A Massive Attack (tükörfordításban: „Elsöprő támadás”) egy elektronikus zenét játszó brit könnyűzenei együttes Bristolból. Jelenleg két tagja van: Robert Del Naja („3D”) és Grant Marshall („Daddy G”). Eddig hat nagylemezt adtak ki (Blue Lines, Protection, Mezzanine, 100th Window, Collected válogatásalbum és Heligoland); emellett több maxi- és filmzenei albumuk, és más együttesekkel együtt készített dalaik és lemezeik is megjelentek.

Több lemezük is a brit listák élére (kettő az első helyre) került, a kritika pedig a kilencvenes évek egyik legjobb és legmeghatározóbb elektronikus zenekarának tartotta az együttest;Massive Attack biography (Allmusic.com). Hiv. beill.: 2012. 09. 19. akik egy új stílust (trip-hop) teremtettek;Guy Garcia: Trip-hop Reinvents Itself to Take on the World. The New York Times (online), 1998. Okt. 25. Hiv. beill.: 2012-10-21. azonban a 100th Window c. lemeztől kezdve általános vélemény szerint – legalábbis ideiglenes – hanyatlásukról, stagnálásukról beszélhetünk.

Elektronikus alapú zenét játszanak, és a rájuk aggatott címke ellenére, változatos stílusviláguk miatt igazából nehezen kategorizálhatóak; kezdetben nagyrészt jazz, hiphop / rap, soul, reggae és egyéb afro-amerikai eredetű elemekre építkeztek, fokozatosan egyre inkább vegyítve ezt a bristoli underground elektronikus tánczene hangzásával. Ezt az irányzatot kritikusok trip hopnak keresztelték el (néhány kritikus szerint a Blue Lines volt az első trip hop albumMother of All Trip-hop Albums. CD-shop.waraxe.us. Hiv. beill.: 2012-10-21.). Harmadik lemezük azonban már erős, basszusgitárra és torzításokra alapuló rockzenei „beütést” mutat, s egyúttal zenéjük hangulata melankolikusból kifejezetten sötétre, depresszívre fordult. Ekkoriban, a kilencvenes évek végén volt a Prodigy, a Chemical Brothers és más hasonló csapatok csúcsra kerülésének ideje, melyek hangzásvilágára a zenekritika egy új nevet, az elektronika kifejezést kezdte alkalmazni (a csapatot ide is szokás sorolni). A 2000-es évekre a rockos hangzás némileg újraszelídült. A 100th Window korszaka az együttes széteséséről tanúskodott, ami végül ideiglenesnek bizonyult, eddigi utolsó nagylemezük, a Heligoland, a populáris könnyűzene irányába fordulásként (negatív konnotációjú kifejezéssel, elpoposodásként) értékelhető.

Tagok, közreműködők és együttműködések más zenészekkel

Az együttes 1999-től kezdve két tagból áll: Robert Del Naja ("3D") Grant Marshall ("Daddy G").

A zenekarból távozott tagok: Tricky (Adrian Thaws), aki szólókarrierjének építése miatt végleg kivált 1993/4 körül, de az első két nagylemezen közreműködött. Andrew Vowles ("Mushroom") billentyűs/zeneszerző/DJ, a kilencvenes évek végén távozott koncepcionális okok miatt (főleg a Mezzanine-nel volt elégedetlen), az 1999-es Mezzanine turné budapesti koncertjén már nem vett részt.

A Massive Attackra jellemző azonban a vendégzenészekkel való együttműködés, közülük sokakkal csak egy-két dal vagy lemez erejéig; néhányukkal azonban olyan tartós, hogy már-már állandó tagnak is tekinthetőek. Közéjük tartoznak, tartoztak a reggae-énekes Horace Andy. Angelo Bruschini, gitáros

A számtalan kevésbé tartós vendégzenész közül az ismertebbek: Tracey Thorn (az Everything But the Girl énekesnője), illetve Elizabeth Fraser (ex-Cocteau Twins), valamint a színes bőrű Sarah Jay HawleySarah Jay honlapja: www.myspace.com/sarahjaymusic (a Minus Blue nevű együttesből), Shara Nelson és Nicolette Suwoton énekesnők (Nelsonnal már a Wild Bunch-korszakban is dolgoztakJohn Robb: John Robb on Massive Attack's Blue Lines - 21 Years On. Thequietus.com; hiv. beill.: 2012-09-18.), s nem utolsósorban a MA negyedik lemezének majdnem felét végigéneklő Sinéad O’Connor. Mindezen kívül rengeteg hírneves előadóval dolgoztak alkalmilag együtt (például Madonna,Madonnával az I Want You című kislemezt készítették. A Ray of Light c. Madonna-lemez Frozen c. slágerén sem nehéz felismerni a MA hatását. David Bowie,David Bowie-val a Nature Boy c. számot készítették. vagy Mike Patton a feloszlott Faith No More-bólMike Patton-nal a Kill the DJ c. számot készítették Patton Peeping Tom c. lemezére; ld. Nuskull.hu: Peeping Tom ). Dolgoztak közösen a brit alternatív rockzene egyik legfontosabb, szintén nem túl vidám zenéket alkotó zenekarával, a Radioheaddel, és a Prodigy „zenei agyával,” Liam Howlettel is.A Liam Howlett-tel való közreműködés eredménye a No Souvenirs c. dal.

