bélyeg|300px|Az emberi szív felépítése a fő verő- és visszerekkel. A nyilak a véráram irányát jelzik
A szív (, gen. cordis) a keringési rendszer központi szerve, egy üreges, izmos falú tömlő, amely ritmikus összehúzódásokkal pumpálja a vért a gerincesek vérkeringésében. A szívvel kapcsolatos szakkifejezésekben a görög eredetű kardia- (καρδιά) szót használják.
A gerincesek szíve szívizomból áll, amely a simaizmokhoz hasonlóan akaratunktól függetlenül működik, ám azoktól eltérően gyors és erőteljes összehúzódásokra képes, és csak ebben a szervben található meg. Egy átlagos, percenként 72-szer összehúzódó emberi szív megközelítőleg 2,5 milliárdszor húzódik össze egy átlagos élettartam alatt. A nők szíve átlagosan 250–300 g, a férfiaké 300–350 g.
A keringési rendszerrel rendelkező gerinctelenekben a szív egy tömlő ill. egy cső, mely vizet és tápanyagokat (fehérjét, zsírokat és cukrot) tartalmazó folyadékot pumpál. Rovarok esetén a szerv neve szívcső, és „vérük” jellemzően nem szállít légzési gázokat.
Az emberi szív bélyegkép|bal|150px|Vérkeringés:Vörös= oxigéndús vér; Kék= oxigénszegény vér bélyeg|200px|A szív és a tüdő
A szív a keringés központi szerve, ritmusos összehúzódásaival biztosítja a nagy- és kis vérkörben az állandó véráramlást és egyéb tényezőkkel együtt az ehhez szükséges vérnyomást, billentyűrendszere gondoskodik a véráramlás egyenirányításáról, saját szabályozómechanizmusai, valamint idegi és hormonális hatások közbeiktatásával alkalmazkodni tud a változó megterhelésekhez.
Méretei A szív nagysága a testtömeggel megközelítőleg arányos. (Átlagosan 4 gramm/testsúlykilogramm). Így a szív tömege átlagos férfiban 300 gramm, (nőben valamivel kevesebb). A szív átlagos átmérői: hosszúsága 150 mm, haránt átmérője 110 mm, sagittalis átmérője 90 mm, körfogata a pitvar-kamrai határon 260 mm. (Laennec szerint a szív mérete az egyén öklével azonos, de ez csak nagyon felületes megközelítése a tényleges viszonyoknak.)
Helyzete A szív a mellkasban a szegycsont (sternum) mögött, a gátor (mediastinum) elülső alsó részében a mellkas középvonalától kissé balra, saját savós üregén, a szívburkon belül helyezkedik el (megközelítőleg 2/3:1/3 arányban). Felső, tömegesebb része a szívbázis (basis cordis), alsó, elkeskenyedett vége a szívcsúcs (apex cordis). A szív képzeletbeli tengelye a jobb lapocka tövisének közepén és a szívcsúcslökés helyén halad át. Ezek alapján megközelítőleg meghatározható a szív helyzete is. A szív háti vetülete az ötös és nyolcas háti csigolyákra (thoracic vertebrae, Th5-Th8) vetül. Egyes ritka esetekben a szív a jobb oldalon is elhelyezkedhet, ami általában nem jár elváltozásokkal vagy funkciózavarral (ezt situs inversusnak nevezik). Jobbról és balról a két tüdőlebeny veszi körül, alul a rekeszizmon (diaphragma) fekszik. Hátul a bal pitvar a nyelőcsővel, elülső felszínének kis része és a bal kamra alkotta szívcsúcs a szívburkon keresztül az elülső mellkasfallal érintkezik.
Mellkasfali vetülete A szív elülső mellkasfalra eső vetületének négy kiemelt pontja van:
a szívcsúcs (apex cordis), a bal 5. bordaközben, kb. 9 cm-re a szegycsont közepétől helyezkedik el; a vena cava superior beömlése, amely a jobb 3. bordaporc szegycsonti végénél található; a koszorúbarázda sulcus coronarius (a pitvarokat a kamráktól elválasztó külső barázda) bal felső végpontja, a bal 3. bordaporc szegycsonti végétől 3 cm-re; a koszorúbarázda sulcus coronarius jobb alsó végpontja, a jobb 6. bordaporc szegycsonti végétől 2 cm-re (Ezeket a pontokat enyhén domború vonalakkal összekötve megkapjuk a szív elülső mellkasfali vetületét).
A szívburok A szív a szívburokba (pericardiumzsákba) van zárva és nagyrészt a tüdő veszi körül. A pericardium egy savós hártya; két lemezből áll, melyek a szívből eredő artériáknál, illetve a szívbe ömlő vénáknál áthajlanak egymásba. A tulajdonképpeni zsák, amelyben a szív helyet foglal nem más, mint a fali lemez (lamina parietalis pericardii), míg a belső, zsigeri lemez (lamina visceralis pericardii) a szívhez simul annak legkülső rétegét, az epicardiumot képezve. A két lemez közti teret (cavum pericardii) néhány cseppnyi, síkosító hatású perikardiális folyadék tölti ki.
