Baksaháza puszta Nógrád vármegyében, a Salgótarjáni járásban. Ma Karancslapujtő külterülete. Régebbi iratokban még Baksaházapuszta, illetve Baxaháza.A Baksák századokkal azelőtti idegen eredetére utalhat a név helyesírása körüli, egyébként érthetetlen, indokolatlannak tűnő zűrzavar. A településhez tartozott egy némileg elkülönült, ma már nem létező kisebb házcsoport Kisbaksaháza néven (délkeleti irányban kb. 7–800 m-re, régebben: AlsóbaksaházaHlavácsné Kérdő Katalin: Magyarország történeti helységnévtára 1773–1808. Nógrád megye II. (Salgótarján–Budapest, 2002) illetve Baksaháza alsó).Felsőbaksaháza illetve Baksaháza felső néha Baksaházát jelölte, néha a nyugatabbra található egy-két házból álló kisebb házcsoportot. De ez valószínűleg elírás, mert az 1869-1887-es katonai térképen már Vízvölgy puszta néven szerepel.Lásd a Monarchia második katonai felmérését rögzítő katonai térképét (1806-1869)

Fekvése és megközelíthetősége Nógrád vármegye északi részében, a Dobroda-patak völgyében található. Kizárólag közúton közelíthető meg. Karancslapujtőről dél-nyugatra fekszik, a Baksa út vezet oda.

Karancslapujtő mögött emelkedik a 725 m magas Karancs.

A megyeszékhelytől, Salgótarjántól légvonalban 9 km-re északnyugatra fekszik, ahonnan autóval a Litkére vezető, a Karancs lábánál futó 2206-os úton közelíthető meg. Karancslapujtővel – aminek jelenleg külterülete – szomszédos települések: északon Karancsberény, nyugaton Karancskeszi, délen Etes, délkeleten pedig Karancsalja. Közigazgatási területe keleten határos Salgótarjánnal is.

Története

Baksaháza a környékbeli pusztákhoz hasonló kistelepülés volt. Ezek egyesüléséből, összeépüléséből a közelben két falu jött létre, Karancskeszi és Karancslapujtő. Baksaháza a legutóbbi időkig független település volt. Ennek oka talán az lehetett, hogy lakosainak földje az átlagosnál nagyobb volt, s így távolabb esett a többi kistelepüléstől. Továbbá hogy a Dobroda túlsó partján fekszik, távolabb az országúttól.Bakó Ferenc: A Palócföld centrumának településformái 502. oldal: „A mátraderecskeivel rokon, vagy hozzá hasonló példák azonban arra a következtetésre vezetnek, hogy a szétszórt településtípus területünkön nemcsak a régiségben, hanem a jelenben is ismert. A XIII-XV. században Mikófalva mai határában még négy településről tudunk, Mátraszőlős határában a mai mellett még három lakott hely volt, Kazár határában pedig kettő. Ezek a tanyák a XVI. századi dézsmajegyzékekben már nem szerepelnek, tehát megszűntek, lakosságuk beolvadt valamelyik szomszédos település népébe. Kivételt képez Karancskeszi, melynek pusztái, s elsősorban Baksaháza a bennük lakó kisnemesi családokkal - átvészelték a török időket és ma is lakottak. "

Nem kizárt, hogy a falucska régi temetőjében nyugszik Baksa Márkus, mára jelöletlenné vált sírban.

A közeli „Csata-völgy"-ben 1593-ban a füleki várból kivonuló török hadat egy magyar csapat megtámadta s szétverte.Magyarország vármegyéi és városai, szerkesztette: Borovszky Samu, Sziklay János, Budapest, 1896-1914 Fejezet: Nógrád vármegye községei (Dr. Reiszig Ede), 72. o. A helyi szóbeszéd a csapat vezetését az itteni Baksákhoz köti.

A Rákóczi szabadságharc idején Nógrád vármegye katonailag fontos terület volt. Szécsényben tartott országgyűlést egy ízben Rákóczi (1705).

A kicsiny Baksaháza hosszabb ideig Rákóczi generálisának, Esterházy Dánielnek volt a főhadiszállása.

Említése

Esterházy Dániel (1704. és 1709.)

„Esterházy (Esterhaz) Dániel baksaházapusztai táborban (In castus ad praedium Bakóház)Nem tudni, korabeli elírás vagy sajtóhiba. kelt levelében sürgeti, hogy Darvas Mihály, Nógrád vármegye alispánjaAz eredeti könyvben 67-es sorszámú lábjegyzet: Valójában Darvas ekkor főhadbiztos, Török András pedig alispán volt. (Tekintetes, nemzetes Vitézlő; nemes Nógrád vármegye viceíspány jóakaró uramnak, ö kegyelmének) a fűrészi és osztroszkai hágókat tegye járhatatlanná az ellenség számára. A hadi helyzetről a jövőben tudósítani fogja, de most nem tud semmi különösről beszámolni.

