A Württembergi Királyság () egy történelmi német államalakulat, ami 1805 és 1918 között állt fenn a mai Német Szövetségi Köztársaság Baden-Württemberg tartományán belül. Az állam területe 1813-ban négyzetkilométer volt. Határait keleten és délen a Bajor Királyság, míg északon, keleten és délen a Badeni Nagyhercegség jelentette. Az ország délnyugaton magába foglalt a Porosz Királysághoz tartozó Hohenzollern tartományt is.
A Württembergi Királyságot I. Napóleon francia császár hozta létre csatlós államként, ami az 1495 és 1803 között fennálló Württembergi Hercegség utódállamának számított, felváltva a rövid életű, 1803 és 1806 közötti Württembergi Választófejedelemséget. Az ország 1813-ig a Rajnai Szövetség, a bécsi kongresszust követően 1866-ig pedig a Német Szövetség tagja volt, majd 1871-től, a német egyesítést követően a Német Császárság tagállama lett 1918-ig, az első világháborút követő felbomlásáig.
Földrajzi fekvése A Württembergi Királyság (az 1813-as határmegállapítás szerint) az északi szélesség 47° 34′ és 49° 35′, illetve a keleti hosszúság 8° 15′ és 10° 30′ között feküdt. Legnagyobb mérete észak-déli irányban 225 km, kelet-nyugati irányban 160 km volt. Területe , államhatárainak összes hossza volt. Szomszédai keleten a Bajor Királyság, északon és nyugaton a Badeni Nagyhercegség, délen Boden-tó, továbbá a Hohenzollern-Sigmaringen és Hohenzollern-Hechingen Hercegségek, melyeket 1850 után a Porosz Királysághoz csatoltak. A badeni és a Hohenzollern-birtokokkal közös határvidékeket több enklávé és exklávé szabdalta. A Wimpfen exklávén keresztül a Württembergi Királyság a Hesseni Nagyhercegséggel is határos volt. Württemberg 19. századi határait és az exklávék rendszerét 1973. január 1-jén végrehajtott baden-württembergi közigazgatási reform megszüntette. A két egyházmegye (a württembergi evangélikus egyházmegye és a rottenburg-stuttgarti katolikus egyházmegye) határai azonban változatlanok maradtak.
Fontosabb folyói a Neckar és mellékfolyói (Fils, Rems, Enz, Kocher, Jagst), a Tauber és a Duna, melynek mellékfolyója, az Iller Ulm és Memmingen között a bajor határt képezi. A Schwäbische Alb vízválasztót képez a Duna és a Rajna között.
Történelme Létrejöttének előzményei bélyegkép|A Württembergi Hercegség 1789-ben bélyegkép|A Württembergi Királyság, 1810–1918 A Württembergi Hercegség (Herzogtum Wirtenberg)Az archaikus „Wirtenberg” vagy „Wirtemberg” névformát 1806-ban, a királyság megalapítása után változtatták egységesen „Württemberg”-re. a 18. században keletkezett. Magja a Wirtenberg grófok egykori törzsbirtoka volt, Stuttgart térségében, a Neckar folyó középső szakasza mentén, továbbá néhány vele összefüggő birtok a Fekete-erdő északi részén, és a Schwäbische Alb hegységben. Legnyugatibb exklávéi, a Mömpelgard Grófság, a Horburg Grófság és Reichenweier városa, a Rajna bal partján feküdtek, a mai Franciaország területén.
Az 1789-es francia forradalom ellen az európai monarchiák szövetségekbe tömörültek. 1791-ben II. Lipót császár és II. Frigyes Vilmos porosz király a pillnitzi nyilatkozatban közös intervencióval fenyegették a forradalmi kormányt. 1792. április 20-án Franciaország hadat üzent, kitört az első koalíciós háború, mely francia győzelemmel végződött. Az 1797-es Campo Formió-i békeszerződésben II. Ferenc német-római császár elfogadta, hogy Franciaország kitolja keleti határait a Rajnáig. A Württembergi Hercegség elvesztette a Rajnán túli területeit, ezért 1799-ben második koalíciós háborúban Ausztriával lépett szövetségre. 1800 tavaszán a Napoléon Bonaparte tábornok által vezetett francia csapatok elfoglalták Württemberget. Az osztrák csapatok nem álltak ellen, II. Frigyes württembergi herceg csapatainak is vissza kellett vonulniuk.
