Ez a brit vezetéknév több tagból áll, Lloyd Webbernek kell írni, nem Webbernek. Andrew Lloyd Webber vagy Sir Andrew Lloyd-Webber, Sydmonton bárója (London, 1948. március 22. –) a zenés színház nagy sikerű angol zeneszerzője, a Térdszalagrend lovagja.
A késő 20. század egyik legnépszerűbb színházi (musical) zeneszerzője, több sikerdarabjával, melyek egy évtizednél tovább futottak mind a Broadwayen, mind a West Enden. Pályafutása alatt 21 musicalt, több filmzenét, és egy latin nyelvű requiemet szerzett. Rengeteg díjjal tüntették ki, beleértve hét Tony-díjat, négy Grammy-díjat, egy Oscar-t, egy Primtime Emmy-díjat, hat Laurence Olivier-díjat és egy Golden Globe-díjat. Számos dala, különösen a „Hogy szeressem én, mondd” („I Don't Know How to Love Him”) a Jézus Krisztus szupersztárból (Jesus Christ Superstar), a „Ne sírj értem, Argentína” („Don't Cry for Me, Argentina”) az Evitából (Evita), az „Éjfél” („Memory”) a Macskákból (Cats), és „Az éj zenéje” („The Music of the Night”) Az Operaház Fantomjából (The Phantom of the Opera) széles körben ismertté és slágerekké váltak. Vállalata, a Really Useful Group London egyik legnagyobb színházi szervezete.
Életpálya Andrew Lloyd Webber 1948. március 22-én Londonban, Dél-Kensingtonban született."Lloyd-Webber, Baron, (Andrew Lloyd Webber) (born 22 March 1948)". Who's Who. 2007. doi:10.1093/ww/9780199540884.013.24803. Apja, William Lloyd Webber zeneiskolai igazgató, egyházi zeneszerző és templomi orgonista, anyja, Jean Johnstone Lloyd Webber zongoratanárnő és öccse, Julian Lloyd Webber csellista.Barnett, Laura (8 January 2014). "Julian Lloyd Webber, cellist – portrait of the artist". The Guardian. Retrieved 25 December 2014. Hároméves korától tanult hegedülni, két év múlva már zongorázott is, és később a trombitálás tudományát is elsajátította.
Első szerzeményét 9 éves korában írta. Három évvel később szüleitől kapott egy bábszínházat, melynek bábuival zenés darabokat játszott el és ezekhez a muzsikát maga komponálta.
A Westminster Schoolban és az oxfordi Magdalen College-ban (az utóbbit nem fejezte be), majd a Royal College of Music-on tanult.
1992-ben Knight Bachelor lovaggá ütötték, 1997-ben pedig megkapta a nem örökölhető főnemesi rangot, mint Sydmonton Lloyd-Webber bárója, Hampshire megyében. (Főnemesi címe kötőjeles, de családneve nem.) 87. személynek sorolták be A leggazdagabb britek listája a Sunday Times szerint 2006-ban névsorában 700 millió fontos (kb. 265,8 milliárd forintos) becsült vagyonnal szerepel.
Politikailag a Konzervatív Párt támogatója, annyira, hogy külön zenét írt a párt kampányához. Az elmúlt években azonban eltávolodott a konzervatívoktól.
Lord Lloyd Webber a viktoriánus művészet szenvedélyes műgyűjtője. Gyűjteményének darabjait egy kiállítás keretében bemutatta a Királyi Művészeti Akadémián 2003-ban Pre-Raphaelite and Other Masters – The Andrew Lloyd Webber Collection címmel.
Szakmai pályafutás A kezdetek Andrew Lloyd Webber első musicalje Tim Rice szövegíróval a The Likes of Us volt, mely Thomas John Barnardo igaz történetét dolgozta fel. Ezt a musicalt nem adták elő egészen 2005-ig, amikor színpadra állították Andrew Lloyd Webber Sydmonton Festiváján. Lloyd Webber és Rice sok popdalt írtak. Wes Sands, Ross Hannaman, Paul Raven és Gary Bond közte vannak annak a sok előadónak, akikkel a korai Lloyd Webber/Rice műveket felvették. Az első felvételek válogatását újra kiadták egy ötlemezes gyűjteményben, Andrew Lloyd Webber: Now And Forever (2003) címmel.
A zenének és a szövegnek van egy könnyed és élénk varázsa, ami jellemzi a következő musicaljüket, a József és a színes, szélesvásznú álomkabátot (Joseph and the Amazing Technicolor Dreamcoat), a darabot, amellyel a Colet Curt előkészítő iskola bízta meg őket 1968-ban. A József elnyert néhány elismerést a második színrevitelekor. Későbbi előadásain az eredetileg csak 15 perces musical Lloyd Webber és Rice számos átdolgozásán ment keresztül, beleértve további dalok írását, amik kibővítik a musicalt egy tekintélyesebb időtartamra. Ez egy kétórás produkcióban tetőzött, amit a West End-en harmadik közös musicaljük, a Jézus Krisztus szupersztár (Jesus Christ Superstar) sikere után mutattak be.
