bélyegkép|212x212px|Brassó jelenleg használt címere Brassó városának címere kék pajzson háromlombos aranyszínű korona, ezüst fatörzsre és gyökereire helyezve. A pajzs tetején egy hétágú falkorona jelzi a város megyeszékhelyi rangját. Alatta vörös szalagon a város mottója, Deo vindici patriae, azaz Istennek, a haza oltalmazójának. Mind az ábra, mind a mottó a 16. századból származik.
Története, változatai A címer legelőször a 14. században jelent meg; ekkor még csak egy arany koronát tartalmazott kék pajzson, fatörzs és gyökerek nélkül. A legelső fennmaradt ábrázolás egy 1396-os okmányon van, de a pecsétnyomó ennél nyilván régebb készült. A korona lombjai liliomokat formáznak. Egy másik 1400 körüli ábrázolás a Fekete templom északkeleti falán (a Főtér felőli oldalon), Szűz Máriának, Brassó egykori védőszentjének szobra alatt látható. A 15. században egy kissé különböző pecsétet kezdtek használni (a régi valószínűleg az 1421-es törökdúláskor veszett el); a korona lombjai liliomok helyett leveleket formáznak. 1507-től a 19. századig egy harmadik változatot használtak, melynek pecsétnyomója ma is megvan a brassói levéltárban.
A koronából kinövő gyökerek Johannes Honterus idejében, a 16. század első felében jelentek meg. Legelőször a domonkos-rendi kolostor pecsétjén látható, majd Honterus 1532-es, Bázelben kiadott Erdély-térképe és 1539-től alkalmazott nyomdai pecsétje elterjesztette ezt az ábrázolást. A későbbi címereken a gyökerek száma változó, lehet négy-tíz, vagy pedig nagyon sok. Több középületen a címert ábrázoló domborműveket helyeztek el, például az Árucsarnokon (1545, majd 1749), a Katalin-kapun (1559), az Ötvösök bástyáján (1641), a régi városházán (1780, Johann Oelhann alkotása).
1601-ből származik egy brassói címert ábrázoló, vörös alapú gyalogsági zászló, melyet a goroszlói csatában hadizsákmányul ejtettek, és jelenleg a potsdami múzeumban őriznek. Ugyancsak 1601-ben jelenik meg a Deo vindici patriae mottó.
A címert kisebb változtatásokkal egészen 1948-ig használták, mikor is a hatalomra kerülő kommunisták betiltották a városok és megyék szimbólumait. Egy 1972-es reform után ezek ismét engedélyezve lettek; Brassó új címerén a kommunista motívumok mellett helyet kapott a korona és a gyökér is. 1989 után visszatértek a régi címerhez, melyet 1996-ban hivatalosan is elfogadtak.
Eredetének magyarázatai Egy népszerű elmélet szerint a szimbólum és a Corona városnév alapja az a legenda, mely szerint Salamon magyar király menekülés közben, a napjainkban is Salamon-kőnek nevezett szikláknál egy fa gyökerei közé rejtette el koronáját. A történészek azonban nem fogadják el ezt a magyarázatot.
Gernot Nussbächer szerint a 14. századi koronás „beszélő címer” (Brassó latin neve Corona) használata feltehetően a magyar királyi ház által adott kiváltságjog, a korona lombjai pedig az Anjou-dinasztia liliomait jelképezik. Magát a Corona nevet Nussbächer Corona (görögül Stefánia) ókori keresztény vértanútól származtatja, kinek egy ereklyéjét valószínűleg a helyi rendházban őrizték. Ugyancsak Nussbächer szerint a gyökerek ábrázolása népetimológia eredménye; Honterus a Burzenland (Barcaság) nevet Wurzelland-ként (gyökér-ország) értelmezte. Orbán Balázs azt feltételezi, hogy Honterus vagy másvalaki egy megkopott ábrázoláson a címert körülvevő dicsfény sugárszálait vélte fagyökérnek, és ezért terjesztette el ezt az ábrázolást. Olyan vélemények is vannak, melyek szerint a korona alatt nem gyökér, hanem a Barca folyó stilizált vízrajza látható.
A 19. században elterjedt az az elmélet, hogy a gyökerek a tizenhárom szabad barcasági szász települést (Feketehalom, Barcarozsnyó, Szászvolkány, Keresztényfalva, Vidombák, Botfalu, Barcaszentpéter, Szászhermány, Barcaföldvár, Höltövény, Szászveresmart, Szászmagyarós, Prázsmár) jelképezik, ezért sok jelenkori ábrázoláson 13 gyökér jelenik meg.
Galéria
Jegyzetek
Források
További információk
Cimer Kategória:Címerek