bélyegkép|jobbra|260px|Selmecbánya Marsigli szerint, 1726 bélyegkép|260px|Selmecbánya (1863)
Selmecbánya (szlovákul Banská Štiavnica, németül Schemnitz, magyarul gyakran csak Selmec) város Szlovákiában, a Besztercebányai kerület Selmecbányai járásában, a járás székhelye. Ma a vezető ágazat a turizmus és vendéglátás, amely különösen az elmúlt két évtizedben kezdett felívelni.
Az egykori Magyar Királyság egyik legjelentősebb bányavárosa. Selmecbánya egy ősi bányaváros, ahol főként ezüstöt bányásztak. A középkorban mesés gazdagság rejtőzött itt a vulkanikus hegyek mélyén. A bányászathoz kapcsolódóan számos kisebb-nagyobb telep jött létre a környező hegyekben, amelyek a történelem során általában közigazgatási egységet alkottak a várossal, ma viszont egy részük külön község. A 19. század második felében és a 20. század elején sokáig egyesítve volt a szomszédos Bélabányával is: Selmec- és Bélabánya néven.
Fekvése Besztercebányától és Zólyomtól délnyugatra, a Selmeci-hegységben, egy völgykatlanban, az 1009 m-es Szitnya hegytől északra található. Festői fekvésű város, utcái más-más szinten, teraszosan alakultak ki.
Északról Teplafőszékely, északkeletről Bélabánya, keletről Tópatak, délkeletről Szentantal, délről Illés, délnyugatról Gyökös és Bacsófalva, nyugatról Hegybánya és Hodrushámor, északnyugatról pedig Vihnye községekkel határos.
Története A város alapítását illetően több legenda is létezik. A legismertebb szerint a város mellett található ezüst- és aranylelőhelyeket két Szalamandrának köszönhetően találta meg egy Sebenitz nevű pásztor, az Óhegy lábánál.
IV. Béla 1238-ban szabad királyi városi rangra emelte. Bár a tatárjárással kapcsolatban az írott források hallgatnak, jelenlétük feltételezhető.Michal Holeščák 2021: Hroty šípov spod vrchu Vtáčnik pri Banskej Štiavnici. Zborník SNM - Archeológia 31. A tatárjárás után a király bajor és szász bányászokat telepített be, akiknek 1245-ben jogkönyvét is megerősítette. A középkorban évszázadokon át Magyarország legfontosabb ezüst- és aranybányái voltak itt. Szabad királyi város címmel rendelkezett, ahol a bányászat a Waldbürgereknek nevezett polgárság kezében volt – e jogokat a kincstár csak később szerezte meg. 1443-ban szörnyű földrengés pusztította a várost.
Virágkorát a 15. századtól a 18. századig élte. A világon először itt alkalmaztak puskaport a bányászatban (1627-ben). 1717 -ben itt kezdődött meg az iskola rendszerű bányászati szakemberképzés, amit 1735. június 22-én III. Károly „Instructio” leirata Felsőoktatási szintre emelte, ezzel megszületett a világ első műszaki felsőoktatási intézete, a Bergschola (Felsőfokú Bányatisztképző Intézet). 1762. október 22-én kelt Systema nevű leiratában Mária Terézia megerősítette az udvari kamara döntését, így akadémiai rangra emelte a bergscholat. 1770-re a világ első bányászati akadémiája, (Academia Montanistica).
1782-ben Magyarország harmadik legnagyobb városának számított Pozsony és Debrecen után 23 192 lakosával (elővárosokkal együtt mintegy 40 000 lakossal). 1786-ban elnyerte a jogot, hogy országos vásárokat tarthasson.
Leírás a településről a 18. század végén:
A bányászati tevékenység a 19. század második felétől lehanyatlott és a lakosság száma is csökkent. A 19. század folyamán bányavárosból iskolavárossá vált, de a 20. század során ezt a szerepét is jórészt elvesztette. Hegyek közti, elzárt helyzetéből fakadóan a gazdasági fejlődés elkerülte, és a város is elszegényedett.
Az oktatási intézményt 1919-ben átköltöztették Sopronba. Az erdőmérnöki kar ott maradt, de a kohó- és bányamérnöki karokat 1949-ben továbbköltöztették Miskolcra. Az Akadémia utódegyetemeinek hallgatói és volt diákjai a mai napig is őrzik és ápolják az itt kialakult hagyományokat, illetve szent városukként tisztelik és rendszeresen látogatják Selmecbányát.
Garamberzence és Selmecbánya között épült meg Magyarország két első gőzüzemű, keskenynyomtávú vasútvonalának egyike, az 1873-ban átadott, 1000 milliméteres nyomtávú Garamberzence–Selmecbánya-vasútvonal.Bodányi Ödön: A keskenyvágányú vasútak nemzetgazdasági jelentősége s ezzel kapcsolatban a mezőhegyesi gazdasági iparvasút és a Neufeldt Károly-féle kőrösvölgyi erdőüzlet gurahonci erdei vasútja (Különlenyomat a Magyar Mérnök- és Építész-Egylet Közlönyének 1892. évi kötete, XXVI. évfolyam, 1-12 szám, 331-338. oldalak. Pester Lloyd-Társulat, Budapest, 1893.) (online elérés: )
Selmecbányán keletkezett a híres bányászhimnusz, amely az egykori Magyarországon mindenütt elterjedt a magyar bányászok között.
