A 66-os Demokraták, vagy röviden D66 (hollandul Democraten 66, hosszabb hivatalos nevén 'Politieke Partij Democraten 66) szociálliberális párt és progresszív politikai párt Hollandiában.
A D66-ot 1966-ban alapította néhány politikailag független fiatal értelmiségi, Hans van Mierlo újságíró vezetésével. A párt fő célja a politikai rendszer demokratizálása volt. Elnöki rendszert javasoltak, az Amerikai Egyesült Államok mintájára. Az 1967-es választásokon a párt hét mandátumot szerzett a 150-tagú képviselőházban. Új párt korábban soha nem ért el ilyen sikert.
Azóta nagyon hullámzóak a D66 eredményei a választásokon. Volt olyan is, hogy 24 mandátumok volt. A 2025-ös választáson az előzetes eredmények szerint 27 mandátumot szereztek, amellyel a párt története során először az ország legnépszerűbb pártja lettek.
A D66 többször is volt kormányzó koalíció része: 1973 és 1977 között, a Den Uyl-kormányban, 1981 és 1982 között, a második Van Agt-kormányban, 1994 és 2002 között az első Kok-kormányban, és 2003 és 2006 között, a második Balkenende-kormányban. Eredeti demokratikus reform programja mellé a párt időközben új, szociálliberális programpontokat is állított.
Történelme Alapítása
A pártot 1966. október 14-én alapította meg 44 ember. A párt alapításának fő kezdeményezői Hans van Mierlo, az Algemeen Handelsblad napilap újságírója és Hans Gruijters, a VVD amszterdami önkormányzati képviselője voltak. A párt megalapítása előtt október 10-én közzétették felhívásukat, amiben az alapítók felkérték a hollandokat, hogy alapítsák újra a demokratikus intézményrendszerüket. A párt sajátossága volt, hogy nyíltan fel akarta mondani a holland társadalmat a 19. század vége óta meghatározó pillarizációt. A holland társadalom radikális demokratizálódását követelte és egy pragmatikus politikai állásfoglalást kezdtek kidolgozni.
1967–1986
A párt az 1967-es választáson 7 mandátumot szerzett a Képviselőházban, az 1971-es választás után a párt a Munkáspárt és a Radikális Politikai Párt vezette árnyékkormányban 4 tárcát kapott meg. Az 1972-es választáson a három párt közös listán indultak Progresszív Megegyezés (hollandul: Progressief Akkoord; PAK) néven. A szövetség ugyan a harmadik legnagyobb erő lett Hollandiában, ám nem szereztek többséget. A párt tagja lett a Joop den Uyl vezette kormánykoalíció tagja lett. Hans Guijters miniszteri tárcát kapott, míg a másik alapító Van Mierlo otthagyta a pártot, helyébe Jan Terlouw került.
A pártban eközben 1972-1974 válság alakult ki: a tagok száma ez idő alatt 6000-ről 300-ra csökkent le és az 1974-es helyhatósági választásokon csúfos vereséget szenvedett. Terlouw vezetésével a párt határozottan liberális fordulatot vett. A párt taglétszáma 1975-re megduplázódott, az 1977-es választáson két mandátumot nyert a Képviselőházban a párt, de a Szenátusban elvesztette összes helyét. 1981-es választáson már 17 mandátumot szerzett a párt. A párt a Kereszténydemokrata Tömörüléssel és a Munkáspárttal együtt koalícióba került. A Dries van Agt vezette második kormány gazdasági minisztere lett Jan Terlouw. A kormány Dries van Agt kereszténydemokrata miniszterelnök és Joop den Uyl munkáspárti szociális miniszter között kiéleződött konfliktusok miatt a Munkáspárt 9 hónap után kilépett a koalícióból 1982-ben, így a 66-os demokraták a CDA-val az 1982-es választásig tagjai voltak az ügyvivői kormánynak.
Az 1982-es választás nagy vesztese lett a párt: elvesztette szavazóinak kétharmadát és összesen 6 mandátumot kapott a választáson. Terlouw a vereség miatt lemondott párt elnöki tisztségéről és kilépett a pártból, a helyébe Maarten Engwirda került, aki a párt frakcióvezetője is lett.
1986-tól napjainkig
1986-ban Hans van Mierlo visszatért a politikába és a párt elnöke lett. Legfőbb célja volt, hogy véget vessen a holland belpolitikában zajló polarizálódásnak, amikor a Munkáspárt és a Kereszténydemokrata Tömörülés 33-34%-ot ért el a választásokon, a többi párt rovására. A párt 6,13%-kal a negyedik legerősebb politikai párttá vált.