NML XIV-3. C-5/5. 209. Magyar és latin nyelvű irat. A levelet Szécsénybe küldték.”

Az 1709-es másik irat:

„Esterházy Dániel nyílt rendelete az átállók elfogóinak büntetéséről (Baksaházapuszta, 1709. szeptember 13.)

Galántai (Galanthai) Esterházy (Esterhas) Dániel, a fejedelem belső tanácsosa, altábornagy, helytartó, a Dunán inneni némely terület jelenlegi vezénylő parancsnoka (Erdély Ország és Magyar haza szabadságáért Confoederált Nemes Statusok Vezérlő Fejedelme Felső Vadászi Második Rákóczy Ferencz kglmes Urunk ö Felsége egyik belső Tanácsa, Mezei commendírozó Generalis Marsai, Locumtenens, és Dunán innen némely részek actualis Generális Commendansa) baksaházapusztai táborban (ex Castris ad Baksahaza positis) kelt levelében beszámol arról, hogy az ellenség betört Nógrád vármegyébe, de kénytelen volt visszavonulni Zólyom vármegyébe, s Ocsova nevű faluba szállt. A visszavonuló ellenség egy része átállt a fejedelem oldalára, hűségesküt tett le, de a falvak lakosai elfogták őket, amikor Esterházyhoz mentek, s visszavitték őket az ellenséghez. Esterházy megtiltja a települések bíráinak (Városi, falusi Bíráknak), hogy tárgyaljanak a császáriakkal, vagy kedvezzenek az ellenségnek. Bárki, aki az átállókat elfogja, s az ellenségnek átadja, azokat a településük bírájával elrettentésül öljék meg, s javait kobozzák el.

NML XIV-3. C-5/8. 188-189. Magyar és latin nyelvű irat. Közgyűlés előtt 1709. szeptember 16-án, ahol az esküdt jegyző (per Juratum Notarium) olvasta fel.Szirácsik Éva: „Rákóczy levelek”. Nagy Iván Rákóczi-kori iratmásolatainak regesztái a Nógrád Megyei Levéltárból - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 46. (Salgótarján, 2005) 423. Esterházy Dániel nyílt rendelete az átállók elfogóinak

Vályi András (1796-1799)

„BAKSAHÁZA. Bolgarov.Ebben az egy forrásban szerepel, hogy Baksaháza másik neve Bolgarov lenne. Fényes Elek a felvidéki Bolyárt mondja másnéven Bolgarownak. Ha nem tévedés, akkor a dolog érdekessége az, hogy egyes legendák szerint a Baksa nemzetséget a Taksony idejében bevándorolt muzulmán bolgár-török Boksutól, Bille (Bylla) testvérétől származtatják, akik a volgamelléki Bulár földről érkeztek. (Pallas Nagy Lexikona - Boksu címszó) Szabad puszta Nógrád Vármegyében, birtokos Ura Baksa Uraság. Határja jó termékenységű.”

Fényes Elek (1851)

„Baksaháza, puszta, Nógrád vármegyében, 99 kath. lak. Karancskeszi fil.”Rövidítések feloldásával: Baksaháza. Puszta Nógrád vármegyében. 99 (római) katolikus lakos. Karancskeszi filiálé. (Lakosai a karancskeszi esperességhez tartoznak.)

Egyéb Baksaháza a Google műhold felvételén A Monarchia második katonai felmérését rögzítő katonai térkép (1806-1869)

Források

Szirácsik Éva: „Rákóczy levelek”. Nagy Iván Rákóczi-kori iratmásolatainak regesztái a Nógrád Megyei Levéltárból - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 46. (Salgótarján, 2005) Hlavácsné Kérdő Katalin: Magyarország történeti helységnévtára 1773–1808. Nógrád megye II. (Salgótarján–Budapest, 2002) A Monarchia második katonai felmérését rögzítő katonai térkép (1806-1869) mapire.eu Ugyanott régebbi és újabb katonai térképeken. Fényes Elek: Magyarország geográfiai szótára, Pesten, 1851, Baksaháza szócikk Vályi András: Magyar Országnak leírása, Buda, 1796-1799, 1. kötet B. BAKSAHÁZA. Bolgarov szócikk Bakó Ferenc: A Palócföld centrumának településformái

Jegyzetek