A Jézus Krisztus szupersztár Ian Gillannal készült lemez volt, melyet színpadra alkalmaztak 1971 októberében, a West End-en, a Lyceum Theatreben. Ez egy olyan rockopera, ami Jézus utolsó napjait mutatja be. Hangszíne keményebb, mint a Józsefé, habár nyújt néhány tréfás könnyítést a hallgatóságnak a „Heródes király dalában" („King Herod's Song”), Heródes könnyed számában, amely megtöri a darab előzményeinek feszültségét.
Lloyd Webber következő projektje Timothy Rice-szal egy musical-komédia P. G. Wodehouse Jeeves and Wooster c. regénye alapján készült. Rice bizonytalan volt ezzel a vállalkozással kapcsolatban, és miután elkészült néhány kezdeti munkálattal a szövegen, abbahagyta az írását. Lloyd Webber a későbbiekben megírta a musicalt Alan Ayckbournnal. A Jeeves megbukott, háromheti játék után levették a repertoárról. Lloyd Webber és Ayckbourn újra elővette évekkel később, ekkor egy teljesen átdolgozott és sikeres verzióját mutatták be a By Jeevesre (1996) átkeresztelt darabnak. Csak két dalt hagytak meg az eredeti produkcióból („Half a Moment” és „Banjo Boy”). A filmváltozata Magyarországon Két lökött inas címmel jelent meg.
Andrew Lloyd Webber megírta az It's Easy For You című dalt, melyet Elvis Presleyvel vettek fel az utolsó időszaka alatt, 1976. október 29-én és a Moody Blue című album utolsó számaként jelent meg.
Az 1970-es évek közepétől A következő zenei együttműködés Lloyd Webber és Rice között az Evita (1976) volt, egy darab Evita Perón élete alapján. Mint a Jézus Krisztus szupersztár, ez a musical is lemezen jelent meg először, melyben Julie Covington énekelte Eva Perónt. A „Miért kell, hogy sírj, Argentína” („Don't Cry for Me, Argentina”) önálló slágerré vált, a musicalt pedig hamarosan színpadra állították a Prince Edward Theatre-ben Harold Prince rendezésében Elaine Paige-dzsel a címszerepben. Rendkívüli sikerrel futott tíz évig a West End-en és 1979-ben a Broadwayn is bemutatták. Rice és Lloyd Webber útjai az Evita után hamarosan különváltak. Ennek oka sosem került nyilvánosságra.
Lloyd Webber akkor egy magán projektbe, a "Variationsba" kezdett csellista öccsével, Julian Lloyd Webberrel, mely Niccolò Paganini 24. capriccioján alapult. Masszív sláger volt, mely az Egyesült Királyságban elérte a pop albumok slágerlistájának második helyét (1978). Főtémáját még mindig használják a London Weekend Television hosszú ideje futó South Bank Showjának dallamaként.
Az 1980-as évek Következő musicalje a Macskák (Cats) (1981) volt, T. S. Eliot Old Possum's Book of Practical Cats-je (1939) alapján, mely Lloyd Webber gyermekkori kedvence volt. A musical dalai Eliot verseiből és a zeneszerző zenéjéből állnak, ez alól kivételt képez a musical leghíresebb dala, az „Éjfél” („Memory”), melynek szövege a rendező, Trevor Nunn feldolgozása egy nem hozzá kapcsolódó, nem Possum Eliot költeményből, az átnevezett „Rhapsody on a Windy Night”-ból. A Macskák volt a Broadwayn a leghosszabb ideig futó musical, egészen 2006 januárjáig, amikor a Fantom megelőzte; több mint húsz évig tartották repertoáron.