Felépítés bélyegkép|200px|Felnőtt ember szíve, tömege 250–350 gramm a zsírszövettel együtt bélyegkép|200px|bal|Szív működés közben (mágneses rezonancia tomográf) bélyegkép|200px|Szív működés közben (ultrahang felvétel)
A szív felépítését tekintve egy izmos falú, összetett üregrendszerű tömlő. Három rétegből áll, kívülről savós hártya, az epicardium veszi körül. Ez alatt némi zsírszövet található (szívburkon belüli vagy subepicardialis zsír), elsősorban a szíven futó külső barázdákban, mely extrémen elhízott egyénekben jelentősen megvastagodhat és betörhet az alatta található izomrostok alá is, gyengítve ezzel a szív falát. A zsír alatt találjuk a középső réteget, a szívizomzatot (myocardiumot). Ezt speciális izomszövet, a szívizom alkotja. Magában a myocardiumban található rostok lefutása is hármas rétegződést mutat, ez azonban csak a vastagabb izomzatú kamrákra jellemző. A szív legbelső, üregeit borító rétege a szívbelhártya endocardium. Ez tulajdonképpen az erek belső borításához hasonló, legbelül endothel béleli, ami alatt kötőszövet található.
Egészséges felnőttek szíve kb. 250–350 grammot nyom, de kóros állapotokban (például extrém szívmegnagyobbodásban – a cor bovinum, a. m. „marhaszív”) elérheti az 1 kg-ot is.
A szív üregei A szív két pitvarból (atrium) és két kamrából (ventriculus) áll. A pitvarok szolgálnak a szívbe bejövő gyűjtőerekből vagy vénákból érkező vér fogadására és továbbítására a kamrák felé. A kamrák szerepe a vér kipumpálása a szívből kilépő osztóerekbe vagy artériákba. A pitvarok és a kamrák izomzatát a szív rostos váza (anulus fibrosus) választja el, míg a két pitvart a köztük levő sövény (septum interatriale), amely a kamrák között is megtalálható (septum interventriculare). A sövény a pitvarok között vékony, a kamrák között izmos. A pitvarok és a kamrák közti szájadékokban vitorlás (cuspidalis) szívbillentyűk helyezkednek el, amelyek meggátolják a vér visszafele történő áramlását. Ehhez hasonlóan billentyűk vannak a kamrákból kilépő nagyerek eredésénél is, ezek az ún. félhold alakú (semilunaris) billentyűk.
bélyegkép|balra|200px|A szív és a nagyerek, valamint a szív saját erei elölnézetben
Jobb pitvar A jobb pitvar (atrium dextrum) két különböző részből áll, melyek fejlődéstani eredete eltérő. A hátrébb eső, sima felszínű rész a sinus venarum cavarum, amelybe felülről a vena cava superior, alulról a vena cava inferior nyílik. Utóbbitól balra a szív vénás vérét elvezető sinus coronarius ömlik be a jobb pitvarba, melynek nyílásánál egy kisebb billentyű (valvula sinus coronarii vagy Thebesius-féle billentyű) található. A vena cava inferior is rendelkezik billentyűvel (valvula venae cavae inferioris vagy Eustach-féle billentyű).
A másik rész elődomborodik, voltaképpen ez adja a pitvar igazi üregét, valamint a jobb fülcsét (auricula dextra). Egyenetlen felszínű, kívülről egy határbarázda (sulcus terminalis), míg belülről egy izmos beboltosulás (crista terminalis) választja el a sinus venarum cavarumtól. A crista terminalisról merőlegesen kis izomnyalábok erednek, ezek a fésűizmok (musculi pectinati).A pitvarok közti sövény jobb pitvarba néző felszínén egy hártyaszerű, vékony falú, bemélyedt ovális terület látható (fossa ovalis). A magzati élet során itt nyitva van a pitvarokat elválasztó sövény (foramen ovale, septum primum et secundum) – a vér így a jobb pitvarból közvetlenül a balba jut – ám ez a születés után záródik és összenő (bővebben: Magzati keringés). Az összenövés gyakran elmarad, ám ennek egészen addig nincs jelentősége, amíg a bal pitvarban nagyobb a nyomás.
A jobb pitvar és a jobb kamra közti szájadékban (ostium atrioventriculare dextrum) található a háromhegyű, vitorlás jellegű billentyű (valva tricuspidalis), amely megakadályozza a kamrai szisztolé alatt a vér visszaáramlását a pitvarba. bélyegkép|200px|Jobb pitvar és jobb kamra. Szemölcsizmok (jelölve), ínhúrok, vitorlás billentyűk.
