Rejtő Jenő (született Reich Jenő, írói álnevei: P. Howard, Gibson Lavery) (Budapest, Erzsébetváros, 1905. március 29.Születése bejegyezve a Budapest VII. ker. polgári születési akv. 976/1905. folyószáma alatt; hasonmásban közreadva (Budapest Főváros Levéltára): Az ellopott tragédia. Rejtő Jenő-emlékkötet; PIM–Infopoly, Budapest, 2015, 333. old. – Jevdakovo, Kamenkai járás, Voronyezsi terület, oroszországi megszállt övezet, Szovjetunió, 1943. január 1.) magyar író, kabaré- és színpadi szerző, filmíró, a magyar szórakoztató irodalom népszerű képviselője és megújítója.
Legismertebb művei látszatra ponyvaregények, azonban életművét ma már nagyra értékelik. Kamaszkorában verseket írt (ezeket nem publikálta), majd 1928-tól komor hangulatú novellákat adott közre a napisajtóban. Az 1930-as évek elején kabarédarabokkal és bohózatokkal jelentkezett a pesti színpadokon. Ezzel egyidőben füzetes ponyvákat, majd operetteket, végül – részben külföldi utazásai során szerzett élményeire támaszkodva – kalandregényeket alkotott. Sajátos stílusát egyéni, groteszk, nyelvi humor és „váratlan abszurd fordulatok, szürreális, gyakran kispolgári figurák és a társadalom fanyar humorba csomagolt kritikája” jellemezte. Legnagyobb sikereit P. Howard álnéven írott ponyvaparódiáival aratta, olvasottsága a Kádár-korban Jókai Móréval vetekedett. A pesti művészi élet ismert alakja volt, barátság fűzte a kor jelentős művészeihez, így például Karinthy Frigyeshez,Veres András: Rejtő és Karinthy; in: Irodalomtörténet, 2019/1. Kabos Gyulához, Latabár Kálmánhoz, Salamon Bélához is.Hetven éve halt meg Rejtő Jenő; in: Könyves Magazin, 2013. jan. 1.
Miután kivezényelték a Don-kanyarba, 37 éves korában munkaszolgálatosként halt meg/tűnt el a keleti hadszíntéren, a Szovjetunió (oroszországi) területén.
Életpályája bélyeg|271x271px|Rejtő Jenő 2023 novemberében áthelyezett emléktáblája szülőháza falán (VII. ker., Szövetség u. 22.)
Családja, gyermekkora Reich Jenő néven 1905 tavaszán született Budapesten a Szövetség utca 22. szám alatt, egy zsidó család harmadik gyermekeként. A család nemsokára az Izabella tér 5. szám (korábban: Szövetség utca 40.) alá költözött. Itt töltötte gyermekkorát, 1928-ban (23 éves korában) költöztek el.
A Reich-család Tolna megyei: Rejtő dédapja Cikó községből származott, nagyapja Bonyhádon élt (Reich Zsigmond/Sigismund, 1848–1923), ahová gyerekként Rejtő is visszajárt. Édesapja Reich Lipót Áron (1876–1951), bonyhádi születésű (papír)kereskedő, tisztviselő, édesanyja budapesti illetőségű, Wolf Ilona (1879–1944). Szülei Budapesten kötöttek házasságot 1901. május 5-ikén. Wesselényi utca 54. Bátyjai Lajos („Lali”, utóbb Egri Lajos – sakkmester, szakíró, 1902 március 1.–1952 augusztus 24.) és Gyula („Gyulus”, később dr. Révai Gyula jogász, ügyvéd, jeles versenybridzs-játékos, 1903–1976).
Volt egy negyedik testvér is, Reich Kornélia (Budapest, 1908–Szeged, 1910). meghalt skarlátban A kishúg (Nellike) két és fél éves korában Szegeden halt meg, vörhenyben. Helyben temették el, sírja napjainkban is látogatható a zsidó temetőben.Jeszenszky Zoltán: 80 éve halt meg Rejtő Jenő; in: delmagyar.hu, 2023. febr. 12. A traumatikus élményről egy irodalmi művében is megemlékezett, ám a Rejtő-kutatás sokáig fikciónak minősítette. „Néhány perc múlva meghalt a húgom. Akkor én is skarlátos voltam, ötéves, és a zöld felsőt láttam rezegni a szekrény teteje felett; egy kártyalapot, amellyel előbb játszottam, és azóta is mindig, ha lázas vagyok, ha kezd a forróság bizseregni, kártyalapokról fantáziálok.’’Rejtő Jenő: Megyek Párizsba, ahol még egyszer sem haldokoltam, Spanyol c. fejezet
Írói neve Rejtő Jenő, a hivatalos iratokban jellemzően a „Rejtő/Reich’’ szerepel. Hivatalosan soha nem magyarosított (bátyjai is csak a világháború után). Ám a név első megjelenése nem írói, hanem művésznév: színitanodás korában egy vizsgaelődásról (1924 januárja) tudósító cikkhez mellékelt fotó alatt olvasható.Színházi Élet, 1924. február 3., 41. o
Egykori lakóházukat 1994-től emléktábla díszíti az Izabella tér 5. (később Hevesi Sándor tér 5., 2001 óta Rejtő Jenő utca 6.) szám alatt – a pontos lakcím: 1. emelet 9. ajtó. Az épülettel szemközt található a Pesti Magyar Színház, így feltehetően a gyermek Reich Jenő innét szerezte első impulzusait, melyek az operettek és a kabaré világába vezették. Családjában nem volt előzménye a művészlétnek, értelmiségi pályának: mindkét ágon egyszerű, szegény, részben vidéki felmenőkkel rendelkezett.
