Nathaniel Lyon (Ashford, Connecticut, 1818. július 14. – Springfield, Missouri, 1861. augusztus 10.) az amerikai polgárháború harcban elesett első tábornoka volt, akit Missouri állambeli tevékenysége miatt tartunk a konfliktus eleje jelentős szereplőjének.
1841-ben évfolyama 11. eredményével végzett a West Point katonai akadémián. Harcolt a Második Szeminol háborúban és a mexikói–amerikai háborúban. Utóbbi idején az ellenség tüzében mutatott bátor viselkedése folytán több címzetes előléptetést Mexico City-nél, Contreras-nál, és Churubuscónál. Ezután Kaliforniában szolgált különböző állomáshelyeken, és egyike volt az 1850. május 5-ei, bennszülött indiánok ellen végrehajtott Bloody Island-i mészárlás elkövetőinek. A Kansas állambeli Riley-erődbe helyezték át, ahol egyre erősebb unionista elkötelezettséget kezdett mutatni.
1861 februárjában Lyont kinevezték a saint louisi fegyverraktár parancsnokának. A politikai feszültség növekedésével Claiborne Fox Jackson déli érzelmű, de unionista programmal választást nyerő, frissen kinevezett kormányzó önkéntes milicistái és a Missouri fegyverraktárat őrző szövetségi csapatok között növekedett a feszültség. Lyon proaktív fellépéssel megakadályozta a St. Louis Arsenal várható elfoglalási kísérletét és lefegyverezte a szakadár vágyakat tápláló milíciát.
Az elfogottak Saint Louisba terelése közben lövöldözés tört ki, mely a lakosság zavargásába torkollott. Lyont energikus fellépésért dandártábornokká léptették elő és Missourira kiterjesztették hatáskörét. Lyon ezután kenyértörésre vitte az ügyet a kormányzóval és újonnan felállított milíciájának, a Missouri State Guard vezetőjével, Sterling Price-szal, kiüldözte őket az állami székhely Jefferson City-ből és kisebb összecsapásokat vívott a Missouri State Guarddal.
1861. augusztus 10-én az általa vezetett szövetségi erők ütközetbe bocsátkoztak a Missouri State Guard és a Benjamin McCulloch vezette Konföderációs csapatok egyesült hadserege ellen Springfield közelében, a Wilson’s Creek-i ütközetben. Lyon haditerve csődöt mondott és létszámhátrányban harcoló katonáinak rohamra vezetése közben lelőtték.
Ifjúsága
Lyon a Connecticut állambeli Ashfordban egy farmon született. Szülei Amasa és Kezia Knowlton Lyon voltak. Gyermekkorában utálta a farmeréletet. Rokonai harcoltak az Amerikai függetlenségi háborúban és Nathaniel elhatározta, hogy nyomdokukba lép. 1837-ben felvételét kérte a West Point katonai akadémiára és évfolyama 52 végzőse közül a 11. tanulmányi eredménnyel diplomázott le 1841-ben.
Katonai karrierje Tanulmányi eredménye elég kellett volna legyen, hogy a megbecsültebb tüzérséghez kerüljön, ám Lyon esetében másként alakult. A West Point elvégzése után Lyon hadnagyot a 2. gyalogezredhez vezényelték, amelynek kötelékében harcolt a Szeminol háborúkban és a mexikói–amerikai háborúban is. A háborúban játszott amerikai szerepvállalás elítélése ellenére a Mexico City csatában előléptették főhadnaggyá „az ellenséges tüzérség elfoglalása közbeni kitűnő bátorságáért”. A Contrerasi ütközet és a Churubuscói ütközet harcai után előléptették címzetes századossá.
A háború után Lyon a határvidékre került, ahol részt vette a Pomo bennszülöttek lemészárlásában a kaliforniai Clear Lake mellett az 1850-es, Bloody Island mészárlás során. Az incidens következtében száz öreg, asszony és gyermek is meghalt.
A kansasi Riley-erődbe való áthelyezése után a new englandi szabad telepesek és a missouriból származó déliek összecsapásaiban Lyon elkötelezetten támogatta a rabszolgaellenes pártot. Az abolicionista radikálisokkal távolról sem tudott azonosulni és Ezra J. Warner történész szerint még csak azt sem óhajtotta, hogy az addigra már bevetten rabszolgatartó államok viszonyait bolygassák. A Republikánus Pártot a kansasi zavargások és határháború idején kezdte támogatni. A déli államok elszakadásának kérdésében korán radikalizálódott. Már 1861 januárjában ezt írta a szecessziós válságról: „Többé már nem használ a józan észre való apellálás, hanem a kardé a szó.”
