A japán vallástörténettel foglalkozó tudósok nemcsak régi archeológiai és levéltári adatok alapján írhatnak a japán vallástörténetről, hanem a különböző vallások mai képviselői révén is tájékozódhatnak az ázsiai ország vallásairól. Vallásokban gazdag az ország. Japánban még ma is megtartják a sintó ünnepeket. Az országban elterjedt világvallás, a buddhizmus nagyon toleránsan viselkedett az ősi vallásokkal szemben. Így e két vallás egyszerre is létezhetett a szigetországban. Japánok tudatába és viselkedésébe mélyen behatolt a konfucianizmus. Ma is létezik és gyakorolják az ainuk – Japán titokzatos őslakossága – vallását is. Nagy hatást gyakorolt a kereszténység is a japánok gondolatvilágára.

Kereszténység Japánban bélyegkép|jobbra|300px|Xavéri Szent Ferenc A kereszténység megjelenésének az első bizonyítható dátuma 1549. augusztus 15. amikor Francisco Xavier – Xavéri Szent Ferenc– partra lépett Kagosima kikötőjében. Ferenc, a kagosimai, majd a jamagucsi és funai (jelenleg Óita) daimjó engedélyével sikerrel hirdette az evangéliumot, és több száz japánt keresztelt. A misszió sikerének csúcspontján körülbelül 300.000 keresztény élt Japánban. Ferenc után a legfontosabb hithirdető személyiség Alessandro de Valignano volt. Fülöp-szigetekről érkeztek spanyol ferences, domonkos és ágostonrendi szerzetesek is, és ők is terjeszteni kezdték a kereszténységet.

E fejlődést megszakította a Japán feletti egyeduralomra jutott Tojotomi Hidejosi parancsa, aki 1587-ben betiltotta a keresztény igehirdetést, és a külföldi hithirdetőket kiutasította Japánból. Hidejosi halála után Tokugava Iejaszu vette át a hatalmat. Egyre keményebben lépett fel a keresztényekkel szemben. 1616-ban Japán valamennyi kikötőjét lezárták a külföldiek elől és minden papot, szerzetest kiutasítottak az országból. A japán keresztényeket egyre kegyetlenebb kínzásokkal igyekeztek hitehagyásra kényszeríteni.

Japán elzárkózása 1853-ban ért véget, amikor Matthew Perry tengernagy követelte a kikötők megnyitását és külföldiek letelepedésének jogát. A japán kormány engedélyezte néhány protestáns lelkész és katolikus pap letelepedését. Japánok számára azonban még mindig tiltott volt kereszténynek lenni. Bernard Petitjean talált még néhány embert, akik háromszáz éven keresztül megőrizték a keresztény hitet. A kormány elkezdte újból üldözni ezeket a japán keresztényeket. Több mint hatszázan belehaltak a kínzásokba és a börtöni éheztetésekbe. Az európai keresztények tiltakozására 1873-ban beszüntették az üldözést és 1889-ben közzétett Meidzsi alkotmány biztosította a vallásszabadság jogát. Ettől kezdve újra terjedni kezdett a kereszténység. A II. világháború előtt és alatt a militarizmus akadályozta a hit terjedését, a világháború után megalkotott alkotmány azonban teljes vallásszabadságot biztosított. A japán keresztények száma kb. egymillióra tehető – a 126 milliós összlakosságból- akiknek a fele katolikus, másik fele pedig különböző protestáns felekezetekhez tartozik. Japán filmművészet A filmgyártás történetében Japán igen előkelő helyet foglal el, ugyanis az egyik legrégebbi és legnagyobb múlttal rendelkező ország e téren. Filmtörténetének kezdete 1896-re tehető, amikor is a mozgókép áruként érkezett Japánba. Az első japán filmesnek egy Aszano Siró nevű fényképészt tekinthetünk, aki az országba hozta az első kamerát. Siró utcai jeleneteket és gésatáncokat rögzített.

Japánt nem ok nélkül tartják külön világnak. Az ősi kultúra mélyében gyökerező nemzeti jelleget érezzük ki a legtöbb nálunk bemutatott japán filmből. Japán filmkockákon gyakran érezni többletjelentést, többlettartalmat. Ennek elsőrendű eszköze a szimbólum és bizonyos fajta misztika. A misztikus elemek a hagyományokban tovább élő, messzi múltban lelik magyarázatukat, s többnyire vallásos eredetűek.

Némaság

Sinoda Maszahiró drámafilmje a Némaság (沈黙) 1971-ben készült el. A film ugyanazon a címen fut, mint a regény, amit Endó Súszaku írt. Nyugaton az 1972-es Cannes-i Filmfesztiválon jelent meg először. 2016-ban Martin Scorsese újra rendezte a keresztény témájú filmet.

