bélyeg|450px|A modern ember szétvándorlása a Földön, a ma élő emberek Y-kromoszómáinak elemzése alapjánT. Kivisild u. a.: The genetic heritage of the earliest settlers persists both in Indian tribal and caste populations. In: American Journal of Human Genetics. Band 72, Nummer 2, Februar 2003, S. 313–332, doi:10.1086/346068. PMID 12536373, . Kína őstörténete a körülbelül két millió évvel ezelőtti, első feltételezett előemberi jelenlét dátumától az i. e. 1200-ig, a kínai írásnak a Sárga-folyó alsó völgyében történt megjelenéséig tartó időszakot öleli fel.
A Homo nemzetség nyomai már nagyon korán megjelentek a mai Kína területén. Az első igazoltan hominini fosszília egy 1,7 millió éves Homo erectus. A legismertebb emberi ősmaradvány Kínában a pekingi ember, fosszíliái a – évvel ezelőtti rétegekből kerültek elő a Csoukoutien régészeti lelőhelyről.
A kínai őstörténet egyik legfontosabb, hagyományosan vitatott kérdése az volt, hogy a mai kínaiak a helyben élt emberelődökből fejlődtek-e ki az emberré válás folyamatában, vagy újabb bevándorlók. A modern ember multiregionális eredete hipotézisének támogatói azt állítják, hogy más pre- és korai emberek populációi – mint például a Homo erectus és a neandervölgyiek, akik már egy ideje lakták Afrikát, Európát és Ázsiát – az archaikus Homo sapiensszel való kereszteződés révén fejlődtek anatómiailag modern emberré. A kínai tudósok körében korábban nagy tábora volt ennek az elméletnek, és a politikusok közül is sokan úgy vélték, hogy a kínai ősemberleletek folyamatosságának tagadása sérti az ország nemzeti önbecsülését. Az emberi Y-kromoszóma és mitokondriumok genetikai elemzése azonban ma már a modern ember afrikai eredetének elméletét támasztja alá. A Homo sapiens és a Homo erectus ázsiai képviselői közötti kereszteződésre nem találtak bizonyítékot,
További vitatéma volt, hogy a későbbi, a Homo sapiens által végrehajtott neolitikus forradalom Kínában egy központból terjedt-e el az egész belső-kínai területen, vagy több helyen indult meg a fejlődés többé-kevésbé párhuzamosan. A korábbi nézettel szemben, mely szerint a Sárga-folyó környékén alakult ki először egyfajta magkultúra (, majd ), majd ez fokozatosan elterjedt a ma Kínának nevezett területen, az újabb régészeti feltárások egyértelműsítik azt, hogy Kína kezdettől fogva sok kulturális centrummal rendelkezett. Az i. e. 8. évezredtől megindult újkőkorszaki fejlődés során az egyes területeken egyre határozottabban kezdtek jelentkezni az egyediség jelei. A legtöbb területen felfedezhető egyfajta helyi folytonosság, habár a régészek gyakran különböző névvel illetik az egymást egy adott helyen követő kultúrákat (pl.: – – – ; – – – ; – – ).
Előemberek és ősemberek Kína területén (őskőkor, paleolitikum) bélyeg|A pekingi ember koponyamaradványa, hipotetikus állkapocs-kiegészítéssel
Korai őskőkor Bár az 1985-ben tartományban talált 2 millió éves i ember elnevezésű fosszíliáról később kiderült, nem emberi maradvány, hanem egy majomhoz tartozhatott, számos más, igazoltan hominini fosszíliát is feltártak Kína területén hasonlóan régi korokból.
A mai ismeretek szerint legrégebbi Homo maradvány az 1,7 millió évvel ezelőttre datált őskőkorszaki i ember, (Homo erectus yuanmouensis) bár a tudósok úgy tartják, hogy a Homo erectus már legalább két millió évvel ezelőtt elérte Kínai mai területét. A jüanmoui ember változatos környezetben élt, füves puszták, bozótos területek, mocsarak és éger- és fenyőerdők váltogatták egymást. A gazdag állatvilág képviselői között voltak a Chalicotheriidae család tagjai, szarvasfélék, Stegodon, orrszarvúfélék, szarvasmarhafélék, vaddisznó, és a Pachycrocuta nevű kihalt hiénaféle. A lelőhelyen számos, az olduvai kultúrához sorolható kőszerszámot is találtak, amelyek párhuzamai a kortárs afrikai lelőhelyekről is előkerültek.
