Az ExperiDance Tánctársulat vagy ExperiDance Produkció (), ismertebb nevén csak ExperiDance egy hivatásos táncosokból és a művészi munkájukhoz nélkülözhetetlen háttérapparátusból álló, független táncművészeti vállalkozás. Nagyszabású és látványos munkásságuk a statisztikák szerint nagyobb közönséget vonz, mint bármely más hazai táncos formációé. Magyarország első magántánctársulata 2000-ben alakult. Alapítói Román Sándor koreográfus, érdemes művész, az ExperiDance egykori művészeti vezetője és Vona Tibor producer, az ExperiDance ügyvezető igazgatója. „A magyar tánckultúra utazó nagykövetei”-ként is emlegetett társulat a magyar néptánchagyomány elemeiből építkezve igyekszik a magyar táncot forradalmasítani. Újszerű megfogalmazásban, közismert nemzetközi és kortárs táncokkal ötvözve, modern színpadi formában és magas művészi színvonalon törekszik népszerűsíteni a magyar tánckultúrát, külföldön és belföldön egyaránt. Az ExperiDance mára már nemzetközileg is elismert, sokak szerint „Magyarország országimázsának pozitív formálója”. Magyarország egyik legnépszerűbb táncegyüttesét 2008-ban Sanghajban a világ tíz legjobbja közé választották.
Nevének eredete Az ExperiDance név az angol experience (tapasztalat, élmény, életérzés) és dance (tánc) szó összetételéből alakult. A név alapgondolata az, hogy a múltból megszerzett tapasztalatok felhasználásával valami újat szeretnének létrehozni.
Tevékenysége, céljai A tánctársulat igyekszik követni a magyar néptánc logikáját, mely az egyéniség megjelenésére épül. Ezen megjelenés számtalan lehetőséget ad az egyénnek. Mivel nagyon sok egyén és nagyon sok nemzedék volt a magyar történelemben, az ExperiDance rendkívül gazdag táncanyagból gazdálkodik. Az ExperiDance küldetése, hogy ezeket a múltban rejlő üzeneteket a ma embere számára is érthetővé tegye, a ma eszközeivel és kívánalmaival képes legyen ezeket az üzeneteket közvetíteni. Céljuk, hogy előadásai révén egyszerre védje, ápolja és újjá teremtse a magyar kulturális értékeket, hazaszeretetre és a magyar hagyományok tiszteletére nevelje a fiatal generációkat. Céljuk továbbá a legmagasabb szintű művészeti szórakoztatás és a forradalmasított magyar tánckultúra népszerűsítése úgy külföldön, mint belföldön.
Története Előzmények Az 1990-es évek közepén Román Sándor mint táncművész és koreográfus, még a Honvéd Együttes szólistája volt. Novák Ferenc védnöksége alatt már többszörösen is kipróbálhatta, bizonyíthatta alkotói tehetségét és az ő révén ismerkedett meg a táncszínházi úttal. 1994-ben A kertész álma című önálló darabjában megkísérelte a „néptáncszínház” modernizálásának lehetőségeit, azonban szakmai műhelyében nem tudott kibontakozni. Néhány év Amerikában töltött tanulmányútja után függetlenítette magát az együttestől. Ezután találkozott Schwajda Györggyel, aki meghívta őt a szolnoki Szigligeti Színházba.
A Szigligeti Tánctársulat 1997 januárjában Román Sándor vezetésével, Szolnokon megalakult a Szigligeti Tánctársulat, későbbi nevén Román Sándor Táncszínháza. Tagjai Állami Balettintézetet illetve Táncművészeti Főiskolát végzett 26 hivatásos táncosból állt, akik előzőleg különböző profi táncegyüttesekben dolgoztak. Román A kertész álma című művét ennek a fiatal csapatnak is betanította, és ez a darab nyitotta meg azt az estét, mellyel 1997. november 24-én a Nemzeti Színházban is bemutatkoztak. Ugyanekkor láthatta a pesti közönség A pokol színei ősbemutatóját is, melyet kifejezetten e társulat számára készített. 1998. december 7-én két új darabbal, A manna és A párduc című zenés művel lépett színre az együttes, a budapesti Katona József Színházban.
