Kurd nacionalizmus

Kurdisztán területe (CIA, 1992). Nyelvkurd HelyeA mai Törökország, Irak, Irán, Szíria területein Területe390.000-500.000 km² Teljes lélekszám~40 millió fő

A kurd nacionalizmus egy politikai és társadalmi mozgalom, melynek célja, hogy létrejöjjön egy önálló és szuverén állam, Kurdisztán, azon a területen, ahol a kurd népesség mind a mai napig többségi, törzsi rendszerben él. Jelenleg ez a hegységekkel tagolt régió Törökország, Irak, Irán és Szíria határvidékén fekszik, kis mértékben Örményországba is átnyúlik. A kurdok Mezopotámia egyik legősibb népcsoportja, akik több mint 4000 éve élnek ezen a területen.Kurds, Nyelvük az indoeurópai nyelvcsalád indoiráni ágához tartozik. Becslések szerint kb. 35-40 millió ember beszéli, akik elsősorban Törökországban, Szíriában, Irakban és Iránban laknak.Egy 30 milliós nemzet ország nélkül: a kurdok Lakóhelyüktől függően, vallási szempontból megoszlottak az iszlám szunnita és síita ága között.Keserves krónika

A korai kurd nacionalizmus egészen az Oszmán Birodalomig nyúlik vissza, ahol a kurdok jelentős etnikai csoportot alkottak. A birodalom feloszlatását követően azonban ezeket a kurd többség lakta területeket szétosztották Irak, Irán, Törökország és Szíria között. Ezzel a kurdok lettek a világon a legnagyobb etnikai kisebbség, közel 40 millió fővel. A kurd nacionalista mozgalmakat Törökországban, Iránban, Irak és Szíria többségben arabok lakta területein betiltották.

Az első világháborút követően az 1920-ban megkötött sèvres-i békeszerződés értelmében a kurdoknak független államot kellett volna alkotniuk. A kurdok autonóm területet kaptak, azzal az ígérettel, hogy egy éven belül elszakadhatnak az anyaországtól, Iraktól. A sèvres-i békeszerződés 62. cikkelye szerint a túlnyomóan kurd többségű területeken élőknek helyi autonómiát kell kapniuk.A kurdok zendülése Ezt követően először az iraki kurdoknak lett célja egy nagyobb önállóság kivívása az 1970-es években, akár a teljes függetlenség megszerzése is a szíriai Baasz Párttal szemben, aki ezt a mozgalmat erélyesen elfojtotta. Az 1980-as években a Kurdisztáni Hazafias Unió megtámadta a Török államot, mely statáriummal válaszolt.

Az 1991-ben lezajlott Öbölháború után az iraki kurdok védelmét a NATO vállalta, amely a repüléstilalmi övezet bevezetésével megvédte őket Szaddám Huszein iraki diktátor hadseregével szemben, illetve lehetővé tette számukra a jelentős önállóságot és az önkormányzat létrehozását iraki központi kormányzat hatáskörén kívül. 2003-ban, az iraki invázió után elűzték Szaddám Huszein diktátort, megalakult az Iraki Kurdisztán autonóm régió, amely ugyan nem teljesen független terület, de az önkormányzatiság kezdetét vette. 2017 októberében azonban az iraki kormányerők újra visszavették a vitatott területek többsége feletti uralmukat.Közel százezren menekültek el az iraki haderő miatt

A kurd diaszpóra a kurd nacionalizmust már régóta vallja és támogatja.

Történelem

A kurd nacionalizmus küzdelmei először a 19. század végén lángoltak fel, amikor egy egységes mozgalom egy önálló, független kurd állam létrejöttét követelte. Voltak szórványos felkelések, de csak évtizedekkel a 19. századi oszmán centralizáló politikát követően jelent meg az első modern kurd nacionalista mozgalom. Ennek vezetője a kurd földbirtokos, a nagy hatalmú Shemdinan család feje, Ubeydullah sejk volt. 1880-ban Ubeydullah a kurdok politikai autonómiáját vagy teljes függetlenségét és Kurdisztán állam feltétel nélküli elismerését követelte. A kádzsár, illetve az oszmán birodalmi felkelőket az oszmán törökök Ubaydullah-val együtt száműzték Isztambulba.

Az első világháborút követően felbukkanó kurd nacionalista mozgalom az Oszmán Birodalom felbomlása után bekövetkező gyökeres változásokra reagált az utódállamban, Törökországban: elsősorban a radikális szekularizációra, amelytől az iszlám vallású kurdok irtóztak, a hatalom központosítására, mely veszélyeztette a helyi törzsfők hatalmát és a kurd autonómiát, ráadásul a lopakodó török etno-nacionalizmus az új Török Köztársaságban a kurdok háttérbe szorításával fenyegetett.

thumb|199px|Kurd törzsi vezetők (1873)

A nyugati nagyhatalmak (különösen az Egyesült Királyság és Franciaország) harcoltak a törökök ellen, és ígéretet tettek a kurdoknak, hogy segíteni fognak nekik a szabadság kivívásában, az ígéretet azonban később nem tartották meg. Egy bizonyos szervezet, a Kürdistan Teali Cemiyeti (’Társaság Kurdisztán felemelkedéséért’) központi szerepet játszott a kurd azonosságtudat létrehozásában. Kihasználta a törökországi második alkotmányos korszak (1908-1920) politikai liberalizációjának időszakát, hogy a kurd kultúra és nyelv iránti megújult érdeklődést etnikai alapú politikai nacionalista mozgalommá alakítsa át.