Hasonlóan ősi Homo leletet találtak megyében, közelében, a Lösz-fennsíkon. A i ember (Homo erectus lantianensis) két maradványa közül az egyiket 710–684 ezer évvel, a másikat 1,65–1,59 millió évvel ezelőttre datálták. A térségben tárták fel őskőkorszaki régészeti lelőhelyét is, ahol emberi maradványokat nem, viszont kőszerszámokat bőségesen, 17 rétegben 96 darabot találtak. találtak. A legrégebbi lelethordozó réteg korát a 2004 és 2017 közötti feltárás nyomán 2,12 millió évre datálták, a legfiatalabbat 1,26 millió évre. Ezek az adatok rendkívüliek, és a hominini fajok Afrikán kívüli legrégebbi jelenlétének a bizonyítékai lehetnek.
A i ember három koponyáját is megtalálták rendre 1989-ben, 1990-ben, majd 2022-ben tartományban. Ezeket a 600 ezer és 400 ezer évvel ezelőtti időszakra datálták,Tianyuan Li et Henry de Lumley (2008), Le site de l'Homme de Yunxian, CNRS éditions és 2025-ben a gyenyiszovai ember közeli rokonaként azonosították. A harbini ember 300–150 ezer évvel ezelőttre datált, jól megőrződött koponyájának 2025-ös vizsgálata szintén arra jutott, hogy gyenyiszovai emberről van szó. Qiaomei Fu, Fan Bai, Huiyun Rao et al., The proteome of the late Middle Pleistocene Harbin individual, Science, 18 juin 2025, DOI: 10.1126/science.adu9677. Ces deux articles étant évoqués dans : Andrew Curry, ‘Dragon Man’ skull belongs to mysterious human relative, Science, 18 juin 2025. Ces découvertes sont évoquées dans "La science CQFD" sur France Culture, avec la participation de Jean-Jacques Hublin et Silvana Condemi, le 29 octobre 2025 .. Számos más hasonló lelet is arra utal, hogy a gyenyiszovai ember több százezer évig, kiterjedt területen élt Kelet-Ázsiában, és az Altaj hegységbeli Gyenyiszova-barlang, ahol felfedezték, elterjedési területének nyugati szélén van.
A pekingi ember (Homo erectus pekinensis, korábban Sinanthropus pekinensis; kínaiul Bĕijīng yuánrén 北京猿人) maradványai kb. 400 000 évvel ezelőttre datálhatók, és 1923-ban találta meg őket J. G. Andersson svéd tudós a Peking melletti (周口店) falu barlangrendszerében.
A Homo sapiens megjelenése a térségben Paleogenetikai vizsgálatok kimutatták, hogy a modern emberek körülbelül 55 000 évvel ezelőtt hagyták el Afrikát, majd gyorsan elterjedtek Eurázsiában. Ezt az elméletet korábban megkérdőjelezte egyes dél-kínai barlangokban talált Homo sapiens fosszíliák felfedezése, amelyekről azt feltételezték, hogy akár 120 000 évesek is lehetnek. Később azonban megállapították, hogy a leletek sokkal fiatalabbak a korábban feltételezettnél. A jelenlegi bizonyítékok azt mutatják, hogy a modern emberek a genetikai adatok által meghatározott időszakban, azaz az – évvel ezelőtti időszakban jelentek meg Dél-Kínában. Xue-feng Sun et al., Ancient DNA and multimethod dating confirm the late arrival of anatomically modern humans in southern China, pnas.org, février 2021, doi.org/10.1073/pnas.2019158118
Késői őskőkor Körülbelül 40 000 évvel ezelőtt Kína északnyugati részén, a mai Autonóm Területen és a -tó környékén megjelentek a Levallois-módszerrel készített kőpengék. A technika a jelek szerint északnyugatról érkezett. Délen a kavicseszközök éltek tovább némi variációval.
