Gerő Ernő, születési nevén Singer Ernő, az illegalitásban használt nevén Szeges Ernő (Terbegec, Hont vármegye 1898. július 8. – Budapest, 1980. március 12.) magyar politikus; a Rákosi Mátyás nevével jelzett érában a kommunista párthierarchia második embere.A párthierarchia „második embere” – Gerő Ernő politikai pályája – Szabó Róbert cikke az Újkor.hu-n Kulcsszerepet kapott a kormányzásban, a gazdasági ügyekkel kapcsolatos döntésekben.Magyar Életrajzi Lexikon; újraközli: oszk.hu Több minisztérium élére is kinevezték. Kereskedelem- és közlekedésügyi (1945), közlekedésügyi (1945–49), pénzügy- (1948–49), állam- (1949–52), belügyminiszter (1953–54), miniszterelnök-helyettes (1952–56). 1949–52-ben pedig a minisztériumok munkáját átfogó és felügyelő Népgazdasági Tanács elnökének posztját töltötte be.Magyar Életrajzi Lexikon, újraközli: oszk.hu

1950 novemberében Rákosi Mátyással és Farkas Mihállyal létrehozták azt a titkos csúcsbizottságot („trojka”), amely 1953-ig teljhatalommal irányította az országot.A magyarok krónikája, Magyar Könyvklub, 1995, 668. oldal 1954–56-ban a Központi Vezetőség Gazdaságpolitikai Bizottságának elnökeként irányította a Nagy Imre által bevezetett reformok felszámolását célzó politikai akciókat.Magyar Életrajzi Lexikon; újraközli: oszk.hu Rákosi Mátyás leváltása után, 1956 júliusától 1956. október 25-ig az állampárt: a Magyar Dolgozók Pártja első titkára, s mint ilyen Magyarország elsőszámú vezetője volt.

Szovjet állampolgársággal is rendelkezett, sőt a szovjet állambiztonsági szervezet: az NKVD tisztjeként is szolgált.Bencze Izabella Cseh Katalin és a birodalmi rohamosztagok című cikke a Magyar Hírlapban, melyben Gerő Ernő szovjet állampolgárságáról és NKVD-tiszt voltáról is említést tesz; 2019. november 20.

Élete Singer Móric (1851–1927) banktisztviselő és Engel Mária (1863–1913), zsidó szülők gyermekeként született. Édesanyja Ernő 15 éves korában meghalt.Gerő Ernő, neb.hu Apai nagyszülei Singer Bernát és Steiner Anna, anyai nagyszülei Engel Gábor és Schönfeld Berta voltak.

A gimnáziumot Újpesten végezte. Eredetileg orvosnak készült a Budapesti Tudományegyetem Orvostudományi Karán, de tanulmányait két év után 1918-ban abbahagyta, amikor belépett a Szocialista Ifjúmunkások Szövetségébe, majd a Kommunisták Magyarországi Pártjába. A Magyarországi Tanácsköztársaság alatt a Kommunista Ifjúmunkások Magyarországi Szövetsége (KIMSZ) apparátusában dolgozott, küldött is volt a szövetség 1919. június 20-a és 22-e között tartott kongresszusán. A Vörös Hadsereg tagja is volt, de nem teljesített frontszolgálatot.

Az emigráns kommunista mozgalomban Bécs, Szovjetunió A Tanácsköztársaság bukása után, bár nem volt jelentős személy, országos körözést adtak ki ellene, a kommunista párt utasítására 1920. január elején Bécsbe szökött, ahol a Landler-frakcióhoz csatlakozott, és részt vett az emigráns magyar kommunista mozgalomban. Sallai Imrével dolgozott együtt a KIMSZ irodájában. Pozsonyba küldték, ahol részt vett a szlovákiai és a román ifjúmunkás szövetségek megalakításában, az Ifjúmunkás című magyar és szlovák nyelvű lap kiadásában. Bécsből megbízással Bukarestbe küldték. Visszautazva a csehszlovák határon letartóztatták, de a pozsonyi börtönből megszökött. Később Passaunál a német határőrök fogták el, amikor Karikás Frigyessel a Komintern III. kongresszusára tartottak, és visszatoloncolták őket Ausztriába. 1922-ben hazaküldték Magyarországra, de szeptemberben hetven másik aktivistával együtt letartóztatták, majd májusban 15 év börtönre ítélték. 1924-ben azonban kiadták a Szovjetuniónak. Itt beiratkozott a Nemzetközi Lenin Iskolába. Felvette a szovjet állampolgárságot és az NKVD ügynöke lett.

