Bartalis Antal (Gyergyószárhegy, 1749. október 13. – Gyulafehérvár, 1797. június 8.) katolikus pap.
Élete Iskoláit Miházán, Csíksomlyón és Kolozsváron végezte, majd Gyulafehérváron és Nagyszombatban részesült teológiai képzésben. 1776. október 1-jétől Gyergyószentmiklóson lett káplán, majd 1777. augusztus 3-tól a parajdi sóbányáknál lett administer. 1781. október 9-étől Marosvásárhelyen, 1782. május 3-tól Nagyszebenben szolgált. 1788. április 15-től Jegenyén volt plébános. Feltehetőleg a kolozsvári szabadkőműves páholy tagja volt. 1794 után megőrült, és 1797-ben egy katonai kórházban meghalt. (Schedius Lajos szerint 1802-ben már nem élt.)
A jegenyei plébánia történetéről szóló művében megemlít egy magyar nyelvű nyomtatványt, amelyet állítólag 1484-ben Nürnbergben nyomtattak, és amelyben Szent István király jobb kezének megtalálásáról van szó. A kutatók mai álláspontja szerint Bartalis szándékosan hamisított, de az sem zárható ki, hogy ez már elmezavarának egyik tünete volt.
Művei Ortus et Occasus imperii Romanorum in Dacia mediterranea. Posonii, 1787. Notitia parochiae Jegenyensis. Claudiopoli, 1794.
Források
További információk
Ferenczi Sándor: A gyulafehérvári (erdélyi) főegyházmegye történeti névtára. Bp.-Kolozsvár, Szent István Társulat-Verbum, 2009. Magyar irodalmi lexikon. Flóris Miklós és Tóth András közreműködésével szerk. Ványi Ferenc. Átnézte Dézsi Lajos, Pintér Jenő. Bp., Studium, 1926.
Kategória:Magyar katolikus papok Kategória:1749-ben született személyek Kategória:1797-ben elhunyt személyek