Újdiósgyőr (a köznyelvben többnyire Újgyőr) városrész Miskolcon. A történelmi Miskolc és Diósgyőr között jött létre. E városrészben található a Diósgyőri VTK központja és a DVTK-stadion.
Keletről és északkeletről a Vologda városrész határolja, északról Pereces, nyugatról Diósgyőr, délről pedig a Vasgyár. Középpontja az Újgyőri főtér. A városrészen áthalad az 1-es és a 2-es villamosvonal, továbbá állandó buszösszeköttetése van a Búza térrel (1-es járat) és az Avas városrésszel (29-es járat).
Történelme Újdiósgyőr történelme 1868-ban kezdődött, amikor Péch Antal javaslatára a magyar állam elhatározta egy modern vasgyár felépítését Miskolc és Diósgyőr közötti lakatlan, lápos területen. A gyár mellett egy lakótelepet, úgynevezett kolóniát hoztak létre. Ez a Monarchia egyik legkorszerűbb munkástelepe volt, amely rendelkezett saját iskolával, kórházzal és infrastruktúrával. A gyár vonzereje miatt a népesség folyamatosan növekedett, így más területek is beépültek.
A 20. század elejére a Vasgyár és Újdiósgyőr lakossága már többszörösen meghaladta az anyaközség, Diósgyőr lélekszámát. Komoly mozgalom indult azért, hogy Vasgyár és Újdiósgyőr szakadjon el Diósgyőrtől, és önálló várossá alakuljon, vagy akár Miskolchoz csatlakozzon, de ez sikertelen volt.
1910-ben megalakult a DVTK, és a környék a sportélet központjává vált. 1931-ben épült fel a Szent Imre plébániatemplom, amely a helyi közösség tartóoszlopa lett.
Döntő fordulat a második világháború után következett be. 1945. január 1-jén Újdiósgyőrt Diósgyőrrel együtt hivatalosan is Miskolchoz csatolták, létrehozva Nagy-Miskolcot. A Rákosi- és Kádár-korszakban a terület az ország „acélvárosának” stratégiai pontja volt. Itt haladt át a város fő közlekedési ütőere, és az Újgyőri főtér (ekkor Marx tér) a munkások napi vándorlásának legfontosabb csomópontjává vált. A rendszerváltást követő évtizedekben a gyár leépülése után Újdiósgyőr inkább sport- és szolgáltató központtá alakult, amit a DVTK Stadion látványos újjáépítése is jelképez.
Jegyzetek
Kategória:Miskolc városrészei