A polgárháborúban A St. Louis Arsenal
1861 márciusában, röviddel a fegyveres konfliktus kitörése előtt Lyon a 2. gyalogezred B századának parancsnokaként megérkezett Saint Louisba. Missouri lakossága és az állam ekkor még sem egyik, sem másik álláspont felé nem kötelezte el magát, hanem semlegesként helyezkedett el közöttük. Claiborne F. Jackson kormányzó déli szimpatizáns volt, de konzervatív, az alkotmányt és az ország egységét fenntartó politikával, a szekciós széthúzás ellenzésének programjával lett megválasztva 1860 végén. Az állami törvényhozásban is erős frakció képviselte ezt a nézetet.
Az 1860-as elnökválasztáson Missouriban két középutas jelölt, Stephen A. Douglas és John Bell szerepelt legjobban; Missouri állama nem akart szakadást. Március 20-án a Missouri alkotmányos konvenció 98-1 arányban elutasította az Amerikai Egyesült Államokból való kiválást. Lyon a déli államok elszakadásakor megfigyelhető tendencia, a szövetségi tulajdonú fegyverraktárak, erődök és katonai létesítmények lefoglalása miatt aggódott. Missouriban ez két fegyverraktárat, úgynevezett Arzenált érintett volna, a nagy St. Louis Arsenalt és kis Liberty Arsenal raktárat.
Mielőtt Lyon százada átvette volna a raktár őrzését, mindössze néhány munkás és mérnök tartózkodott a Liberty Arsenalban. A raktár védelmét ellátó erőt Lyon így is kevésnek ítélte meg. Erősítést kért, de ezen törekvése megakadt William S. Harney dandártábornok, a Department of the West, a Nyugati adminisztrációs körzet parancsnokának ellenállásán. Lyon informális úton, Francis P. Blair, Jr. republikánus missouri kongresszusi képviselő barátságát kihasználva Washingtonnal kineveztette magát a Liberty Arsenal parancsnokává. Április 12-én Fort Sumter ostromával kitört a fegyveres harc. Április 15-én Lincoln felhívást tett közzé, melyben kérte, hogy a tagállamok milíciáiból töltsék fel a szövetségi hadsereg főre emeléséhez szükséges kvótát. Ez Missouri esetében négy ezredet jelentett volna. Jackson kormányzó megtagadta a négy ezrednyi milícia átadását és elrendelte a Missouri Volunteer Militia katonáinak, hogy St. Louis külterületén gyakorlatozzon. Április 20-án a Liberty Arsenalt déli szimpatizánsok elfoglalták. Lyon elhatározta, hogy ez a St. Louis Arsenallal nem fog megtörténni
A Wide Awakes Lyon céljai számára felhasználta a st. louis-i Wide Awakes északi elkötelezettségű paramilitáris szervezetet, melyet az arzenál fegyvereivel szándékozott ellátni és besorozni a szövetségi hadseregbe. A Liberty Arsenal feletti parancsnokság elnyerése után Lyon az éj leple alatt felfegyverezte a Wide Awake-et. Lyon intenzív kiképzést tartott a milicistáknak. 1861. április 29-én Simon Cameron hadügyminiszter utasítására a darabra rúgó fegyvermennyiség legnagyobb részét a 'City of Alton' nevű gőzösön Illinois államba szállíttatta, biztos északi felügyelet alá helyezve. Lyonnak tudomása volt a Konföderáció titkos fegyverszállítmányáról, melyet a baton rouge-i szövetségi fegyverraktárban foglaltak le és a Missouri Volunteer Militia számára északra hajóztak. Lyon állítások szerint magát parasztasszonynak álcázva kémkedni ment a MSM táborába és azt állította, hogy megtudta Jackson tervét az arzenál megszerzését illetően.
A Camp Jackson incidens Az áprilisban kitörő fegyveres harc után Jackson megtagadta, hogy állami milicistákkal engedje feltölteni az Abraham Lincoln elnök által kiszabott önkénteskeretet. Ehelyett Jackson a St. Louis mellett sorakoztatta fel és gyakorlatoztatta az állami milíciát. 1861. május 10-én Lyon 2. gyalogezredből való reguláris csapatai és a Wide Awakes milicistái körbevették a D. M. Frost tábornok milicistáit és megadásukat követelték. A nyolcszoros túlerőben levő északi milíciával szemben Frost nem sokat tehetett. A foglyokat beterelték St. Louis-ba, hogy a vastag falú arzenálban bebörtönözzék őket.