A zenekar története Az 1980-as években

A Massive Attack vendégzenészekkel játszó, nem teljesen állandó összetételű sound system rendszerű zenekarként kezdte az angliai Bristol „pinceklubjaiban”, vagyis igazi underground gyökerekkel bír; a The Wild Bunch (Vadhajtás) művészeti közösségből önállósult. A MA „kemény magja”, állandó tagjai a vezető, énekes és egyik „zenei agy,” Robert Del Naja („3D”), Andrew Vowles („Mushroom”), a másik zeneszerző és DJ, valamint a rapper-énekes-vokalista Grant Marshall („Daddy G”) voltak. Kezdetben részt vett a munkában az elektronikus zenében a mai napig nagy névnek számító (Tricky) is, az első nagylemezen még jelentős szerepeket kapott a dalokban; később útjaik különváltak.

A sample-zős – mixelős, underground The Wild Bunch-korszaknak az együttes későbbi menedzsere, Cameron McVey egy hirtelen ötlete vetett véget:

1988-ban adták ki első, "Any Love" c. kislemezüket, ezt 1991-ben követte első albumuk, a Blue Lines; melyet – a rajta lévő Unfinished Sympathy c. számmal (minta) együtt – a szakma és a közönség is kedvezően fogadott.Acclaimedmusic.net: a Blue Lines c. lemez Unfinished Sympathy c. dalának helyezései különböző listákon. Angliában e stílusalkotó lemez az 1990-es évek brit zenei világának egyik meghatározó elemévé vált. A zenekarnak a kritikusok új zenei kategóriákat eszeltek ki, mint Bristol sound vagy trip-hop, az utóbbi elnevezés aztán elterjedt.Bár a zenekar egyes tagjai később elég lesajnálóan nyilatkoztak erről az elnevezésről. A zenekar hiphop, soul és reggae elemekből vegyített zenéjére a szaksajtó a triphop címkét ragasztotta, ráadásul az ugyancsak Bristolból induló Portishead megjelenésével hamar egyenlőségjel került a város neve, azaz Bristol és a sajtó által alkotott stílus/színtér, azaz a triphop közé.Zajlik.hu: .

Az 1990-es években

Az 1990-es évek a zenekar igazi tündöklésének évei. A Protection c. album meghozta a világsikert és kiváltotta a szakma csodálatát, a Mezzanine pedig feltette az i-re a pontot.

A második nagylemez a Protection, 1994-ben jelent meg. Tricky, az egyik alapító tag még közreműködött rajta, de aztán szólókarrier építésébe kezdett, útjaik különváltak. Az elválás nem volt egészen békés, Tricky részben annak tulajdonítja, hogy kivált az együttesből, hogy a többiek eltulajdonították a Karmacoma c. dalt., amit állítása szerint nagyrészt ő írt ( a zenét teljes egészében, és a szöveg jelentős részét is). Del Naja ezzel szemben azt állítja, a dalt ketten írták – eléggé bedrogozott állapotban. A zenekar mindenesetre „társszerzőként” tüntette fel Trickyt, amin az megsértődött.Karmacoma. A Massive Attack honlapján.

A lemez elkészítésében fontos segítséget jelentett a skót zeneszerző, Craig Armstrong. A Protection és a következő lemez megjelenése közti időt intenzív turnézással töltötték, ami még inkább elősegítette, hogy nemzetközileg is ismertté váljanak.

A zenekar által elindított "trip-hop" műfaj a század végére egyre önállóbbnak, életképesebbnek mutatkozó tánczenei irányzattá vált, amelyet olyan előadók is műveltek, mint a népszerű Morcheeba és Portishead, vagy az igazán népszerű, a 2004-es athéni olimpia nyitódalát éneklő Björk.

1996-ban a zenekar egy neves díjat nyert (BRIT Award) "a legjobb táncos produkcióért".Ez igencsak meglepte a tagokat, mivel egyikük sem tud táncolni , az élő show-ikon sem jellemző a táncosok részvétele.