A család egy rövid ideig Szegeden is lakott: az időhatárok és az okok pontosan nem ismertek, de 1910–1911-ben biztosan (Jenő ekkor 6 éves). Vélhetően kereskedelmi ügyletek, a családfő üzleti kötődései miatt költöztek a Tisza partjára. Lakhelyük a Zrínyi u. 17. szám alatt (belvárosi rész) volt. Iskoláit viszont már Budapesten járta ki. A későbbiekben is volt kapcsolata a várossal, így két operettjének premierje Szegedhez kötődik.
Magas, de gyenge testalkatú volt, csak kamaszkorában erősödött meg. Elemi iskoláit Budapesten, a Kertész utcai községi Polgári Fiúiskolában végezte. Magyarból, németből és történelemből jó volt, de a többi tantárgyból általában csak elégséges. Elemi után kereskedelmi iskolába került, de onnan hamar kicsapták, mert inzultálta egyik tanárát, állítólag annak antiszemita megjegyzései miatt. Így sem szakmát, sem érettségit nem szerzett.
Megismerkedett Rózsa Jenő bokszolóval, és az ő hatására később ökölvívó-edzésekre is eljárt. Ekkoriban már termetes növésű, izmos alkatú: egy fotó tanúsága szerint egy fejjel volt magasabb környezeténél, közel 195 cm. Egyik alkalommal edzője, Székely József úgy eltalálta, hogy orrnyerge eltörött, ez élete végéig meglátszott. Minden valószínűség szerint részleges arcizom-bénulása is volt (a kevés fönnmaradt fotón sehol sem nevet, max. halvány mosoly látható az arcán). Bár egy időben (állítólag) még a Spárta és az FTC klubjaiba is bejárt, rövidesen felhagyott az edzésekkel.
18 éves kora körül színésznek tanult Rákosi Szidi (1852–1935) színitanodájában.https://wmn.hu/kult/57663-tulelte-testvereit-gyermekeit-tulelte-onmagat-is--rakosi-szidi-a-szinjatszas-uralkodonoje- Átlagos tehetségű volt, ki-kimaradozott, „Szidi néni” haragudott rá – amiről a PIM-ben őrzött, felerészt kiolvashatatlan kéziratos Rejtő-naplóból értesülhetünk. Az 1924 januárjában tartott vizsgaelőadáson (Molnár Ferenc: Az ibolya) nem aratott különösebb sikert. Az előadásról fényképes híradás jelent meg a Színházi Életben, ez egyszersmind Rejtő sajtódebütálása, fotóval kísérve (melyen gyakorlatilag felismerhetetlen: jelmezben, elmaszkírozva ül a jobb szélen). A nyilvánosság előtt először itt szerepelt későbbi írói nevén (tehát Rejtő Jenőként előbb volt színész/művész, mint író).
A kezdet: szerelmi levelezés, fiatalkori versek
Legelső fennmaradt írásos művei levelek: 18 éves kora körül tucatnyi hölggyel levelezett. Partnernői odavoltak érte, ám Jenő gyakran váltott, és olykor nem épp a legelegánsabb módon szakított vélük. (Bővebben lásd a levelezés közreadását és a kísérő tanulmányt.)Rejtő Jenő szerelmi levelezése, sajtó alá rend. Győri Anna, ill. „Jön a nő!” – A fiatal Rejtő és a nők; in: Az ellopott tragédia. Rejtő Jenő-emlékkötet (PIM–Infopoly, Bp., 2015), 366-385. old. Már eme korai levelezésben tetten érhető a sikeres író egyik sajátossága: nagyon csúnyán írt, kézírása gyakran kiolvashatatlan: "a Rejtő-filológia, a textológiai munka egyik legnagyobb akadálya, hogy gyakran képtelenség kibogarászni a sorait". Kézírását levelezőpartnerei is szóvá tették: „Kérlek Jenő, légy szíves egy kicsit olvashatóbban írni, mert így csak szórványosabban értem meg egyes kitételeidet." Ennek ő maga is tudatában volt: „A leveleim piszkosak, pacnisak, de ezt a tulajdonságom ismered, és azt hiszem, nem kívánod, hogy letisztázzam őket.”Thuróczy Gergely: Pacák és gyöngybetűk. Rejtő Jenő kézírásáról (pimblog, 2025)
Reich Jenő első közlésre szánt művei versek voltak – kisebb kötetre valót írt 18 éves kora körül (tervezett kötetének címe: Album), 1923 tavaszán-nyarán. Márciusban hunyt el 75 évesen apai nagyapja, így részben ez az élmény indíthatta be a borongós poéta-mechanizmust. Filológiai-életrajzi érdekesség, hogy az 1923 nyarán legépelt, saját kezűleg javított műveket még csak mint "Jenő" írta alá: már nem Reich, de még nem Rejtő (az csak 1924 elején bukkan föl – de nem írói névként!).