A Macskákat követően írta Lloyd Webber a Csillag-Expresszt (Starlight Express), egy musicalt, melyet szintén Trevor Nunn rendezett, mely nagy pénzügyi siker volt, de a kritikusoknak nem tetszett. Rekordideig futott a West Enden, a Broadwayn kevesebb mint három évig adták. bélyegkép|Plácido Domingo tenor, Andrew Lloyd Webber és Sarah Brightman szoprán Lloyd Webber Requiemjének ősbemutatóján (New York, 1985. február 24.). Lloyd Webber ezután írt egy requiemet, amit 1985. február 25-én mutattak be a New York-i Szent Tamás-templomban, a karmester Lorin Maazel, a három szólista pedig Plácido Domingo, Sarah Brightman (Lloyd akkori felesége) és Paul Miles-Kingston volt. Ezt a művet egy újságcikk ihlette, amit a kambodzsai árvák helyzetéről olvasott. Édesapja, William Lloyd Webber emlékének szentelte, aki 1982-ben elhunyt. Habár egy gyászmise meglepő irányváltoztatásnak tűnhet a színpadi musicalekhez képest, de John Snelson rámutat Lloyd Webber életrajzában, hogy a templomi zenének nagy szerepe volt a zeneszerző nevelkedésében, és hogy Lloyd Webber számos alkalommal írt egyházi zenét az évenként megrendezett Sydmonton Festivalra (Snelson, 2004). 1986-ban Grammy-díjat kapott a Requiemért a legjobb klasszikus zenemű kategóriában. Érdekesség, hogy bár a klasszikus besorolást adták neki, a Pie Jesu a Requiemből a pop slágerlista élére került Nagy-Britanniában.
1986-ban Lloyd Webber bemutatta a következő musicaljét Az Operaház Fantomja (The Phantom of the Opera) címmel, melyet az 1911-es Gaston Leroux-regény inspirált. Christine szerepét is Sarah Brightmannek írta, aki el is játszotta az eredeti londoni és broadwayi előadásokban Michael Crawford oldalán. Harold Prince rendezte a darabot, aki az Evitát is színre vitte. Charles Hart írta a musical dalszövegeit néhány Richard Stilgoe anyagot felhasználva. Habár a musical vegyes visszajelzéseket kapott a kritikusoktól, hatalmas sláger lett és a mai napig megy mind a West Enden, mind a Broadwayn, ahol 2006 januárjában megelőzte a Macskákat, mint a leghosszabb ideje futó musical.Sternfeld, Jessica (2006). The Megamusical. Indiana University Press. 169.o. ISBN 978-0-253-34793-0.
Az 1990-es évek Ezt A szerelem arcai (Aspects of Love) követte 1990-ben, mely David Garnett történetét feldolgozó musical. A dalszöveget Don Black és Charles Hart írták, az eredeti előadást Trevor Nunn rendezte. Míg a Fantomot bonyolult volt színpadra állítani, és alapos kidolgozottságot igényelt, A szerelem arcai egyszerűbb, a hangsúly a színházi élmény meghittségen van. Lloyd Webber úgy határozott, kisebb zenekari árkot használ, ami némileg hasonlóbbá teszi a zenét a kamara munkához. A musical sikeresen ment Londonban négy évig, de nem volt ilyen sikere a Broadwayn, ahol kevesebb, mint egy évvel az indulás után befejezték az előadásokat.
Lloyd Webbert megkérték, hogy írjon egy dalt az 1992-es barcelonai olimpiára. Ekkor megkomponálta az „Amigos Para Siempre”-t („Friends For Life”, „Barátok mindörökké”; magyar cím: „Már soha egymás nélkül”) Don Black-kel, aki a szöveget írta hozzá. Ezt Sarah Brightman és José Carreras adta elő a megnyitóünnepségen.
Lloyd Webbernek az alább részletesen felsoroltak szerint sok további musical darabja van, mint például az Alkony sugárút (Sunset Boulevard), a Fütyüld a szélben! (Whistle Down the Wind), a Song and Dance, a Volt egyszer egy csapat (The Beautiful Game) és A fehérruhás nő (The Woman in White).
Amíg néhány munkája szédületes pénzügyi siker volt, az ő pályafutása se volt mentes kudarcoktól, különösen az Egyesült Államokban. A Song and Dance, a Starlight Express és az A szerelem arcai: mind sikeresek voltak Londonban, de nem találtak hasonló fogadtatásra New Yorkban és mind rövid ideig, pénzveszteséggel és negatív kritikákkal futottak. 1995-ben az Alkony sugárút nagyon sikeres, talán a Broadway történetében legnagyobb várakozással bemutatott, abban az évben hét Tony-díjat elnyert darabbá vált. Azonban a magas heti költségével a történelem legnagyobb gazdasági musical bukása lett, 25 millió dollár (4,8 milliárd forint) veszteséggel. A későbbi darabjait (Fütyüld a szélben! és Volt egyszer egy csapat) be se mutatták a Broadwayn. A legutóbbi musicalje, A fehérruhás nő nagyon rövid ideig ment New Yorkban. Az, hogy levették a műsorról, talán annak tudható be, hogy sok előadás alkalmával hiányoztak a színészek; 108-ból csak 39-szer volt teljes a szereplőgárda. Maria Friedman és Michael Ball gyakran hagytak ki előadásokat; előbbi mellrákkal küzdött, utóbbi torokgyulladásban szenvedett.