Területi változások Selmecbánya (Selmec- és Bélabánya) területe 1921-ben 88,25 km² volt.forrás: csehszlovák népszámlálási adatok, 1921 1954-ben Hodrusbánya (24,4650 km²) és Bélabánya (21,0797 km²) önálló községgé alakult, ezzel területe kevesebb, mint felére csökkent.
1971-ben a korábban önálló Szitnyatő községet (4,47 km²) Selmecbányához csatolták. További kisebb területi változások: Hegybánya község területéhez csatolták át Felsőrónát (1,87 km²), Bacsófalvától viszont a Bacsófalvi-tó környéke (1,19 km²) került Selmecbányához.
Selmecbánya területe 2007-ben 46,7383 km² volt, mely két kataszteri területre és öt városrészre oszlik:forrás: a Szlovák Köztársaság kataszteri jegyzéke, 2007 Selmecbánya (Banská Štiavnica) – 32,8963 km² Selmecbánya (Banská Štiavnica) Stefultó vagy Istvánháza (Štefultov) Szitnyatő (Sitnianska) Bacsófalvitó üdülőtelep (Počúvadlianske jazero) Banky – 13,8420 km² Banka vagy Kisbánya (Banky)
Nevezetesebb városi történetek Selmecbánya városlakóinak viselt dolgait Király Ernő, a helybéli líceum igazgatója írta meg a Borovszky-féle Magyarország vármegyéi és városi sorozat Hont vármegyéről és Selmecbányáról szóló kötetében.
1543-ban az uralkodó által kinevezett kohószámvevő részegen mulatozott cimboráival, és agyonszúrt egy vétlen embert. A bányaváros bírái és tanácsosai pallosjogukkal élve halálra ítélték, és fejét póznára tűzték. 1585-ben strassburgi alkimisták borzolták a polgárok idegeit, majd a törökök elrabolták a szépséges Dóczy Lőrincnét. 1679-ben egy tállyai pap által vezetett négyezer fős kuruc sereg tört be a városba, hogy „hűtlen és kétszínű viselkedésért” megbüntessék lakóit. Több történetet olvashatunk Mikszáth Kálmán és Kosáryné Réz Lola tollából, mint például a többször is feldolgozott Leányvári Boszorkányt.
Városháza A korábban egyemeletes épület mai alakját 1787–88-ban nyerte el, és tornyát is ekkor építették. Annak nevezetessége az óra, melynek mutatói fordítva jelzik az idő múlását: a kismutató jelzi a perceket, a nagy pedig az órákat. Ennek oka a monda szerint az, hogy a városon rendszeresen átutazó kereskedők nem voltak hajlandóak hozzájárulni az óratorony építési költségeihez, így a selmeciek úgy döntöttek, hogy akkor ne is tudják leolvasni a pontos időt az óráról...
Népessége
1880-ban 15 262 lakosából 11 662 szlovák és 1 489 magyar anyanyelvű volt. Szitnyatőn 228 szlovák és 4 magyar anyanyelvű élt. 1890-ben 15 280 lakosából 11 483 szlovák és 2 534 magyar anyanyelvű volt. 1900-ban 16 375 lakosából 12 116 szlovák és 3 253 magyar anyanyelvű volt. 1910-ben 15 185 lakosából 8 341 szlovák és 6 340 magyar anyanyelvű volt. Szitnyatőn 342 szlovák és 16 magyar anyanyelvű élt. 1921-ben 13 264 lakosából 11 956 csehszlovák és 660 magyar volt. Szitnyatőn 281 csehszlovák élt. 1930-ban 13 395 lakosából 12 502 csehszlovák és 308 magyar volt. Szitnyatőn 281 csehszlovák élt. 1956-ban már csak 10 400 lakosa volt. 1991-ben 10 440 lakosából 10 165 szlovák és 39 magyar volt. 2001-ben 10 874 lakosából 10 213 szlovák és 43 magyar volt. 2011-ben 10 409 lakosából 9 006 szlovák, 51 cigány, 42 cseh, 35 magyar és 24 egyéb nemzetiségű volt; nem válaszolt 1 251 fő., (Selmecbánya 2011-es népesség- és lakásszámlálási statisztikai adatai) 2021-ben 9628 lakosából 9214 (+52) szlovák, 32 (+15) magyar, 47 (+44) cigány, 2 (+9) ruszin, 108 (+17) egyéb és 225 ismeretlen nemzetiségű volt.ma7.sk