A Habsburgokban csalódott herceg az 1801-es lunéville-i békeszerződésben kiegyezett Franciaországgal, hogy növelhesse birtokait a Rajna jobb (nyugati) partján. Az 1802. május 20-i kétoldalú párizsi szerződésben Franciaország megerősítette a hercegség fennmaradását és területi kárpótlást ígért. Württemberg teljes szavazati joggal részt vett a Német-római Birodalom főrendi bizottságának (Reichsdeputation) rendkívüli tanácskozásán, mely a birodalmi főrendi határozat (Reichsdeputationshauptschluss) kiadását készítette elő. Ez rendezte a német fejedelmek kárpótlását Rajnán túli elvesztett birtokokért. 1803 tavaszán Frigyes herceget választófejedelemmé emelték.1803. március 26-i és 1803. április 30-i közzétételek, továbbá 1803. augusztus 21-i választófejedelmi leirat (Kurfürstenbrief), in: August Ludwig Reyscher: Vollständige, historische und kritisch bearbeitete Sammlung der württembergischen Gesetze. II. kötet, 1991, 642. old.-tól. (Württemberg törvényeinek feldolgozott gyűjteménye) Számos mediatizált uradalmat Neuwürttemberg (Új-Württemberg) néven az új választófejedelemséghez csatoltak: Aalen, Giengen an der Brenz, Heilbronn, Rottweil, Esslingen am Neckar, Reutlingen, Schwäbisch Gmünd, Schwäbisch Hall és Weil der Stadt birodalmi szabadvárosokat, és Ellwangen, Zwiefalten, Comburg, Heiligkreuztal, Schöntal, Margrethausen, Oberstenfeld és Muri kolostorok szekularizált birtokait, összesen mintegy 1609 km2 területet , adóbevétellel. (Ez jelentős nyereség volt a Rajna bal partján elvesztett 388 km2-nyi területtel, és kb. állami jövedelemmel szemben.Hermann Schmid, Die Säkularisation und Mediatisation in Baden und Württemberg, 142. old., in: Baden und Württemberg im Zeitalter Napoleons (Baden és Württemberg a napóleoni időkben) c. kiállítás katalógusa, Württembergisches Landesmuseum, Stuttgart, 1987, 2. kötet.
1805. október 3-án II. Frigyes választófejedelem Ludwigsburgban katonai szövetségre lépett Napóleonnal. Württemberg hadserege a franciák oldalán vonult a harmadik koalíciós háborúba. A brünni szerződésekben (1805. december 10.-12.) és a pozsonyi békeszerződésben (1805. december 26.) Elő-Ausztriát felosztották Württemberg, a Bajor Királyság és a Badeni Nagyhercegség között. A választófejedelemség lakossága újabb nőtt. Württemberghez csatolták a svábföldi Hohenberg grófságot, a dunai Ehingent, valamint Mengen, Munderkingen, Riedlingen és Saulgau városokat (1806-ban Waldseet is), továbbá a Német Lovagrend alsó-württembergi birtokait (Neckarsulmot, Gundelsheimet), és más lovagrendek kisebb birtoktesteit is.
bélyegkép|Württemberg koronája bélyegkép|Frigyes, Württemberg első királya (Johann Baptist Seele festménye, 1806)
A királyság létrejötte Franciaország császára Württemberget 1806. január 1-i hatállyal királysággá emelte. A hercegség régi névformáját (Wirtenberg) a korszerűbbnek tekintett Württemberg-re változtatták. Első uralkodója Frigyes lett, az addigi herceg és választófejedelem. 1806. július 12-én a király aláírta a Rajnai Szövetség alapító okiratát (Rheinbundakte), állama ezzel kilépett a Német-római Birodalomból. A csatlakozással Württemberg megszerezte a Hohenlohe-ház, a Königsegg-Aulendorf család, a Thurn und Taxis-ház és más kisebb fejedelmek felső-svábföldi birtokait, alattvalóval.Lásd: Rheinbundakte, 24. cikkely, további területváltozásokat lásd 13, 15, 18 és 19. cikkelyekben. Rajnai Konföderáció szerződése, 1806. július 12. (német Wikisource) Hűsége jeléül Frigyes király feleségül adta leányát, Katalin királyi hercegnőt Napóleon öccséhez, Jérôme Bonapartéhoz, Vesztfália királyához.