Spanyolország Később a Kommunista Internacionálé Vezető Bizottságához került, Franciaországban, Belgiumban, Spanyolországban és Portugáliában dolgozott. A spanyol polgárháborúban egy nemzetközi brigád parancsnoka és egyben a szovjet NKVD (a KGB elődszervezete) képviselője volt. Ebben a minőségében könyörtelen harcot folytatott a szintén Francisco Franco ellen küzdő trockisták ellen, amivel kiérdemelte „a barcelonai mészáros” gúnynevet. Tettestársként felelős Andrés Nin, a spanyolországi Egyesült Marxista Munkáspárt (POUM) vezetőjének 1937. június 20-án történt meggyilkolásáért.

A nemzetközi munkásmozgalom kommunista szárnya vezetőinek szemszögéből nézve a spanyolországi kiküldetés után Gerő megbízható, kipróbált elvtársnak számított. Moszkvai főnökei spanyolországi tevékenységét azzal jutalmazták, hogy a mozgalom különböző kiváltságokat élvező elitjéhez tartozhatott. A sztálini hatalomgyakorlás technikáinak elsajátítása mellett ekkor tett szert arra a kiterjedt, számos országot behálózó kapcsolatrendszerre is, amelyet a második világháború befejeződése után Magyarországra hazatérve is olyan eredményesen hasznosított.Baráth Magdolna: „Pedro”: Gerő Ernő Spanyolországban; Történelmi Szemle; 2011. évi 3. szám

Ismét a Szovjetunió 1939 és 1941 között a KMP képviselője volt a Kommunista Internacionáléban és szerkesztette az Új Hangot, a Szovjetunióban élő emigráns magyar kommunisták lapját. Miután az Internacionálét feloszlatták, az ellenséges hadseregek hátországában, illetve a hadifoglyok közti agitáció és propaganda egyik irányítója volt.

1944 novemberében részt vett a magyar fegyverszüneti delegáció tárgyalásain, majd Farkas Mihállyal, Nagy Imrével és Révai Józseffel együtt Szegeden megalakította az MKP új Központi Vezetőségét.

Hazatérése után Szerepe az újjáépítésben, a hatalom megragadásában és a gazdaságirányításban A hazatérő Gerő Ernővel kapcsolatban mindenekelőtt le kell szögezni, hogy Gerő a Tanácsköztársaság leverése után az 1944-ben történt visszatéréséig mindössze 33 hónapot töltött Magyarországon, ebből szabadlábon 7 hónapot.Szerencsés Károly: Magyarország története a II. világháború után (1945-1975); Korszerű történelem érettségizőknek és felvételizőknek-sorozat; IKVA Budapest, 1991; 17. oldal Helyismerettel tehát nem rendelkezett.

Ennek ellenére1945 után fontos szerepet játszott az ország újjáépítésének megszervezésében.A Gerő Ernőről szóló ismertető a Tudósportálon

1945 és 1949 között közlekedésügyi miniszter volt és a háborúban megsérült közlekedési infrastruktúra helyreállítását felügyelte. Ekkoriban kapta a „Gerő, a hídverő” nevet.A Nemzeti Emlékezet Bizottságának Gerő Ernőről készített ismertetője E téren komoly sikereket mutathatott fel: a németek által felrobbantott, a Dunát átszelő hidakat átmenetileg pótló Kossuth-hidat már 1946. január 18-án át tudták adni a forgalomnak,A budapesti Kossuth híd - Hozott anyagból - Legát Tibor cikke; Magyar Narancs, 2016. szeptember 3. a Margit-híd újjáépítésével 1948. augusztus 1-jére végeztek,Budapesti Duna-hidak, I. rész; megjelent: 2012. július 23. a Lánchidat 1949. november 20-án helyezték újra forgalomba, de ezek mellett a Duna Ráckevei (Soroksári) mellékágán 1947. október 5-én felavatták a Csepel-szigetre vezető, helyreállított Gubacsi vasúti hidat is.A Gubacsi vasúti híd felavatásán 1947. október 5-én készült fotó ; MTVA Archívum Az eredményeket a kommunista párt minden úton-módon népszerűsítette. Például képeslapot adtak ki az 1946. augusztus 20-ára újjáépültBudapesti Duna-hidak, II. rész; megjelent: 2012. július 26. Szabadság-híd (a volt Ferenc József-híd) fényképével, melyen Gerő Ernő fotója is szerepelt. A felirat a következő volt: „Budapest, A lerombolt híd helyett áll a Szabadság híd! Gerő Ernő a hídverő miniszter diadalra vezette a munkásság lendületét.”Gerő, a hídverő az újjáépült Szabadság-hídról készült képeslapon

Nemcsak a hidakat kellett újjáépíteni, hanem a tönkrebombázott vasúti hálózatot is. Az újjáépítés motorjának szerepére pályázó kommunista párt kiadta az „Arccal a vasút felé!” jelszót, s a vágányzat újjáépítése mellett 10 ezer vasúti kocsi és 500 mozdony hadrendbe állítását tűzték ki célul. A munka irányítására szintén Gerő Ernőt jelölték ki.Unger Mátyás-Szabolcs Ottó: Magyarország története, Gondolat Kiadó, 1973, 369. oldal