felső barlangjaiban később az európai cro-magnoni embernek megfelelő késői őskőkorszak (felső paleolitikum) (i. e. 50 000 – 35 000) használati tárgyait is megtalálták. Ez már a korai Homo sapiens jelenlétére utal, aki csontból és kőből eszközöket, állati bőrből ruhákat készített és tudott tüzet gyújtani. Temetkezési szokásai is jellegzetesek voltak vörös hematitport hintettek a holttestre. Ezek az emberek azokban a barlangokban éltek, ahol százezer évekkel korábban a pekingi ember, de nem az ő leszármazottaik voltak. Ugyanitt olyan pengéket és dísztárgyakat is felfedeztek, amelyek hasonlítanak a felső paleolitikum idejéből származó, Európában talált darabokra. Ez az ember erdők és füves területek között élt, ahol vadászott és halászott. Ők voltak a legkorábbi anatómiailag modern emberek Északkelet-Ázsiában, akik évezredekig lakták ezt a régiót, és lehetséges, hogy gyenyiszovai emberekkel is találkoztak. Ann Gibbons, Last ice age wiped out people in East Asia as well as Europe, sciencemag.org, 27 mai 2021. Egy 2021-ben publikált, az ősi genomokról szóló tanulmány arra utal, hogy ezeket a populációk később kicserélődtek. Körülbelül 19 000 évvel ezelőtt Északkelet-Ázsiát úgy tűnik, hogy a modern emberek egy másik csoportja népesítette be. Róluk gondolják, hogy a mai kelet-ázsiaiak ősei voltak. Ez a csoport válthatta fel a térségben megjelent első modern embereket.
Az utolsó jégkorszak idején, körülbelül 21 000 évvel ezelőtt, az éghajlat sokkal hidegebb volt az egész bolygón, a tengerszint pedig 120 méterrel a jelenlegi szint alatt volt. Észak-Kínában a hőmérséklet 6 és 9 Celsius-fok közötti értékkel volt alacsonyabb, mint ma. A mai Észak-Kína nagy részét tundra borította.
Késő jégkorszak
A legutóbbib jégkorszak és az őskőkorszak vége felé Dél-Kínában a vadászok és gyűjtögetők körében olyan, Kínára jellemző újítások jelentek meg, mint például az első, a 18 000 és 14 000 évvel ezelőtt időszakra datált kerámia, amit a -barlangban találtak, és amelynek a kontextusában vadrizs és puhatestűek nyomai is szerepeltek.
A Sárga-folyó alsó völgyében 17 500 évvel ezelőttről bizonyítékok kerültek elő növények magjainak, köztük a vadkölesnek a zúzásáról, őrlésérőlPour une archéologie du geste : Broyer, moudre, piler, des premiers chasseurs aux premiers agriculteurs, Sophie A. de Beaune, CNRS éditions, 2000 Li Liu: : publié dans La révolution Néolithique dans le monde, Jean-Paul Demoule (dir.), 2010.
Középső kőkorszak A mezolitikum, azaz a felső paleolitikum és a korai neolitikum közötti időszak jellemzője Kínában a főleg nyílhegyként használt miniatűr kőszerszámok, a mikrolitek gyártása volt. A középső kőkorszak Kínában mindössze a mintegy 10 000 és 7 000 évvel ezelőtti időszakra terjedt ki, ezután a kor különböző kultúrái viszonylag rövid idő alatt egymás után átléptek a neolitikumba. A mezolitikumra jellemző leleteket , , és tartományokban tárták fel.
Holocén A holocén elején, i. e. 9700 körül az éghajlat gyorsan melegedett. A kor emberei kevesebbet vándoroltak, készleteket gyűjtöttek, például makkból. Emellett vízigesztenyét és vadrizst is fogyasztottak; lapos aljú kerámiakorsókat és csiszolt kőeszközöket készítettek. Stabilabb települési formák alakultak ki, ideiglenes táborokkal az intenzív gyűjtögetés időszakaiban, differenciáltabb eszközökkel és kijelölt tárolóhelyiségekkel. Kialakult a félig letelepedett életmód.
Körülbelül 7500 évvel ezelőtt, a korai neolitikumban jelent meg Dél-Kína part menti régióiban az OCA2 génben található His615Arg (rs1800414) polimorfizmus, egy kulcsfontosságú adaptív mutáció, amely a kelet-ázsiaiak bőrének világosodását okozta, hogy megbirkózzanak a magasabb szélességi fokokon fekvő régiók viszonylag alacsony UV-sugárzási szintjével. E variáns gyorsan elterjedt Kelet-Ázsiában. Az OCA2-615Arg gyors robbanása egybeesik a késő holocén korban Kínában történt jelentős népességnövekedéssel. Xiaoming Zhang, Xueping Ji, Chunmei Li et al., A Late Pleistocene human genome from Southwest China, cell.com, 14 juillet 2022, doi.org/10.1016/j.cub.2022.06.016.
Újkőkor (neolitikum) bélyeg|Háromlábú újkőkori (i. e. 7000–5000) kínai főzőedény, -kultúra