Jobb kamra A jobb kamra (ventriculus dexter) egy vékony falú (kb. 3–4 mm vastag), falvastagsága harmada a bal kamráénak, nagyjából V alakú üreg. A jobb pitvar felé eső nyílásban helyezkedik el a háromhegyű vitorlás a (tricuspidális) billentyű, melynek vitorláit vékony szálak (chordae tendinae) rögzítik a kamra falához és a sövény és az elülső fal szögletéből eredő egyetlen nagyobb szemölcsizomhoz (papilláris izomhoz). A kamra falán jól látható izomnyalábok futnak végig (trabeculae carneae). A jobb kamra elülső szárából az üreg fokozatos szűkülésével ered a fő tüdőverőér (truncus pulmonalis), ami kívülről kúp alakot kölcsönöz a kamra elülső részének (conus arteriosus) (A kamra ürege felől nézve tölcsér alakú (infundibulum). A tüdőverőér eredésénél foglal helyet a zsebes típusú tüdőverőéri billentyű (valva trunci pulmonalis).
Bal pitvar bélyegkép|200px|A bal pitvar és a bal kamra A bal pitvar (atrium sinistrum) hátul, a truncus pulmonalis mögött foglal helyet, szemből csupán a bal fülcse (auricula sinistra) látszik belőle. A hátsó felszíne a nyelőcsővel (oesphagus) érintkezik. Belül sima, a jobb oldalán a két jobb tüdővéna (venae pulmonales dextrae), míg bal oldalán a két bal (venae pulmonales sinistrae) ömlik bele. A bal kamrával a bal vénás szájadékon (ostium atrioventriculare sinistrum) keresztül közlekedik. Itt található a kéthegyű vitorlás (bicuspidalis) vagy mitrális billentyű (valva bicuspidalis seu mitralis).bélyegkép|balra|200px|A szív rostos váza és a szájadékok
Bal kamra A bal kamra (ventriculus sinister) egy tojás alakú izomtömlő, amely a kamraközti sövényen keresztül (mely tulajdonképpen a bal kamra falának része) bedomborodik a jobb kamrába, jellegzetes félhold alakot kölcsönözve neki. Fala jóval vastagabb a jobb kamráénál (kb. 10–12 mm) és belső felszíne egyenetlen a falon futó vaskos izomgerendáknak (trabeculae carneae) köszönhetően. Üregébe beemelkedik a kéthegyű billentyűt ínhúrokkal (chordae tendineae) rögzítő két nagy (elülső és hátsó) szemölcsizom (musculi papillares). Mindkét szemölcsizom a kéthegyű billentyű mindkét vitorlájához küld ínhúrokat. A bal kamrából indul az aorta, melynek eredésénél (zsebes típusú) billentyű (valva aortae) gondoskodik arról, hogy a vér ne áramolhasson vissza az elernyedés (diastole) alatt. A pitvarkamrai és az aorta szájadékát csak a kéthegyű billentyű elülső, nagyobb vitorlája választja el egymástól.
A kamrák közti sövény A kamrák között található sövény (septum interventriculare) zömét a bal kamra izmos fala alkotja, csupán a felső részén hártyás (pars membranacea), aminek fejlődéstani okai vannak.
Vérellátása bélyeg|200px|Az aorta ascendens és az arcus aortae sémás rajza, a koszorúerek eredésének és az aortaív ágainak feltüntetésével
A szívet az aorta billentyű elülső jobb és bal tasakjai felett eredő koszorús artériák (arteria coronaria dextra et sinistra) látják el oxigéndús vérrel. Vénás vérét a sinus coronarius vezeti el a jobb pitvarba. A szívizomzat oxigén és tápanyagellátása életbevágóan fontos, mivel a szív az élet során folyamatosan működik és energiaigényét csak oxigén jelenlétében képes megfelelően kielégíteni (aerob anyagcserét folytat). A szív vénás vérének oxigéntelítettsége (szaturáció) mindössze 25%-os, az oxigén parciális nyomása pedig 20 Hgmm körüli. Ez nagyon magas oxigénkihasználást jelent, a szív gyakorlatilag nyugalomban is az oxigénhiány (hypoxia) határán dolgozik. Amennyiben az oxigénigénye megnő, azt csak a vérátáramlás hatékony emelésével képes fedezni, ezért a szívet ellátó koszorús erek épsége rendkívül fontos. A koszorús erek lefutása egyéni variációkat mutat.
Nyirokelvezetése: a szív nyirkát két nagyobb nyirokér gyűjti össze, amelyek a szívburok alatt, a koszorús erek elágazódásának megfelelően, de ellentétes irányban haladnak. A bal oldali a légcső kettéágazódásánál lévő nyirokcsomókba, míg a jobb oldali az aortán lévő nyirokcsomókba vezet.