Látnivalók bélyegkép|jobbra|350px|Selmecbánya 1906 előtt Óvár (48-as emlékmű, múzeum) Leányvár (Újvár) Nagyboldogasszony plébániatemplom (13. század) Szent Katalin templom (15. század vége, gótikus) Havas Boldogasszony templom (1512) Szent Erzsébet templom (13. század) Nepomuki Szent János kápolna (1714) A Kálvária 22 kápolnája (1751) Klopacska Kémiai, bányászati, erdészeti paloták, botanikus kert Szentháromság tér A városháza toronyórája (felcserélt mutatókkal) Víztározó tavak a város körül (pl. "Abszint-tó" és Klinger-tó) Szélaknai (más neveken Hegybányai vagy Piargi) kapu Kerpely Antal sírja, és három temető professzorsírokkal (Péch Antal) Evangélikus Lyceum (Petőfi Sándor, Mikszáth Kálmán, Sajó Sándor, Andrej Sládkovič szlovák költő is itt tanult) Szabadtéri Bányamúzeum (Skanzen). A várostól 2 km-re, Hegybánya irányában található az 1974-ben megnyílt, Szlovák Bányászati Múzeumhoz tartozó kiállítás. Többek közt bányagépek, bányamozdonyok, kézi meghajtású, fából készített szellőzőberendezés, geológiai gyűjtemény látható itt. A Bertalan-tárnából (szlovákul Štôlňa Bartolomej) indulva a védőruházatba beöltöztetett látogatók egyórás túrát tehetnek a selmeci bányák labirintusában. Kammerhof Terasz Maflasarok Ásványkiállítás Határában 13 hektáros mesterséges bányató (Počúvadlianske jazero) található üdülővel, turistaházakkal.
A belváros bélyegkép|A líceum épülete, ahol Petőfi is tanult bélyegkép|Petőfi Sándor emléktáblája Történelmi belvárosát 1950-ben nyilvánították védetté, azonban felújítás hiányában az 1970-es évekre az épületek borzalmas állapotba kerültek. A komplex rekonstrukció végül 1979-ben indult meg. A műemléki városközpontot és a környék ipartörténeti értékeit az UNESCO a világörökség részévé nyilvánította 1993. december 11-én. Bár a felújítás azóta is folyamatos, a belváros épületeinek egy része (így például az evangélikus líceum, ahol Petőfi is tanult) sokáig elhanyagolt, lehangoló állapotban volt, de már megújult (2017). Az Evangélikus Líceum épületén látható emléktábla.
Híres személyek A városhoz kapcsolódik Mikszáth Kálmán számos írása a városhoz és környékéhez köthető. Itt tanult Petőfi Sándor, Ipolyi Arnold, a 19. századi magyar néprajztudomány legnagyobb alakja, Lahner Emil, a párizsi iskola neves festője, Bodorovszky Sámuel hivatalnok, Libertiny Gusztáv tanfelügyelő. Giovanni Antonio Scopoli (Cavalese, 1723. június 13.–Pavia 1788. május 8.) világhírű természettudós, főiskolai tanár, orvos, entomológus (lepidopterológus), róla nevezték el a szkopolamin alkaloidát. Itt tanult Némäti Kálmán (1855–1920) tanár, író, postatanácsos, könyvtárnok, őstörténet-kutató. Itt tanult Repiszky Tamás (1959–2022) magyar régész. Itt élt és alkotott Simai Kristóf, a piarista rend szenioraként 1829-től 1833-ban bekövetkezett haláláig. Tanár, drámaíró, továbbá nyelvészeti tanulmányokkal is foglalkozott, szótárt szerkesztett, az egyik első magyar szakácskönyv szerzője, az MTA levelező tagja. Christian Doppler osztrák fizikus és matematikus, a Doppler-effektus felfedezője, 1847-49 közt a Selmeci Akadémián tanított, illetve itt tanulmányozta a föld mágneses elhajlásának jelenségét. Szélaknán hunyt el 1890-ben Zahora József katolikus plébános. Itt dolgozott Terray István régész, történész. Itt dolgozott Téry Ödön orvos. Itt hunyhatott el Rubigall Pál wittenbergi tanuló. Itt hunyt el Kuti István (1867-1912) városi rendőrfőkapitánya. Itt hunyt el Malocsay Antal (1790-1859) piarista áldozópap. Itt szolgált Aschner Tivadar (1824-1879) pozsonyi kanonok, főgimnáziumi tanár. Itt szolgált Létmányi Nándor (1853-1917) főgimnáziumi tanár. Itt szolgált Pokorny Emánuel (1860-1939) pap, főgimnáziumi igazgató. Itt szolgált Miklósy Zoltán (1883–1962) levéltáros, történész.
Selmecbányán született Szélaknán született 1849-ben Aschenbrier Antal római katolikus pap, egyházjogász, történész, egyetemi tanár. Czvittinger Dávid irodalomtörténész Hell Miksa csillagász Lumnitzer István orvos, botanikus (1749. április 4. – 1806) Puchner Antal Szaniszló császári és királyi lovassági tábornok