Versei tipikus fiatalkori zsengék, Ady Endre egyértelmű hatása érződik rajtuk: dagályos, világfájdalmas, kiforratlan alkotások (15 évvel később minden bizonnyal önmaga „ifjú költő” mivoltát parodizálja Troppauer Hümér olvashatatlan – „utóbb pofonok hatására érdeklődéssel hallgatott...” – költeményeinek emlegetésével). Semmi nyoma annak, hogy megpróbálta volna publikálni őket – kevés eredetiséget mutatnak, Ady-epigonként nem vitte volna sokra.Hasonmásban lásd Az ellopott tragédia (2015) és A megtalált tragédia (2016) köteteket.
Ez a verse nyilvánvaló utalás a nagy példakép 1906-os Új versek kötetére, benne Ady Góg és Magóg fia vagyok én c. költeményére („Új időknek új dalaival?”).Az ellopott tragédia. Rejtő Jenő-emlékkötet; PIM–Infopoly, Budapest, 2015, 22-23. old.
A PIM-béli Rejtő-hagyatékban fennmaradt Babits Mihály Fortissimo c. költeménye gépiratban (egyfajta korabeli szamizdat) – az 1917-es háborúellenes költemény a Nyugatban jelent meg, és botrányt kavart: istenkáromlás vádjával elkobozták a lapot. Az ifjú Rejtő tehát olvasott kortárs költészetet is, nem csupán az iskolai klasszikusokat (pl. többször idézi-emlegeti Madáchot). Érdekesmód az 1930-as évek végén Babits is olvasta Rejtőt, vagy legalábbis P. Howardot 1940 őszén (közismerten kedvelte a detektívregényeket), amiről Beszélgetőfüzeteiből értesülhetünk: „Hogy hívják? / Hol lehet megszerezni? / Nova / P. Howard / Piszkos Fred, a kapitány / Köszönöm. Mert Gellért Oszkár azt mondja, hogy nem kapható”, valamint „Ismered a most legdivatosabb magyar írót? Howard-ot? / Rejtő Jenő a neve. / Egyet olvastam. Az elején tényleg mulattam, később kicsit meguntam.”Babits Mihály Beszélgetőfüzetei 1938, 1940–1941, I–II. (Műhely sorozat), szerk. Belia György, Szépirodalmi, Budapest, 1980, 28. és 149. old.
Legismertebb verse, az élete vége felé keletkezett, számtalanszor idézett Sír (a) felirat egy fiatalkori zsenge újragondolása (Sírfeliratom, kezdősora: „Élt huszonnégy évet, meghalt boldogan”).Hámori Tibor: Rejtő Jenő rejtélyes élete; magánkiadás, Budapest, 1999, 152. old. A kamaszkori patetikus, „komoly” költeményt („Komédiás volt / A szívével játszott / És fájva sírt hazug rongy könnyeket”) dolgozta át keserű-önironikus számvetéssé, valójában egy szóviccel is operáló sírvers-paródiát alkotott. Eltűnése előtt 1 évvel az elmúlás nem holmi kósza tinédzser-melankólia: 1942-ben már „nem babra ment a játék”. E verset először Az utolsó szó jogán c. kötetben adták közre (1967), néhány, az értelmezést jelentősen módosító (jelöletlen) változtatással. A legfőbb eltérés: „temetői lant” (és nem hant) – eme hangszer évszázadok óta a poéta, az alkotó ember attribútuma. A végén pedig nincs lezáró „ámen” – így a szöveg nem kívánkozik automatikusan (keresztény) vallásos, liturgikus kontextusba. Az autentikus szöveg kéziratból közölve (egyike Rejtő néhány kiadatlan, élete végén írott ironikus versének, bővebben lásd):Az ellopott tragédia. Rejtő Jenő-emlékkötet; PIM–Infopoly, Budapest, 2015, 79-81. old.
Pepita füzeteimből agnoszkált ütemek (1942)Ajánlás: Jegyzeteket csak olyan ember olvasson, aki írni tud.
Sír (a) felirat Ki itt nyugtalankodik csendesen Író volt és elköltözött az élők sorába. Halt 36 évig, élt egy pár napot, Nem gondolkozott és nem álmodott És ha kinevették: azt hitte, hogy kacagtatott. Most itt fekszik e nehéz Temetői lant alatt, Zöld koponyáján kiüt a csíra. És azt álmodja, hogy él. Béke hangjaira.
Komoly szándékok: nyugati kalandozás, lapkiadás, esszéisztikus útirajz