Ezeregyév meséi Szolnokon kezdett kiépülni az a stílus, amely a táncot a cselekményes színjátszás felé tolta. Román Sándor Schwajda György támogatásával megalkotta az „Ezeregyév” című előadást, amely lehetővé tette a tánc színház irányú felhasználását. A produkcióban a magyar néptánckultúra széles skálája elevenedik meg, Román Sándor koreográfiájával és Morcsányi Géza dramaturgjával. A mű a tánc nyelvezetével mutatja be a Magyar történelem 1000 évét, a honfoglalástól napjainkig. A 21 képben előadott történelmi tánc-showt – akkor még Ezeregyév meséi címmel – 2000. március 15-én mutatták be először a szolnoki Szigligeti Színházban. A próbaképpen színpadra vitt darabot, harminc sikeres előadás után levették a repertoárról, ugyanis a színháznak szüksége volt a tánckarra, a Hair című darabjához. Ebből konfliktus adódott, melynek következményeként Román Sándor húszfős társulatával együtt kivált a szolnoki színházból és Budapestre költözött.
A megalakulás Éppen ekkoriban lépett fel a Népstadionban Michael Flatley, aki a Feet Of Flames világturnéja keretében 2000. július 19-én több mint ember előtt adta elő ír sztepp stílusú táncműsorát. A nézők között ott volt a lapkiadással foglalkozó Vona Tibor is, akinek cége Flatley Népstadionbeli koncertjének nyomtatott sajtó- és fő médiatámogatója volt. Vonát felbőszítette, ugyanakkor inspirálta is, hogy egy professzionálisan becsomagolt idegen nép tánckultúrájára ennyi ember volt kíváncsi, holott a magyar hagyományokban és tánckultúrában is hatalmas értékek és tartalékok rejlenek. Vona éppen az útját kereste – mert szeretett volna mással foglalkozni, mint lapkiadás – a Flatley-előadás után fantáziát látott abban, hogy „ugyanezt” megtegye a magyar néptánccal is. Két héttel az amerikai táncművész bemutatója után találkozott Román Sándor koreográfussal, s miután Vona felismerte a modern magyar tánckultúrában az értékteremtésre és üzleti sikerre való óriási lehetőséget, így 2000-ben producerként Román Sándor és a Szolnoki Szigligeti Tánctársulat mellé állt, és erejük egységesítésével, magánforrásaikból 2000 októberében létrehozták az ExperiDance Produkciós Irodát.
2000-es évek Az „Ezeregyév” lett az ExperiDance első egész estés tánc-showja, amelynek 2013-ban Szolnokon volt az 500., 2016-ban pedig már túl volt az 580. előadáson. Budapesten 2001. március 15-én, az Erkel Színházban lépett fel először a társulat, amelyet Vona Tibor egy évre előre tizenkét alkalomra bérelt ki. Ez év májusban ugyanitt tartották a „Muskétások, avagy kevés Dumas, sok tánc” című második nagyelőadásuk premierjét. A sikeres előadások után sorra hívták őket más színházakba is, így felléptek a Nemzeti Táncszínházban, 2002-től a Nemzeti Színházban, majd a 2004-től a Művészetek Palotájában is. A 2002-ben bemutatott „Bartók táncmű” koreográfiáját Bartók zenéje ihlette. A darab vezérgondolata az a küzdelem, melynek során az ember megtalálja azt a közeget, ahol végül hazára lelhet. A koreográfiában a néptánc és a történelmi társastánc elemek lényegülnek át modern balettra emlékeztető kortárs táncnyelvvé. 2003-ban a Nemzeti Színházban mutatták be a „Revans” című kétfelvonásos tánckomédiát, amely a Lúdas Matyi történetére épül. Fazekas Mihály művét Schwajda György modernizálta át a jelenkorra. A furfangos pásztorfiú és Döbrögi története Törőcsik Mari hangján és Román Sándor rendező koreográfus sajátos mozgásvilága által elevenedik meg. Zeneszerzője Czomba Imre, aki 2002-től kezdett el dolgozni a tánctársulat zeneszerzőjeként. A Revans finálédalának szövegírásában és előadásában, Visszavág a sors címmel, Kovács Ákos is közreműködött. A darab keresztényi üzenete: „ha megdobnak kővel, dobd vissza kenyérrel”, vagyis a megbocsátás. 2004-ben mutatták be a „Steel – A fém legendája” című táncjátékukat, amely a történelmi korokon keresztül mutatja be „a fém legendáját”, az anyag szerepét az emberiség fejlődésének történetében. Ez év június 23-án a Miskolci Nemzetközi Operafesztiválon volt az ősbemutatója „Csajkovszij: komédiások” című darabnak, amely Csajkovszkij életének érzésvilágát összegzi.