Az 1989-es választáson a párt összesen 12 mandátumot kapott, eleinte a PvdA-CDA pártok felkérték a 66-os demokratákat, hogy a koalícióban részt vegyenek, ám a kereszténydemokraták ellenezték. Végül a pártot kizárták a koalíciós tárgyalásokról, így ellenzékben maradt.
Az 1994-es választáson a párt történelmének legjobb eredménye született: 24 mandátumot szerzett a szavazatok 15,5%-val.
Ideológia
A pártnak két szárnya van: a radikális demokraták és a progresszív liberálisok.
Radikális demokraták
Az ő alapelvük a kezdetekben az volt, hogy a holland társadalomnak és politikai rendszernek radikális demokratizálódásra van szüksége. Kezdeményezték a kétpártrendszer bevezetését, ennek érdekében szükségesnek tartották a választási rendszer megváltoztatását. Az amerikai győztes mindent visz rendszerét vezették volna be. Mára ezen kezdeményezésük mérséklődött és német mintára a vegyes arányos képviseleti rendszert vezetnék be. Ebben a vegyes rendszerben az arányos képviselet mellett a mandátumok egy részét egyszerű többségi szavazással lehet megszerezni. A radikális demokratizmus mára pragmatikus és dogmaellenes politikává vált, ebben a folyamatban fontos szerepet vállalt Hans van Mierlo 1966–1972 és 1986–1998 között levő pártelnök politikája. Progresszív liberálisok
A párt progresszív liberális szárnya gyengébb volt a párt történetében. Jan Terlouw vezetése alatt a D66 olyan ügyek fontosságát hangsúlyozta, mint a környezetvédelem, oktatás és az innováció. Ő a D66-ot a negyedik holland politikai irányzatnak tartotta: a szociáldemokrata Munkáspárt, a kereszténydemokrata CDA és a liberális-konzervatív PVV mellett. 1998-ban az "Opschudding" csoport jobban igényelte, hogy a párt hangsúlyozta a szociálliberális szellemiséget, amit annak tudatában hangsúlyoznak manapság, hogy a PVV inkább jobboldali, mint liberális.
Párt témái A párt legfőbb témái:
A D66 a vegyes gazdaságot támogatja, amiben az állam gazdasági szerepvállalását is fontosnak tartják. Támogatják emellett a munkaerőpiac rugalmasságának növelését valamint a szegények és középosztály számára az adócsökkentést. A kormánynak növelnie kell az oktatásra fordított pénzt és a tanárok fizetését. Bizonyos szintig támogatják az atomerőműveket, de a párt a fenntartható energiaforrások használatát fontosabbnak tartja. D66 szociálliberális pártként az Első Kok-kormány tagjaként számos liberális reformot hajtott végre: a világon elsőként megszavazták ők is azonos nemű párok házasságát, az eutanáziát emellett prostituciós törvényeket is megszavazott. Támogatják a Szenátus megszüntetését, a polgármesterek és miniszterelnökök közvetlen választását. Oktatás terén fontosnak tartják az általános iskolákban a bürokrácia csökkentését emellett telefonos segélyhívó szolgálatot indítana az iskolai zaklatás áldozatainak megsegítésére, ahol szakemberek adnának tanácsokat.
Választói
A párt választói hagyományosan Randstad konurbációban élnek, amibe Amszterdam, Rotterdam, Hága, Utrecht és elővárosaik tartoznak bele emellett az egyetemi városokban is népszerű a párt.
Választási eredmények Képviselőház Év Szavazatok % Mandátumok Státusz 1967 307 810 4.4 Ellenzék 1971 427 720 6.7 Ellenzék 1972 307 048 4.1 Koalíció 1977 452 423 5.4 Ellenzék 1981 961 121 11.0 Koalíció 1982 351 278 4.3 Ellenzék 1986 562 466 6.1 Ellenzék 1989 701 934 7.9 Ellenzék 1994 1 391 202 15.5 Koalíció 1998 773 497 9.0 Koalíció 2002 484 317 5.1 Ellenzék 2003 393 333 4.0 Koalíció 2006 193 232 2.0 Ellenzék 2010 654 167 6.9 Ellenzék 2012 757 091 8.0 Ellenzék 2017 1 285 819 12.2 Koalíció 20211,562,71815.0 Koalíció 2023656,2926.29 (#5) Ellenzék
Jegyzetek
Fordítás
Kategória:Hollandiai pártok Kategória:Liberalizmus