Hópárduc

bélyegkép|jobbra|250px

A hópárduc (Panthera uncia) vagy más néven irbisz a ragadozók (Carnivora) rendjébe és a macskafélék (Felidae) családjába tartozó Panthera nem egyik faja.

Evolúciós története A DNS-vizsgálatok alapján a macskafélék filogenetikai törzsfáján a hópárduc testvércsoportot alkot a tigrissel (Panthera tigris). A hópárduc és a tigris törzsfejlődése valószínűleg 3,7-2,7 millió évvel ezelőtt vált el. A Panthera genus nagy valószínűséggel Közép-Ázsia északi részéből eredhet. A nyugat-tibeti Ngari Perfektúra területén feltárt Panthera blytheae a legősibb ismert Panthera faj, koponyajellegzeteségei a hópárducéhoz hasonlatosak.

A hópárduc, az oroszlán és a leopárd mitokondriális DNS-e jobban jobban hasonlít egymáséra, mint a nukleáris DNS-ük, ami arra utal, hogy az evolúciójuk egy bizonyos pontján keveredtek egymással.

Előfordulása Közép-Ázsia hegyvidéki területein honos.

Hópárduc populáció országonként Ország Év Becslés Afganisztán 2016 50–200 Bhután 2016 79–112 India 2016 516–524 Kazahsztán 2016 100–120 Kína 2016 4,500 Kirgizisztán 2016 300–400 Mongólia 2016 1,000 Nepál 2016 301–400 Oroszország 2016 70–90 Pakisztán 2016 250 Tádzsikisztán 2016 250–280 Üzbegisztán 2016 30–120

Testfelépítése A felnőtt állatok tömege általában 35–55 kg, de minimum 25 kg és maximum 75 kg. A hasonló fajoktól markánsan megkülönbözteti hosszú farka: ezzel egyensúlyoz a meredek lejtőkön és ha alszik, ezzel védi orrát és száját a rendkívüli hidegtől. Teste 100–130 cm hosszú, farka körülbelül 80–100 cm. A hímek feje rendszerint szögletesebb és hosszabb a nőstényekénél. Rövid lábait a hiúzéhoz hasonló vastag szőrzet borítja, hogy könnyebben járhasson a hóban. Fekete-fehér bundáját törzsén és farkán a jaguáréhoz hasonló, gyűrű és patkó alakú minták, a lábain, a nyakán és a fején pedig pettyek díszítik, megfelelően álcázva az állatot a havas terepen. Évente kétszer vedlik, nyári bundája ritkásabb a télinél.

Életmódja A hópárduc a legmagasabban élő macskaféle. Nyáron felhúzódik a 3500–6000 m körüli fennsíkokra és sziklás magashegyekre, télire 2000 m környékére költözik le. Vadászterülete 10–40 km².

Általában alkonyatkor vagy éjszaka indul vadászni. Étrendjébe főként a hegyvidékeken élő vadjuhok, szarvasfélék és vadkecskék, valamint vaddisznók tartoznak, de megtámad bármilyen állatot, amit csak el tud ejteni, még akkor is, ha akár háromszor is nagyobb nála. Szükség esetén megeszi a madarakat és a rágcsálókat, háziállatokat (jakborjakat, birkákat, kecskéket) is. A Himalájában jellemző zsákmányállatai a sörényes tahr (vadkecske) és a bharal (kék vadjuh). A prédát akár hosszabb távon is követve becserkészi, majd egyetlen csapással teszi ártalmatlanná. Akár 16 méteres távolságot is képes átugrani, ez a teljesítmény egyedülálló a macskafélék között.

Többnyire magányosan él. A párzási időszak januártól március közepéig tart. A terhesség körülbelül 100 napos. Az anya barlangban vagy a sziklák közt szüli meg és egyedül neveli fel 2–3 (ritkán akár 7) kölykét. Teje ötször zsírosabb a tehénénél, így biztosít kicsinyeinek elegendő energiát a hideg ellen. Egyedisége, hogy az egyetlen nagymacska, mely a saját bundáját is felhasználja utódai alvóhelyének szigetelésére. Általában 10–12 évig él, de fogságban a 21 éves kort is megérheti.

A pumához és a gepárdhoz hasonlóan a hópárduc sem képes bőgni.

Az emberekre nagyon ritkán támad, kevés ilyen eset ismert és azok egyike sem volt halálos.

Természetvédelmi helyzete A hópárduc a veszélyeztetett fajok közé tartozik. Mivel bundája rendkívül értékes a szőrmepiacon, vadászata miatt az 1960-as években a vadon élő példányok száma 1000-re csökkent. Bár időközben sikerült megnövelni a populációt, az orvvadászat miatt 2005-re csak mintegy 4500-7500 példány maradt fenn a Pakisztán és a Bajkál-tó közötti élőhelyeken, és a létszám csökkenőben van, mivel a távoli területen élő állatokat nehéz megvédeni. A kutatók szerint a fajt a beltenyészet is fenyegeti, ezért az állatvédők igyekeznek átjárhatóságot biztosítani az elszigetelt csoportok között. A pakisztáni WWF természetes élőhelyükön, a Khunjerab Nemzeti Parkban próbálja megőrizni a hópárducokat. Mivel fogságban is jól szaporodik, ezért a faj megóvásában az állatkertek is segítenek. Megközelítőleg 500 példány él a világ mintegy 150 állatkertjében.

A hópárduc Magyarországon három állatkertben, a Nyíregyházi Állatparkban, a Szegedi Vadasparkban és a veszprémi Kittenberger Kálmán Növény- és Vadasparkban tekinthető meg. A Szegedi Vadasparkban először 2005-ben született két kölyök. 2008-ban szintén a Szegedi Vadasparkban újabb kölyök látott napvilágot. 2012 májusában három hópárduc kölyök született ugyanitt.

A hópárduc a kultúrában

A hópárduc (Aq Barsz) Tatárföld és Kazahsztán nemzeti jelképe. Megtalálható Almati város címerében és szárnyas alakban szerepel Tatárföld címerében is. Az egykori Szovjetunióban a hópárducról elnevezett díjat kaptak azok a hegymászók, akiknek sikerült megmászniuk az ország mind az öt 7000 méteres hegycsúcsát. A Kirgiz Női Cserkészszövetség is ezt az állatot választotta jelképéül. A Himaláján élő népek néha szellemleopárdnak is nevezik a természetben ritkán megfigyelhető nagymacskát. A Kung Fu Panda c. 2008-as animációs film negatív főszereplője, Tai Lung egy hópárduc. A film hatására neveztek el Tai Lungnak egy 2009-ben született hópárduckölyköt az ohiói Akron állatkertjében. Az oroszlán őrség című animációs sorozat 3 évadában (2019) a negyedik epizódtól ("szellemmel szemben") kezdve megjelenik egy Csálun nevű nőstény hópárduc, mint negatív szereplő.

Képek

Források

Jegyzetek

Fordítás

További információk

Angol nyelvű fajleírás Képek és videók a hópárducról

Kategória:Párducformák Kategória:Emlősfajok Kategória:Monotipikus taxonok Kategória:Ázsia emlősei Kategória:Tibet emlősei Kategória:Panthera