Wilhelm Robert Karl Anderson (; Minszk, Orosz Birodalom, 1880. október 16. – Meseritz-Obrawalde, Harmadik Birodalom, 1940. március 26.) észt-német asztrofizikus, akik a csillagok fizikai felépítését tanulmányozta.
Élete Wilhelm Anderson a napjainkban Fehéroroszország részét képző Minszkben született balti német családba. Öccsei a matematikus Oskar Anderson (1887–1960) és a folkrolista Walter Anderson (1885–1962) voltak. Ifjúságának egy részét Kazanyban töltötte, ahol édesapja, Nikolai Anderson (1845–1905) a finnugor nyelvek egyetemi professzora volt.
A Kazanyi Egyetemen tanult, 1909-ben diplomázott a Matematikai és Tudományos Tanszéken. 1910 és 1918 közt Szamarában, utána két évig Minszkben tanított fizikát. Öccsével, Walterrel együtt 1920-ban költözött Észtországba, Tartuba. A Tartui Egyetemen 1923-ban szerezte magiszteri diplomáját csillagászatból, 1927-ben kapta meg a doktori címet. 1934-ben habilitációs jelölt lett az egyetemen, 1936-ban egyetemi adjunktus lett. A balti németek nagy részéhez hasonlóan 1939. vége felé Németországba költözött, ahol nem sokkal később, a meseritz-obrawaldei szanatóriumban hunyt el.
Anderson legismertebb tudományos eredménye a fehér törpe csillagok tömeglimitéhez kapcsolódott (1929, Tartu), a Chandrasekhar-határ meghatározásához vezető út egyik állomása volt. A Stoner-Anderson-egyenletet, Edmund Stonerrel való levelezése után, róla nevezték el.
Válogatott művei Über die Existenzmöglichkeit von kosmischem Staube in der Sonnenkorona. Zeitschrift für Physik 28, Berlin, 1924. Über die Grenzdichte der Materie und der Energie. Zeitschrift für Physik 56, Berlin, 1929.
Fordítás
Források Wilhelm Anderson publikációi az Astrophysics Data Systemben
Érdekességek a Chandrasekhar-határ történetéből Csillagaszat.hu
Kategória:1880-ban született személyek Kategória:1940-ben elhunyt személyek Kategória:Észt csillagászok Kategória:Észt fizikusok Kategória:Minszkiek Kategória:Balti németek Kategória:Tartuiak Kategória:Kazanyiak