Mokry Benjámin (1774 körül – Pest, 1826. május 15.) irodalomtörténész, református főiskolai tanár.
Élete
A sárospataki iskola növendéke volt, ahol már diák korában a görög nyelvet tanította; azután a főiskola segélyezésével Jenában, ahol 1804. szeptember 24-én iratkozott be, teológiát, 1805-ben pedig Göttingenben történelmet tanult. Hazajövetele után Pápán református főiskolában volt 1805-től 1813-ig az egyetemes történelem, természettan és a klasszika-filológia tanára. Betegeskedése miatt leköszönt tanári állásáról és Pestre vonult, ahol mint magánember kizárólag az irodalomnak élt. Élete végén görög-magyar szótáron dolgozott, melyet azonban nem fejezhetett be. Több külföldi tudós társaságnak is tagja volt. Meghalt 1826. május 15-én Pesten 52. évében. Utoljára Vay Ábrahám gróf házában lakott a Bástya utcában és miután örökös nélkül halt meg, a fiscus le akarta foglalni kis vagyonát és könyvtárát; e miatt barátai Vitkovics, Fáy András és Kovács Ferenc óvást tettek, mint akik utolsó idején ápolták és el is temettették.
Cikkei a Tudományos Gyűjteményben (1817. VIII. Próba rajzolat az embernek főbb charaktereiről, nevezetesen a nagy charakterről, 1818. XII. Némely gondolatok és elmélkedések a tudósokról közönségesen, 1820. I. Egy-két szó a czukor-electricitásról, 1821. III. A természetesről és természetességről); a Felső-magyarországi Minervában (1825. VIII. A régi és a mai poesis között való különbségről közönségesen).
Munkái
Az európai manufacturák, és fabrikák legnevezetesebb mesterségmíveik, készítette kézi könyv gyanánt a nevelőknek és kisebb rangú tanító-társainak számokra, a geographiai és technologiai tudományok tanításakor való használásra Möller János, ford. Pest, 1818. Rézmetszettel. Közönséges historiai-biographiai lexikon, avagy rövid életleírások mind azoknak a nevezetesebb személlyeknek, a kik magokat talentomaik, virtusaik, találmányaik, vitézségeik, mesterség míveik és más akármely jeles vagy gonosz tetteik által esméretesekké tették; legrégibb historiai időktől fogva a jelenvaló időkig. A régi és legújabb nevezetes kútfejekből készítette és öszveszerkesztette. Pest, 1819-20. Négy kötet. (1819-ben a Marczibányi-intézet nagy jutalmát nyerte). I., II., III., IV. A régi római nevezetesebb klassikus írókon és ezen könyvnek kiterjedéséhez szabott kritikán épült deák-magyar etymologiai lekszikon. Pest, 1823. Epiktetosnak kézi könyvecskéje, avagy az életet akármely állapotban kinek-kinek magának tűrhetővé, sőt kedvessé tehetésének mestersége. Fordította és némelly jegyzésekkel, nemkülönben a stoikusoknak erkölcsi tudományáról és annak nevezetesebb fogyatkozásairól való rövid elmélkedéssel megbővítette. Pest, 1825.
Kézirati munkái a Magyar Nemzeti Múzeumban: Corona studiosorum. Papae, 1807. 4rét; Dissertatio de cultura aceris in Hungaria et exinde producendo sacharo. Papae, 1810. 4rét 62 lap; ugyanitt őriztetik három oklevele is.
Jegyzetek
Források
További információk
Új magyar irodalmi lexikon. Főszerk. Péter László. Bp., Akadémiai Kiadó, 1994. Veszprém megyei életrajzi lexikon. Főszerk. Varga Béla. Veszprém, Veszprém Megyei Önkormányzatok Közgyűlése, 1998.
Kategória:Magyar irodalomtörténészek Kategória:Magyar egyetemi, főiskolai oktatók Kategória:1826-ban elhunyt személyek