Az új pénz, a forint 1946. augusztus 1-jén történt bevezetése előtt a kommunista párt oldaláról Gerő Ernő fejtette ki a stabilizációval kapcsolatos nézeteit:Szerencsés Károly: Magyarország története a II. világháború után (1945–1975); Korszerű történelem érettségizőknek és felvételizőknek-sorozat; IKVA Budapest, 1991, 55–56. oldal. oldal

„A forint stabilizálását a legkegyetlenebb büntetésekkel kell biztosítani, és a büntető rendelkezéseket ki kell terjeszteni az árdrágítókra, nyersanyag-elrejtőkre… A büntetések közé, amelyben végső esetben halálbüntetést is kiróhatnak, s különböző fokozatokban fegyházbüntetések egész 15 évig terjedhetők lennének, feltétlenül be kell vezetni a vagyonelkobzást.” Gerő Ernő elképzelései érvényesültek a stabilizáció védelmében hozott jogi szabályozásban.

Gerő nemcsak szakpolitikusi feladatokat látott el, hanem nagypolitikai célkitűzéseit is meg kívánta valósítani. A kommunista párt magyarországi hatalomátvételének elősegítése érdekében szorgalmazta a két munkáspárt: a kommunista és a szociáldemokrata párt egyesülését. 1948-ban tagja lett az egyesülést lebonyolító szervezőbizottságnak. Sokat tett tehát azért, hogy az ún. „fordulat éve” bekövetkezzen.

1948–1949-ben a pénzügyminiszter posztját töltötte be, majd államminiszterként a Népgazdasági Tanács elnöke lett. (1949. június 11. – 1952. november 14.)

1950. január 1-jén indult meg az első ötéves terv, melynek kidolgozásában Gerő is részt vállalt. A „jómódú, erős, független szocialista Magyarország” megteremtése érdekében életbe léptetett első ötéves terv parlamenti vitája előtt Gerő Ernő így okosította ki Vas Zoltánt, az Országos Tervhivatal elnökét:Szerencsés Károly: Magyarország története a II. világháború után (1945-1975); Korszerű történelem érettségizőknek és felvételizőknek-sorozat; IKVA Budapest, 1991; 100. oldal. oldal

„Egyébként az nem baj, ha a vita eredményeként néhány dolgot módosít az országgyűlés, mert egyébként az elfogadás túlságosan kincstári jellegű. Azt gondolom, hogy egyenesen kívánatos volna, hogy két-három szónok javasoljon valami előre megbeszélt kisebb módosítást. (…) A Szovjetunióban ezt így csinálják.”

A különböző posztokon éveken keresztül igen jelentős gazdasági és politikai hatalmat a kezében tartó, a gazdaságpolitika legfőbb felelősének számító Gerő Ernőt súlyos személyes felelősség terheli az ország adottságaival és teherbíró képességével nem számoló, elhibázott gazdaságpolitikáért.Romsics Ignác: Magyarország története a XX: században, Osiris Kiadó, 2000, 345. oldal Azt hangoztatta, hogy „Magyarországot a vas és acél országává kell tenni”, s ezért „ötéves tervünk alapkérdése vas- és acéltermelésünk fejlesztése olyan mértékben, amelyre nincs példa a magyar ipar történetében”. A nagymúltú élelmiszer- és könnyűipar fejlesztésére ugyanakkor alig áldoztak; a rájuk fordított összegek az összberuházásoknak mindössze a 2-2 százalékát érték el.

Az első ötéves tervet végképp ellehetetlenítő újabb és újabb tervmódosításoknak és a mezőgazdaság erőszakos kollektivizálásának is részese volt Gerő. Emellett a nevéhez fűződik az a munkaerőhiány pótlására bevezetett, a Szovjetunióból importált kényszerintézkedés is, hogy elrendelte a börtönökben, internálótáborokban fogvatartott rabok munkába állítását.Magyarország története 20. rész; Demokráciából a diktatúrába, 1945–1956; írta: Gyarmati György; Kossuth Kiadó, 2010; 64. oldal

Érdemes ideidézni Gerő Ernőnek egy, Rákosi Mátyáshoz intézett, 1951. július 23-ai datálású feljegyzését, mert sokat elárul arról, hogy hova vezetett a mezőgazdasági árutermelésbe való állami beavatkozás, és hogyan játszották ki egymás ellen a falusi népesség szegényebb és módosabb rétegeit.Magyarország története 20. rész; Demokráciából a diktatúrába 1945-1956; írta: Gyarmati György; Kossuth Kiadó, 2010; 67. oldal

„Bizalmas! Rákosi elvtársnak!