A királyság a napóleoni időkben 1809-ben Frigyes király csapatai részt vettek az ötödik koalíciós háborúban, és a tiroli felkelés leverésében. Az 1809. október 14-én aláírt schönbrunni béke értelmében a Württembergi Királyság megkapta a Német Lovagrend mergentheimi birtokait. A megszállás ellen tiltakozó helyi lakosság lázadását véresen leverték. A Franciaország és Bajorország között megkötött 1810-es párizsi szerződés rögzítette Württemberg határait BajorországgalÁllamközi szerződés, 1810. május 18. (in: Württembergisches Regierungsblatt Nr. 129) és Badennel.Államközi szerződés, 1810. október 2. Württemberg megszerezte Crailsheimet és Creglingent, egy sor egykori birodalmi várost, így Bopfingent, Buchhornt (a mai Friedrichshafent), Leutkirchet, Ravensburgot, Ulmot és Wangent, végül az egykori svábföldi Montfort grófságot. Cserébe átadott néhány württembergi törzsbirtokot, így Weiltingent a Bajor Királyságnak, Hornberget és St. Georgent a Badeni Nagyhercegségnek.
1813-ban a hirschlattiHirschlatt ma Friedrichshafen város része. Hohenzollern-birtok megszerzésével Württemberg elérte történelmének legnagyobb kiterjedését. Az eredetileg területű, lakosságú hercegség ekkor -t birtokolt, .Willi A. Boelcke: Sozialgeschichte Baden-Württembergs 1800–1989, Stuttgart, 1989. 16. old.
1812-ben Frigyes király württembergi kontingenssel részt vett Napóleon oroszországi hadjáratában. A sereg elpusztult, csak néhány százan vergődtek haza. Napóleon lipcsei veresége (1813. október) után Frigyes egyezkedni kezdett a hatodik koalícióval. Miután Ausztria a fuldai szerződésben garantálta Frigyes trónon tartását és a Württembergi Királyság integritását, a király átállt a porosz–osztrák–orosz vezetésű szövetség oldalára.Württemberg (Geschichte), in: Brockhaus Konversations-Lexikon 1894–1896, 16. kötet, 866–872. old. (retrobibliothek.de)
A napóleoni háborúk éveiben Frigyes király szabad kezet kapott belpolitikájának alakításában. Következetesen modernizálta országát, egységesítette a sokféle hagyományú országrészek közigazgatását és jogrendszerét. Keményen központosította az államirányítást, leépítette a középkori kiváltságokat, szétválasztotta az igazságszolgáltatást és államigazgatást, megszüntette a belső vámokat. Új közigazgatási egységekre osztotta országát, egyenjogúságot biztosított az újonnan szerzett területek katolikus lakosságának a korábban tisztán evangélikus Württembergben. Intézkedéseinek végrehajtását szigorú rendőri fellépéssel kényszerítette ki. Francia mintára rendőrminisztériumot és titkosrendőrséget szervezett.
A bécsi kongresszus és következményei Az 1815-ös bécsi kongresszus helyben hagyta Württemberg területi szerzeményeit. A háború örökségeként az államkassza eladósodásával, gazdasági visszaeséssel és a lakosság tömeges elszegényedésével, sőt éhínséggel kellett szembenézni. A helyzet súlyosságát fokozta az 1816-os év katasztrofális időjárása. Robbanásszerűen megnőtt a Kelet-Európa és Észak-Amerika felé irányuló kivándorlás.
Németország újjászervezését a bécsi kongresszus föderalista alapon tervezte. A német fejedelemségekből alakítandó államszövetségről szóló első javaslatot maga Metternich terjesztette be 1815. május 23-án. Württemberg és Bajorország hevesen ellenezte a tervet. Frigyes király már egy héttel korábban, május 15-én rendkívüli országgyűlésen (Landtag) előterjesztette saját állami alkotmánytervezetét.Landtag Baden_Württemberg. Dokumente (landtag-bw.de) Landesarchiv Baden-Württemberg (landesarchiv-bw.de) A Német Szövetség június 8-án megalakult, de Württemberg csak szeptember 1-jén írta alá a szövetség alapokmányát (Deutsche Bundesakte). A király alkotmánytervezetét erősen támadták a württembergi rendek, akik az 1514-es tübingeni szerződésen alapuló ősi alkotmányt akarták helyreállítani. Az „ősi jog” védelmére a rendek – Ludwig Uhland költő és politikus segítségével – mozgósítani tudták a lakosságot is.Ludwig Uhland: „Das alte, gute Recht” (versszöveg) (balladen.de) Frigyes nem tudta elfogadtatni alkotmánytervezetét. Utódja, I. Vilmos király is csak egy teljesen átdolgozott változatot tudott kibocsátani 1819. szeptember 25-én.
Alkotmány és konszolidáció bélyegkép|I. Vilmos württembergi király (Joseph Karl Stieler festménye nyomán, 1822)