A történet a 17. században játszódik. Két portugál jezsuita szerzetes – Rodrigues (David Lampson) és Garrpe (Don Kenny) – Japánba utazik, hogy megtalálják eltűnt tanítójukat, Ferreira-t (Tamba Tecuró). Kicsidzsiró (Ivamacu Mako) segít nekik, hogy bejussanak Japánba és ott keresztény falusiakhoz vezeti őket. Keresésük közben megtapasztalják a japán emberek halálig is tartó hithűségét. Semmilyen áron nem adják ki a szerzeteseket. A két jezsuita útjuk során különválik. Rodrigues útját követjük végig a film alatt. Elfogják és próbálják hite tagadására bírni a szerzetest. Rodrigo sokáig tartja magát a hitéhez de végül megtörik.

Kereszténység megjelenése a Némaságban

Rodrigues egészen a film végéig megingathatatlan a keresztény hitben. Még a Ferraira-val való találkozás sem ingathatta meg hitében. Erős, mélyen vallásos emberként jellemezhetjük. Rodrigues a végén mégis rálép a Krisztust ábrázoló képre. Ténylegesen elvesztette a hitét Istenben? Valójában, hogy a japán keresztények lelkét megmentse a saját lelkét ajánlja fel. Így a saját lelke már nem a mennybe kerül. Azonban a döntésével megmentett több keresztény lelket is. Vajon helyes döntést hozott? A keresztényi tanítás szerint igen. Hasonlóan cselekedett Jézus Krisztus is. Bűnbocsánatot nyertek az emberek az ő halálával. Rodrigues is odaadta a lelkét a keresztény japánokért. Még Isten némasága – amire a cím is utal – után is őt szolgálja. Miközben Rodrigues rálép Jézus Krisztus képére Ferreira imádkozik a tanítványáért. Innen ismerhetjük fel a tett mibenlétét. Nem hittagadásról van szó hanem önfeláldozásról. Egyik szerzetes sem tagadta meg a keresztény tanítást.

Kicsidzsiró alakjában a hite mellett nem elkötelezett embert ismerhetjük fel. Érezhetjük az örlődését a film alatt. Igaz, hogy többször is bizonygatja, hogy keresztény, de a végén mindig megtagadja a hitét, soha nem állja ki a próbát. Többször is feloldozást nyer – Rodriguestől, a gésától – de érzi, hogy bűneiért már nem nyerhet senkitől feloldozást. Ebbe a fájdalomba a film során bele is őrül. A története példa minden félig elkötelezett keresztény számára. A hitükért szenvedő falusiakkal ellentétben – a többször is megtagadott hite szerint – már nem kerülhet a mennybe.

A film szembeállít több, különböző gondolkozású és értékrendű csoportot is. Egyszer a keresztényeket és a keresztény üldözőket, a másik ellentét maga a japán keresztények és a főszereplő jezsuita szerzetesek. Az elsők között érthető az ellentét. A keresztények gyakorolni és terjeszteni szeretnék a hitüket, míg a keresztény üldözők veszélyesnek tartják a japán társadalom számára az újonnan megjelenő hitet. A kereszténység az egyenlőséget hirdeti azonban az ázsiai ország társadalma erősen hierarchikus. Az új hit elvei miatt össze is roppanhat ez a rendszer. A másik ellentét a szerzetesek és a japánban elő keresztények között van. A jezsuita szerzetesek meglepődnek, hogy mennyire erősen, mindhalálig hisznek ezek az emberek annak ellenére, hogy már rég nem járt náluk pap akik útmutatást adhattak volna. A kereszténység még a szigorú – többször halálos – büntetések ellenére is létezik Japánban. Igaz, hogy a saját hagyományaikat, eszközeiket (buddhaszobor, japán ének, japán napisten) alkalmazzák a miséjükben, mégis megtartják a hitüket.

Ái no mukidasi (Love Exposure)

2008-ban írta és rendezte a Ái no mukidashi (愛のむきだし) című japán vígjáték – akciófilmjét Szono Sion. Témái többek között a szerelem, család, vágy, lesifotózás és a vallás. Az eredeti tervek szerint 6 órás lett volna a film de a producerek kérésére rövidítették le az immár 4 órás filmet. A megjelenése után pozitív visszajelzéseket és számos díjat nyert. A Berlini Nemzetközi Filmfesztiválon Caligari Filmdíjat illetve FIPRESCI díjat kapott.

