A Németh-kormány a Magyar Népköztársaság utolsó kormánya volt, 1988. november 24-étől 1990. május 23-áig volt hivatalban. Megalakulásáról még a pártállami rendben határoztak, működése alatt azonban egyrészt a nemzeti kerekasztal-tárgyalások révén a törvényhozás munkájába közvetett befolyást kaptak korábbi ellenzéki erők is, másrészt a Magyar Szocialista Munkáspárt megszűnt (illetve átalakult). Ennek is köszönhetően a kormány és elnöke, Németh Miklós viszonylagos politikai önállóságot alakított ki a maga számára. A Németh-kormány idején fogadta el az Országgyűlés a rendszerváltáshoz elengedhetetlenül szükséges törvényeket, melyek biztosították a békés és lehetőség szerint zökkenőmentes átmenetet.
Összetétele Név Hivatal kezdete Hivatal vége Párt Megjegyzés A minisztertanács elnöke Németh Miklós 1988. november 24. 1990. május 23. MSZMP A minisztertanács elnökhelyettese Medgyessy Péter 1988. november 24. 1990. május 23. MSZMP gazdasági ügyekkel megbízott miniszterelnök-helyettes Államminiszter Nyers Rezső 1988. november 24. 1989. június 27. MSZMP Pozsgay Imre 1988. november 24. 1990. május 23. MSZMP Belügyminiszter Horváth István 1988. november 24. 1990. január 23. MSZMP Gál Zoltán 1990. január 23. 1990. május 23. MSZMP államtitkárként megbízott Külügyminiszter Várkonyi Péter 1988. november 24. 1989. május 10. MSZMP Horn Gyula 1989. május 10. 1990. május 23. MSZMP Pénzügyminiszter Villányi Miklós 1988. november 24. 1989. május 10. MSZMP Békesi László 1989. május 10. 1990. május 23. MSZMP Ipari miniszter Berecz Frigyes 1988. november 24. 1989. május 10. MSZMP Horváth Ferenc 1989. május 10. 1990. május 23. MSZMP Kereskedelmi miniszter Beck Tamás 1988. november 24. 1990. május 23. MSZMP Mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter Váncsa Jenő 1988. november 24. 1989. május 10. MSZMP Hütter Csaba 1989. május 10. 1990. május 23. MSZMP Igazságügy-miniszter Kulcsár Kálmán 1988. november 24. 1990. május 23. pártonkívüli Szociális és egészségügyi miniszter Csehák Judit 1988. november 24. 1990. május 23. MSZMP Művelődési miniszter Czibere Tibor 1988. november 24. 1989. május 10. pártonkívüli Glatz Ferenc 1989. május 10. 1990. május 23. MSZMP Honvédelmi miniszter Kárpáti Ferenc 1988. november 24. 1990. május 23. MSZMP Környezetvédelmi és vízgazdálkodási miniszter Maróthy László 1988. november 24. 1989. november 21. MSZMP Varga Miklós 1989. november 21. 1990. május 23. MSZMP államtitkárként megbízott Építésügyi és városfejlesztési miniszter (1989. január 1-jéig) Somogyi László 1988. november 24. 1989. január 1. MSZMP Közlekedési miniszter (1989. január 1-jéig) Urbán Lajos 1988. november 24. 1989. január 1. MSZMP Közlekedési, hírközlési és építésügyi miniszter (1989. január 1-jétől) Derzsi András 1989. január 1. 1990. május 23. MSZMP Az Országos Tervhivatal elnöke Hoós János 1988. november 24. 1989. május 10. MSZMP miniszteri rangban Kemenes Ernő 1989. május 10. 1990. május 23. MSZMP miniszteri rangban
Helyzete A rendszerváltás részeseként közreműködött a békés átmenet biztosításában, de a pártállam többi kormányához hasonlóan nem bírt demokratikus felhatalmazással. Tevékenysége alatt és részben eredményeképp az MSZMP-nek a kormányra gyakorolt befolyása fokozatosan gyengült. Így a Németh-kormány 1989 végére hatalmi vákuumban találta magát, ezért önálló hatalmi tényezőként, mintegy szakértői kormányként tevékenykedett, informális legitimitással. Egyfelől nem lehetett biztos abban, hogy az 1985-ben választott MSZMP-befolyású országgyűlés elfogadja-e az általa benyújtott, a Nemzeti kerekasztal által kidolgozott rendszerváltó törvényeket. Másrészt az új, demokratikus nyilvánosság, az új pártok (az MDF és az SZDSZ) folyamatosan támadták a kommunista örökség jegyeit magukon viselő intézkedéseit, csak reformer tevékenységét fogadták pozitívan. Miniszterei közül Maróthy László a bős–nagymarosi vízlépcső építése elleni népi tiltakozásba, Horváth István belügyminiszter pedig a Dunagate néven elhíresült III/III-as megfigyelési ügybe bukott bele.