A harmadik album, a Mezzanine, 1998-ban jelent meg (lásd még lentebb). Ennek a zenekar megújulási képességéről, a kritikusok skatulyáiból való kitörni tudásról tanúskodó, sötét, depresszív hangulatú lemeznek a fogadtatása szintén kedvező volt, és az itthoni elismerést is meghozta, és nem csak azért, mert a lemezbemutató turné keretében Magyarországra is ellátogatott a csapat. A magyar Neo zenekar énekese egy magyar zenecsatornának (Z+, a későbbi magyar Viva TV) adott interjújában az együttest "a kilencvenes évek Depeche Mode-jának" nevezte.

A szép külcsín alatt viszont bajok mutatkoztak: az együttes bomlása megkezdődött. Az egyik meghatározó tag, Andrew Vowles, az új lemez által mutatott zenei irányváltással – ami elsősorban Del Najának és egyik, a lemezen közreműködő ismerősének (Neil Davidge) volt köszönhető – elégedetlen volt, és 1999-re elhagyta a csapatot.

A stílus mellett az előadásmódban is változások következtek be. Koncertjeiken és lemezeiken egyre gyakoribbak lettek a hangszeres elemek (bár megmaradt az elektronikus eszközök használata is), így a számtalan vendégénekes mellett gitárosok, billentyűsök is feltűntek.

A 2000-es években

A 2000-es évek elejére a zenekar szétesése és bizonyos fokú hanyatlása volt megfigyelhető, ugyanakkor dalaikat – a további popularizálódás jeleként – egyre több film aláfestő zenéjeként kezdték felhasználni (ld. a Filmzenék c. fejezetet).

A negyedik album (100th Window) 2003 elején jelent meg. Fogadtatása vegyes volt. A lemez kissé egysíkú világához hozzájárult, hogy Del Naja gyakorlatilag egyedül, a régi tagok segítsége nélkül írta meg (a segéd-zeneszerzők közül is csak a Mezzanine-es Neil Davidge segítette), a készítésében még Marshall sem vett részt – mivel a megelőző turnékon sem volt látható, suttogtak az ő kilépéséről és a MA egyszemélyessé válásáról is, de ez később rémhírnek bizonyult: Marshallt gyermeke születése távolította el egy időre a zenéléstől.

A lemez angliai slágerlistán az első 10 helyezett közé került; a rajongókat és a kritikusokat megosztotta.Illusztrációként: drumandbass.hu Sokan a zenekar addigi leggyengébb lemezének tartották, mások szerint a csalódás fő oka nem is színvonalesés, pusztán az eddigi folyamatos színvonal emelkedés okán eltúlzott elvárások be nem teljesülése miatti csalódás.

Massive Attack élő koncert színpadképe, Berlin, 2003 május.|thumb|300x300px

2004-ben Del Naja, Davidge, a programozó Alex Swift közreműködésével egy hangszeres alapú filmzene-albumot készítettek, a Danny the Dog-ot, Luc Besson (forgatókönyv) és Louis Leterrier (rendező) azonos című filmjéhez (a film címe Amerikában Unleashed lett, magyar címe A nyakörv). 2005-ben egy másik filmzenealbum elkészítésében vett részt a zenekar (Bullet Boy).A V for Vendetta c. film zenéjének elkészítésére is felkérték őket, Craig Armstronggal együtt, de idő-egyeztetési gondok miatt ez meghiúsult. Ugyanebben az évben, a Mezzazine album Teardrop c. slágerét a House, M.D. népszerű orvosi szappanopera főcímdalaként is használták.

2006-ban megjelent egy válogatás eddigi "legjobb dalaikból" (Collected). A két lemezből álló gyűjtemény a kislemezeket, két új dalt (Live with Me és False Flags) és néhány kiadatlan régi alkotást is magába foglal, a második lemez DVD-rétege a zenekar eddigi videóklipjeit is tartalmazza. Ebben az évben a megmaradt tagok visszavonultak a stúdióikba (Del Naja és Neil Davidge együtt dolgoznak, míg G. Marshall Bristol másik végében, a saját stúdiójában), hogy legújabb, Weather Underground munkacímű lemezüket megalkothassák. A nagylemez végül 2010-ben jelent meg többszöri átdolgozás után, Heligoland címmel.

Magyarországon

A zenekar több alkalommal koncertezett Budapesten, 1999-ben a Mezzanine turnéval mutatkoztak be a magyar közönségnek egy kb. 5000-es koncerten (előzenekarként a magyar Neo játszott, az eseményt a Z+ magyar tévécsatorna rögzítette, akik egy hosszabb interjút is készítettek a zenekarral).