A film a következő díjakat kapta:

Elismerések listája Díj, Fesztivál Kategória Díjazott EredményBerlini Nemzetközi FilmfesztiválCaligari Filmdíj Szono SionFIPRESCI Díj Szono SionFantázia FilmfesztiválLegjobb Ázsiai Film Szono SionJury Díj: Legjobb női szereplő Micusima HikariLeginnovatívabb Film Szono SionKülönleges Jury Díj Szono SionNew York-i Ázsiai FilmfesztiválNagy Jury Díj Szono SionBarcelonai Ázsiai FilmfesztiválKözönségdíj Szono SionBucheon Nemzetközi Fantasztikus FilmfesztiválNetpac-díj (Különleges említés) Micusima HikariAndo Szakura Tokyo FilmexKözönségdíjSzono Sion Hochi FilmdíjLegjobb új tehetségMicusima Hikari Kinema Junpo DíjLegjobb új színészNisidzsima Takahiro Legjobb mellékszereplőMicusima Hikari Mainichi Film ConcoursLegjobb rendezőSzono Sion Sponichi Nagydíj: Új tehetség díjNisidzsima Takahiro Micusima Hikari Yokohama FilmfesztiválLegjobb új tehetségMicusima Hikari Legjobb mellékszereplő Ando Szakura Ázsiai Pacific Screen DíjRendezésSzono Sion Ázsia FilmdíjLegjobb rendezőSzono Sion

Honda Jú-t,a tinédzser fiút követhetjük nyomon, aki katolikus neveltetést kapott. Édesapja, Tecu, felesége halála után katolikus papnak áll. Egy mise alatt betéved a templomba Fidzsivara Kaori, aki keresztény szeretne lenni. Nemsokára meg is keresztelik. Kaori és Tecu, a pap egymásba szeretnek és összeköltöznek. Három hónap múlva azonban Kaori elhagyja Tecu-t. A pap miséi megváltoznak, fájdalmas érzései megjelennek a szentmisében is. Sötét gondolatait rávetíti a fiára. Gyóntatja Jú-t, mindenképpen tudni akarja a fia bűneit. Jú először képtelen bűnöket elkövetni, ezért kitalált bűnöket gyón meg. Jú, apja figyelmére vágyik, ami arra készteti, hogy egyre több és egyre nagyobb bűnöket kövessen el. A helyi bandához vezet az útja. Innen kapja a kapcsolatot egy lesifotóshoz, aki kitanítja, hogyan kell fiatal lányok alsóneműjét fotózni. Jú mindig elmegy, hogy meggyónja bűneit az apjának. Mikor az apja megtudja, hogy mit csinál Jú, megüti őt és azt mondja neki, hogy nincs helye Isten házában. A filmben megismerjük Koike Aját aki a háttérben a saját szájíze szerint mozgatja a szálakat. Jú lesifotózás közben találkozott vele. A lány családon belüli erőszak áldozata, apja a saját teste miatt bántalmazta. Aja a Zéró Egyház – egy katolikus szekta – vezetői közé tartozik. Az eredendő bűn – ahogy a szekta vezetője fogalmazott – miatt vették be a Zéró Egyházba. Továbbiakban Jóko – egy fiatal középiskolás lány – történetét mutatja be a film. Múltjában szerepel családon belüli bántalmazás, kicsapongó életmód, verekedés. Egy lassított háborúként látja az egész világot. Kaori, apja szeretője volt de Jóko úgy dönt, hogy a nővel él tovább. A barátaival kötött fogadás miatt, Júnak női ruhában meg kellett csókolnia egy lányt. Így találkozik Jókoval, akit egy banda támadott meg. Jókoban Szűz Máriát ismeri fel Jú és beleszeret a lányba. Az érzés kölcsönös azonban Jóko a Miss Skorpió nevű nőbe lett szerelmes. Kaori visszatér Jú apjához és a két fiatal – Jú és Jóko – újra találkozik. A középiskolában megjelenik Aja, aki úgy állítja be magát, mint Miss Skorpió, ezzel Jóko közelébe kerül. Aja felfedi Jóko előtt, hogy Jú lesifotókat készített. A fiú elmenekül otthonról, a család többi tagja Aja révén kapcsolatba kerül a Zéró Egyházzal. Jú nem találja őket és Aja megfenyegeti, hogy ha nem dolgozik egy pornó videós cégnek soha többé nem láthatja Jókot. Jú megpróbálja megmenti a lányt a Zéró Egyházból. Sikerül elrabolnia Jókot de Aja megállítja és beszervezi az Egyházba. Jú látszólag együttműködik, de végül drasztikus megoldást választ. Végezni akar Ajával és a Zéró Egyház vezetőivel. Aja – mivel Jú-t önmagához hasonlítja az eredendő bűn miatt – látja, hogy a fiú nem roppan össze, öngyilkosságot követ el. Végül Jú a bűnei miatt és a sikertelen mentőakció miatt összeroppan és megőrül. Jóko rokonokhoz kerül és itt jön rá, hogy a fiú mindvégig meg akarta őt menteni. Elmegy Júhoz az elmegyógyintézetbe, ahol megpróbálja a fiút – aki Miss Skorpiónak képzeli magát – magához téríteni. A biztonsági személyzet elvezeti Jókot de végül Jú is magához tér és Jóko után siet.

Kereszténység megjelenése az Ái no mukidasiban