Voit Pál (Ivánka puszta, Borsod vármegye, 1909. január 29. – Budapest, 1988. május 1.) művészettörténész.
Élete Apja Voit Ottó (1875–1935) gazdasági felügyelő, anyja Rokay Ilona (1889–1961) volt. Felesége Oláh Tóth Éva könyvtáros, lánya Voit Krisztina (1940–2010) könyvtáros, fia: Voit Pál (1954) pedagógus. Testvére Voit Imre (1917–1980) egyetemi docens.
A gimnáziumot Gyulán kezdte, majd Szentesen érettségizett. Beiratkozott a Pázmány Péter Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának német szakára, majd egy gazdagabb távoli rokonnál házmesterséget vállalt, és átment a művészettörténet szakra. Gerevich Tibor szemináriumában demonstrátori teendőkkel bízta meg és ösztöndíjakat szerzett neki. Így Bécsben, majd a római Collegium Hungaricumban is tanulhatott. 1933-ban végzett, 1934-ben doktorált. 1933–1936 között Gerevich mellett az egyetem Művészettörténeti és Keresztény-régészeti Intézetében volt asszisztens.
1936-tól az Iparművészeti Múzeumban gyakornok, 1939-ben múzeumőr. 1944-ben katonaszökevény, majd Tasnádi Kubacska András révén sikerült mentességet szereznie. Megbízása az Iparművészeti Múzeum értékeinek védelmezésre szólt, amelyet Domanovszky Györggyel együtt látott el. 1944. december 26-án családjával beköltözött a Múzeumba, és megvédték a gyűjteményt a németek és az oroszok rekvirálásaitól.
A háború után mesterével együtt az Iparművészeti Múzeum hivatali szobáinak egyikében húzta meg magát. 1946-ban a Múzeum igazgatója lett. 1946 nyarán megrendezte az Iparművészeti Múzeum mesterművei 1896–1946 című kiállítást, mely együtt járt az épület és benne a nagy üveges csarnok helyreállításával. 1946–1949 között mutatták be a Verseghy Nagy Elektől vásárolt Medici kárpitokat. Megvásároltatta a nagytétényi kastélyt Dáni Gézától, illetve megszerezte Wartha Vince és Fettich Ottó gyűjteményét is. 1947-ben egyetemi magántanár lett. 1948 karácsonyán ásatta ki az Esterházyak Tárnok utcai palotájának romjai alól az egykor oda menekített páratlan gyűjtemény anyagát.
1949-ben megszüntették a Nemzeti Múzeum Tanácsát, az addigi főigazgatókat leváltották. Őt fegyelmivel eltávolították, előbb megtiltották neki a gyűjteményekben való szabad mozgást, majd június 23-án letartóztatták. 4 hónapi vizsgálati fogság után felmentették, november 1-jével szabadult. Szabadulását Ék Sándornak köszönhette, aki a Vörös Hadsereg tisztjeként jött haza 1945-ben, és lett az Iparművészeti Múzeum igazgatója. A népbírósági tárgyaláson kijelentette, hogy őt félrevezették, és a korábbi vallomását visszavonta. 1954-ig alkalmi munkákból élt.
1967-től a művészettörténeti tudományok kandidátusa, 1978-tól doktora lett. Az MTA Építészettörténeti és Elméleti Bizottság Építészettörténeti Albizottságának tagja volt.
A Farkasréti temetőben búcsúztatták, de az egri minorita templom sírboltjában nyugszik.
Díjai, elismerései Ipolyi Arnold-emlékérem (1978)
Művei Rendeltetés. Anthologia; Széchenyi Tudományos Társaság, Budapest, 1929 1934 Az egri főszékesegyház. Eger. (disszertáció) Adatok a magyar festő-asztalosok munkásságának bibliográfiájához; Franklin, Budapest, 1942 1943/1993 Régi magyar otthonok. Budapest 1954 Magyarország Műemléki Topográfiája III. Nógrád megye műemlékei. Budapest. (szerk. Dercsényi Dezső) 1958 Magyarország Műemléki Topográfiája V. Pest megye műemlékei 1–2. 1969/1972/1978 Magyarország Műemléki Topográfiája VII. Heves megye műemlékei 1-3. 1960 Barokk tervek és vázlatok 1650-1760. Katalógus. Budapest 1961 Művészettörténeti ABC. Budapest. (tszerk. Molnár Albert - Németh Lajos) 1963 Alte ungarische Ofenkacheln. Budapest. (tsz. Holl Imre; angol nyelven is) Szentendre; fotó Lőrinczy György, Körner Éva, Dobos Lajos; Corvina, Budapest, 1968 (angolul, franciául, németül, oroszul is) 1970 A barokk Magyarországon. Budapest (németül is) 1971 Az egri minorita templom. Budapest Barokk tervek és vázlatok 1650-1760 / Baroque designs & sketches 1650-1760. Magyar Nemzeti Galéria; bev., katalógus összeáll. Voit Pál, szerk. kiállításrend. D. Buzási Enikő, angolra ford. Visy Lajosné; MNG, Budapest, 1981 1982 Franz Anton Pilgram 1699-1761. Budapest 1983 Régiségek könyve. Budapest 1985 Eger, Főszékesegyház. Budapest (TKMK 214.) 1988 Eger, Nagyboldogasszony templom. Budapest (TKMK 312.) Az egri főszékesegyház; Egri Főegyházmegye, Eger, 1991 Régi magyar otthonok; szerk. Sturcz János; bőv. kiad.; Balassi, Budapest, 1993 Hét nemzedék szilvafa nélkül. A soproni toronyzenésztől Bartók Béláig. Családi krónika; Argumentum, Budapest, 2003 Írásai az Acta Historiae Artium, Budapest Régiségei, Egri Egyházmegyei Közlöny, Magyar Iparművészet, Magyar Műemlékvédelem, Magyar Művészet, Magyar Múzeum, Műgyűjtő, Művészettörténeti Értesítő és Szépművészet lapokban jelentek meg.
Jegyzetek
Irodalom Magyar Katolikus Lexikon nevpont.hu MÉL Az egri főszékesegyház. Eger, 1991. Magyar műemlékvédelem 2002/XI, 105.
Kategória:Magyar művészettörténészek Kategória:1909-ben született személyek Kategória:1988-ban elhunyt személyek Kategória:Ipolyi Arnold-emlékérmesek