A tánctársulat ötödik egész estés darabja, a 2006-ban a Nemzeti Táncszínházban először bemutatott „Nagyidai cigányok”, amely megtörtént eseményen alapul. Az Arany János azonos című vígeposzából készült kétrészes tánckomédia, a Magyarországon élő cigányok kultúráját mutatja be a tánc nyelvén. A koreográfia nemcsak a cigány néptáncokat szőtte bele a darabba, hanem a azokat a táncokat is, amelyekkel a cigányság vándorlása során találkozott. Így török, perzsa, indiai és egyiptomi elemek teszik teljessé ezt a mulatságos történetet. A kínai Magyar Kulturális Évad keretében, 2008 áprilisában Pekingben mutatta be a társulat az „Esszencia – A ritmus ünnepe” című produkcióját, amely az együttes elmúlt nyolc év előadásainak legsikeresebbnek tartott pillanatait gyűjtötte össze egy kerettörténet segítségével. Az előadással olyannyira nagy sikert arattak, hogy még ebben az évben meghívást kaptak a Sanghaji Művészeti Fesztiválra, ahová a világ legjobb tíz táncegyüttesét hívták meg, köztük az ExperiDance társulatát. Kínában Sanghajon kívül felléptek még Nankingban és Szecsuanban azon a jótékonysági koncerten, amelynek teljes bevételét a művészek a 2008-as szecsuani földrengés áldozatainak ajánlottak fel. William Shakespeare azonos című vígjátéka alapján készült a reneszánsz év alkalmából a „Szeget szeggel” című produkció. A történet Mátyás király udvarában játszódik, bemutatva, milyen is az, amikor az itáliai reneszánsz, a humanizmus Magyarországra költözik. A darab azt a pillanatot örökíti meg, amikor Mátyás király túljár az álszentek és csalárdok eszén, hogy rendet tegyen a királyságban. A komédiát Schwajda György írta át táncképekre. 2009-ben ismét egy új tánckomédia került a Müpa színpadára: a „Boldogság 69:09”, amely 1969 és 2009 fiataljainak boldogságkeresését hasonlítja össze, a két korszak legnagyobb slágerei és a korok divatos tánclépései segítségével.
2010-es évek 2011. április 15-én a „Forrás – Jéghideg és tűzforró” című előadásával nyitotta meg kapuit „a főváros első élményszínháza”-ként emlegetett kulturális rendezvénycentrum, a RaM Colosseum. A társulat kapta meg a lehetőséget, hogy az újonnan megnyílt többfunkciós, kulturális és szabadidős központnak műsorpolitikát tervezhessen, és saját repertoárja mellé magyar és nemzetközi vendégprodukciókat és koprodukciókat is műsorra tűzzenek. Román Sándor Tánctársulata és a Nemzeti Táncszínház közös produkciójaként 2012-ben mutatták be „Liliomfi” címmel Szigligeti Ede legismertebb vígjátékának feldolgozását. Arany János klasszikus művének felhasználásával készült a „Toldi – Musicalköltemény” című zenés színpadi mű, amely Szarka Gyula (Ghymes) zeneszerző és az ExperiDance közreműködésével jött létre, és amelyet a Budapesti Tavaszi Fesztivál keretében mutattak be. 2012 áprilisában a RaM Colosseumban mutatták be az ExperiDance Production és a Békéscsabai Jókai Színház közös előadását, a Dumas regényéből készült „Monte Christo grófja” című musicalt, Szomor György zenéjével és dalszövegeivel. Ez év nyarán a Miskolci Nemzeti Színházban mutatták be „3Bartók” címmel Bartók Béla három művének – A csodálatos mandarin, A kékszakállú herceg vára és A fából faragott királyfi – összevont előadását. A operafesztivál igazgatója, Kesselyák Gergely kérte fel Román Sándort arra, hogy úgy mutassa be a három Bartók művet, hogy annak közös vonulatuk legyen. Ez a közös vonulat pedig a férfi és a nő közötti kapcsolat, amely mindhárom darabban más és más értelmet kap.
2013 elején ismét az Békéscsabai Jókai Színház volt az ExperiDance koprodukciós partnere. A „Frank Sinatra – A Hang” című produkció Frank Sinatra munkásságát dolgozza fel. A nosztalgikus hangvételű darab főszereplője Vastag Tamás, rendezője pedig Szomor György. 2013 őszén a 100 Tagú Cigányzenekar szólistái közreműködésével mutatták be a „Fergeteges – A királyné, a gróf és a cigánylány” című produkciót, melyben az 1800-as évek második felének világa elevenedik meg. A művet Erzsébet királyné és gróf Andrássy Gyula beteljesületlen szerelmének legendája ihlette. 2014-ben állították színpadra az itáliai karneválok világát felidéző „Szenvedélyem Velence” című darabot, amelyet az olasz Manfred Schweigkoflerrel készítettek. Nem ez volt az első koprodukciós előadásuk. Korábban a Steel–A fém legendája című darabot is együtt készítették.