Intézkedései
Németh Miklós miniszterelnöki bemutatkozó beszédében arról szólt, hogy „szocialista” piacgazdaság, pluralizmus, jogállamiság és vállalkozásélénkítés szükséges. Külföldi lapoknak nyilatkozva nem zárta ki, hogy a hazai reformok egy nyugati típusú demokráciához vezethetnek.
1989 januárjától a jogállamiság kialakulását és a gazdaság átalakulását segítő törvények jöttek létre: egyesülési és a gyülekezési jogról, a sztrájkjogról, lelkiismereti és vallásszabadságról, valamint a gazdálkodó szervezetek és a gazdasági társulások átalakulásáról.
1989. október 18. és 23. között történelmi jelentőségű módosításokat hozott az Országgyűlés az alkotmányban, október 23-án pedig kikiáltották a Magyar Köztársaságot. Október 30-án lépett hatályba az új választójogi törvény és más törvények a demokratikus államrendről. 1990 januárjában megkezdte működését az Alkotmánybíróság.
Pártdöntést követően engedélyezték Nagy Imre és társai újratemetését. Megszűnt a kötelező orosz nyelvoktatás, és a törvényhozásban nyitás következett be az egyházak felé. A kormány, ill. az Országgyűlés törvényt hozott a Munkásőrség feloszlatásáról, amelynek végrehajtását parancsnokának (Borbély) leváltásával és október 23-án (ünnepnapon) a Honvédség bevetésével, a Munkásőrség fegyverraktárainak lefoglalásával oldotta meg a kormány. Ez valószínűleg elévülhetetlen érdeme a vér nélküli átmenet megoldásában Németh Miklósnak.
Az ún. négyigenes népszavazás utólag szentesítette a Munkásőrség feloszlatását.
Gazdaságpolitikája A magyar gazdaság válságos helyzetén a kormány sem tudott javítani, csak az egyre romló helyzetet menedzselte. A gazdasági reform keretében új privatizációs törvényt fogadott el. Azóta is sokan vádolják azzal a kormányt, hogy utat nyitott a spontán privatizáció nevű folyamatnak, melynek során ellenőrizetlenül alakítottak át állami tulajdont magántulajdonná többnyire a pártállam jóvoltából pozícióba került állami vállalati vezetők. Több minisztérium vagyona is magánalapítványhoz vándorolt ekkoriban.
A kormány a népi tiltakozás hatására felfüggesztette a nagymarosi vízlépcső építését.
Németh Miklós hozta először nyilvánosságra az addig szigorúan titkolt adatokat az ország külső eladósodásának mértékéről.
A kormány a közelgő szabad országgyűlési választások előtt, 1990. január 1-jén nem akarta a szükséges (és addig megszokott év eleji) mértékben emelni az árakat.
Külpolitikája A kormány lényeges külpolitikai intézkedése volt az NDK-ból menekülők sokaságának átengedése Ausztriába, illetve Nyugat-Németországba az akkori keletnémet kommunista vezetés akaratával szemben, ám Gorbacsov szovjet vezető jóváhagyásával. A vasfüggöny lebontásával hozzájárult Európa egyesítéséhez.
1990 februárjában helyreálltak a diplomáciai kapcsolatok a Vatikánnal.
1990. március 10-én Moszkvában Horn Gyula magyar és Eduard Sevardnadze szovjet külügyminiszter aláírta a Magyarországon állomásozó szovjet csapatok kivonulásáról szóló egyezményt.
Források Az átmenet miniszterelnöke – Németh Miklós hatvanéves – Népszabadság-cikk, 2008. január 24. http://www.magyarszemle.hu/cikk/
További irodalom
Kategória:Magyarország kormányai Kategória:Rendszerváltás Magyarországon