A hír gyorsan terjedt St. Louisban, a dühös tömeg gyorsan nőtt a menetoszlop körül. Először szidalmakat szórtak az idegen ajkú, német-holland bevándorló katonákra, majd szemetet, köveket és téglákat kezdtek hajigálni, végül az Olive Streeten szemtanúk szerint egy ittas civil lelőtte Constantin Blandovski századost. Mások azt állították, hogy a katonák sortüze provokálatlan volt. Lyon parancsára a milicisták sortüzet adtak a tömegre és az egész városra kiterjedő zavargás robbant ki, mely 28 életet követelt és további 75-en sebesültek meg, köztük két szövetségi és 3 milicista is meghalt. A menetoszlop este 6 óra felé ért a Liberty Arsenalhoz. Eddigre a támadás híre végigfutott az egész városon és az a rémhír járta, hogy Lyon és Blair Jefferson City, Missouri fővárosának megtámadására készül. Az állami törvényhozás egész éjszaka ülésezett és Jackson kormányzónak felhatalmazást adott, hogy a Missouri State Guard milícia élén védje meg az államot az idegen támadásoktól. Korábbi unionisták tömegével álltak át az elszakadáspártiak oldalára, köztük Sterling Price, aki vezérőrnagyi rangban a Missouri State Guard parancsnokának lett kinevezve. Másnap Lyon St. Louis lecsillapítása érdekében a legtöbb foglyot „kegyelemben részesítve” szabadon eresztette.
Harney leváltása Lyont május 17-én dandártábornokká léptették elő. Lyon semmiféle engedéllyel nem rendelkezett a művelethez. Parancsnoka, a Nyugati adminisztratív körzet irányítója, Harney elborzadt, mikor a hadsereg akciója kiváltotta zavargásról értesült. A kedélyeket lecsillapítandó május 21-én megegyezést kötött Sterling Price-szal, hogy a szövetségi csapatok St. Louis környékén maradnak, az állam maradék részének biztonságát pedig a Missouri State Guard fogja ellenőrizni. Jackson kormányzó jóváhagyta a megállapodást, de az abolicionisták és republikánusok felzúdultak. Blair kieszközölte Lincolntól, hogy Harney-t váltsák le és helyébe május 31-én nem más lett kinevezve, mint Nathaniel Lyon. A Nyugati adminisztrációs körzet irányításával megbízva egyben az összes missouri uniós csapatok fölött is parancsnokságot nyert. Lyonnak esze ágában sem volt magát a Price-Harney megállapodáshoz tartania.
A fegyveres harc kitörése Missouriban
Június 11-én Jackson és Sterling Price St. Louisba utaztak, hogy a vérontás megkezdését elkerüljék, vagy legalább késleltessék. Lyon a találkozón dühösen visszautasította, hogy a szövetségi hadsereg St. Louisban maradjon és a Home Guard milíciák feloszlatását is megtagadta. Kijelentette, hogy a szövetségi hatáskör ilyetén korlátozása „háborút jelent” és egy óra múlva a kormányzót és küldöttségét kivezetik a vonalakon kívülre. Jackson, Sterling Price és a törvényhozás döntő része Jefferson Cityből Boonville-be menekült. Lyon 1700 reguláris katonával a Missouri-folyón felhajózva június 15-én elfoglalta Jefferson Cityt. Június 17-én a tüzérségi fölényét kihasználva lényeges ellenállás nélkül kiűzte a kormányzóhoz hű milíciát Boonville-ből. Jackson, a kabinet és a Missouri State Guard délnyugat felé vonult vissza. Lyon a hátramaradó unionisták egyikéből, J. Proctor Knott állami főügyészből csinált kormányzót. Lyon július 2-án hadseregét Army of the West, vagyis Nyugati hadsereg névre keresztelte, és erősítéseket várt be, mielőtt tovább nyomult délnyugat felé.
A Wilson's Creek-i ütközet és Lyon halála
Július 13-án Lyon Springfieldnél táborozott kb katonájával. Július végére a Missouri State Guard Springfieldtől 120 km-re délnyugatra vonult vissza, ahol erősítést kaptak Benjamin McCulloch konföderációs dandártábornok arkansas-i, texasi és oklahomai indián csapataitól. A vegyes összetételű hadsereg fősre nőtt. A főt számláló egyesített erő Springfield megtámadását tervezte és július 31-én északkelet felé előrenyomult. De Lyon augusztus 1-jén kivonult Springfieldből megpróbálva meglepni a déli erőket. A két hadsereg előörsei Dug Springs-nél csaptak össze augusztus 2-án. Az uniós előörs került ki győztesként, de Lyon tudomására jutott, hogy ellensége tulajdonképpen háromszoros létszámfölényben van és visszavonult Springfieldbe; -re becsülte a déliek erejét, de valójában azok csak katonával rendelkeztek.