Az erdei borkóró, galamblevelű borkóró vagy begencs (Thalictrum aquilegiifolium) a boglárkafélék családjába tartozó, 0,5-1,5 m magas erdei növény.
Megjelenése Az erdei borkóró 50–150 cm magas, lágyszárú, évelő növény. Felálló, a végén elágazó szára finoman bordázott, szőrtelen . Összetett levelei többszörösen szárnyaltak. Az egyes levélkék kerekek vagy tojásdadok, csipkés szélűek, hamvas felszínűek. Hasonlítanak a haranglábak leveleire.
Május-júliusban virágzik. Bugavirágzata a szár végén nyílik. 10–15 mm-es virágai halványlilák, esetleg rózsaszínesek vagy fehérek, a hosszan kinyúló porzók miatt jellegzetes tollpamacs formájuk van. Sziromlevelei nincsenek. 4-5 kis csészelevele zöldeslila, hamar lehullik.
Termése megnyúló, háromszögletű aszmagtermés.
Kromoszómaszáma 2n=14. Előfordulása és termőhelye Európában (Észak-Spanyolországtól Skandináviáig), Oroszország európai részén és Kelet-Ázsiában (Korea, Japán) honos. Magyarországon többek közt a Gödöllői-dombság, a Bodrogköz területén él, valamint a Mátrában is megtalálhatóak állományai.
Lomblevelű erdőkben, bokorerdőkben, erdei útszéleken lehet vele találkozni. A nedves talajt preferálja. Az Alpokban 2300 m-ig is hatol.
Mérgező növény, különösen a gyökere tartalmaz sok méreganyagot. Kertekben, parkokban dísznövényként ültetik.
Magyarországon védett, természetvédelmi értéke 5000 Ft.
Kapcsolódó cikkek Magyarországon védett és fokozottan védett növények listája Jegyzetek
Források Erdei borkóró Növényhatározó Erdei borkóró Művelt kert Greater Meadow-rue NatureGate Thalictrum aquilegiifolium - L. Plants for a Future Columbine meadow rue Fine Gardening
Kategória:Növényfajok Kategória:Boglárkafélék Kategória:Magyarországon védett növények