Majzon László (Érsekújvár, 1904. január 12. – Budapest, 1973. július 19.) – geológus, paleontológus, c. egyetemi tanár, a föld- és ásványtani tudományok doktora (1958)
Életrajza 1933-ban a budapesti tudományegyetemen szerzett bölcsészdoktori oklevelet földtanból, őslénytanból és földrajzból. 1932-től geológus a Magyar Állami Földtani Intézetnél, ahol a mélyfúrási anyagfeldolgozó laboratórium megszervezésével és vezetésével, főleg a kőolajkutató mélyfúrások anyagából kikerült mikropaleontológiai (parányőslénytani) anyag, elsősorban Foraminiferák feldolgozásával szerzett érdemeket. 1948-ban magántanárrá habilitálták a budapesti tudományegyetemen, majd 1953-ban c. egy.-i tanár lett. 1950-től 1952-ig a Földtani Intézet igazgatója volt, megbízták az olajkutatás tudományos laboratóriumának szervezésével. Itt dolgozott 1965-ben való nyugdíjazásáig, majd tanácsadó lett.
A Bükkszéki mélyfúrások (Budapest, 1940) című monográfiájában úttörő jelentőségű a Bükk hegységi Fusulinák leírása. A II. világháború alatt térképező geológusként is dolgozott Erdélyben, erről számos értekezést is írt. Élete végén foglalkozott tudománytörténettel is.
1966-ban megjelent kézikönyvének irodalomjegyzékében 89 nyomtatásban megjelent dolgozata és közel 50 kézirat szerepelt
Kitüntetései A Magyarhoni Földtani Társulat Szabó József emlékérmét 1946-ban kapta meg.
Főbb munkái A Bükkszéki mélyfúrások (Budapest, 1940) Adatok egyes kárpátaljai flis-rétegekhez, tekintettel a Globotruncanákra (Földtani Intézet Évkönyve, 1943) Foraminifera-vizsgálatok (Budapest, 1966)
Források Magyar életrajzi lexikon
Kategória:Magyar geológusok Kategória:Magyar paleontológusok Kategória:1904-ben született személyek Kategória:1973-ban elhunyt személyek