger azt hiszi, hogy több munkát, nagyobb részt prédikációkat írt és adott ki, melyek azonban szintén ismeretlenek.
Források
Kecskeméti életrajzi lexikon Kecskemét, 1992
Kategória:Magyar jezsuita szerzetesek Kategória:Kecskemétiek Kategória:1633-ban született személyek Kategória:1713-ban elhunyt személyek