A 20. század elején orosz antropológusok felkarolták azt a nézetet, amely a kurdokat mint különálló etnikumot hangsúlyozta, azt sugallva, hogy a kurdok a fizikai jellemzőik és a kurd nyelv (amely az indoeurópai nyelvcsalád részét képezi) alapján európai fajnak számítanak (az ázsiai törökökkel ellentétben). Bár ezeknek a kutatóknak politikai hátsó szándékai voltak (hogy ellenérzéseket szítsanak az Oszmán Birodalommal szemben), megállapításaikat sokan elfogadták, és ma is elfogadják.

Az 1950-es évek viszonylag nyitott kormányzása alatt a kurdok politikai tisztségeket szereztek, és a Török Köztársaság keretein belül kezdtek el dolgozni érdekeik érvényesítése érdekében, de az 1960-as török államcsíny megállította ezt az integráció felé tett lépést. Az 1970-es években a kurd nacionalizmus tovább fejlődött, mivel a marxista politikai gondolkodás hatással volt a kurd nacionalisták új nemzedékére, melynek tagjai azokkal a helyi feudális hatóságokkal fordultak szembe, amelyek a hatalommal szembeni hagyományos ellenállás forrását jelentették, és végül megalakították a militáns szeparatista Partiya Karkeren Kurdistan (PKK), azaz a Kurdisztáni Munkáspárt nevű szervezetet.

Oszmán Birodalom

Az Oszmán Birodalomban a lakosság vallási alapon volt felosztva (millet-rendszer). A kurdok a hierarchia legtetején álltak, ugyanis a szunnita iszlám vallás követői voltak (millet-i hakimiye). Miközben az Oszmán Birodalom megkezdte a modernizációt és a centralizációt (más néven Tanzimát [1839-1876]), a kurdok megőrizhették önállóságukat, a törzsfőnökök pedig az erejüket. A török porta alig tett kísérletet, hogy megváltoztassa a hagyományos agrár kurd társadalmak erejét, ugyanis a kurdok földrajzi helyzete ezt nem tette lehetővé. A birodalom déli és keleti peremén, hegyvidékeken éltek, ami korlátozta a közlekedési és a kommunikációs kapcsolatokat velük. A birodalom ügynökeinek (képviselőinek) viszonylag alacsony volt a hozzáférhetősége a kurd területekhez, így kénytelen voltak megállapodni a kurd törzsfőnökökkel. Ez alátámasztotta a kurdok felhatalmazását és az autonómiát, hatására az oszmán kádinak és muftinak nem volt a hatásköre vallási törvények kiadatására a legtöbb kurd régióban. 1908-ban a radikális török nacionalista mozgalom a török etnikai identitás radikális formáját érvényesítve bezárta az oszmán egyesületeket és a nem török nyelven működő iskolákat. Ők indították el a politikai elnyomás mellett kiálló kampányt az etnikai kisebbségek, így a kurdok,lázok és örmények ellen, azonban a háborús időkben nem szállhattak szembe velük jelentős mértékben. Az első világháború végén még a kurdok legálisan tudták az ügyeiket anyanyelvükön intézni, követhették az egyedi hagyományaikat, magukat külön etnikai csoportnak tarthatták. Az 1920-ban aláírt Sèvres-i békeszerződés "javasolt" egy független kurd és örmény államot, de egy török nacionalista kormány Török Köztársaság létrehozását követően ezt megakadályozta, az 1923-as Lausanne-i békeszerződés pedig nem tesz említést a kurdokról. Az egykor politikailag egységes Oszmán Kurdisztán területeit szétosztották Irak, Törökország és Szíria között.

Törökország

Az 1920-as ideiglenes alkotmány egyenlő állampolgári jogokat biztosított, ugyanis az alkotmány 8-as cikke kimondja, hogy az országot a törökök mellett a kurdok is alkotják, akiket egyenjogú polgárként kell kezelni. Azonban az 1923-ban megalakult Török Köztársaság lehetővé tette, hogy folyamatosan, egyre jobban csökkentse az országban lakó kurdok polgári jogait. A kalifátust eltörölték, valamint a Kurdisztán és a kurd szavak említését betiltották, intézményeiket, így a kurd medreszéket bezáratták. Újságaikat, vallási és testvéri szervezeteiket, illetve az egyesületeiket beszüntették. Korábban, az 1850-es korai köztársasági kormány a felkelések után biztosította a kurdok állampolgári jogait és jogi következményeket vont maga után, aki a felkelések során kurdokat ölt meg. Tehát kevesebb mint 100 év leforgása alatt a kisebbség joga jelentősen zsugorodott. A kurd régiókat statárium alá vonták és tilos volt a kurd nyelvet használni, a kurd hagyományokat követni, kurd nevet adni. Ez az elnyomás vezetett a kurd nacionalizmus születéséhez az 1960-as, 1970-es években. Ebben az időszakban a nacionalista mozgalom elsődleges célja az volt, hogy a sérelmeit elmondja a török kormánynak a törvényes csatornákon keresztül. Azonban ezek a kísérletek kudarcba fulladtak.

Az 1961-es török kormány viszonylag enyhített az elnyomáson és átmenetileg a kurd polgári jogokat biztosította: engedte a sajtó-, és szólásszabadságot, illetve az egyesületek engedélyezését számukra. Az 1964-es politikai pártokról szóló törvény büntette a kurd politikai pártokat és nem ismerte el az idegen nyelvek létezését Törökországban. 1972-ben korlátozták az egyesületek és a politikai szervezetek tevékenységét.

Az 1960-as és 1970-es időkben a sérelmek békés megoldása kudarcba fulladt. Az 1982-es török alkotmány 57-es cikke tilt minden olyan tevékenységet, amely káros a Török Köztársaság nemzeti és területi egységére, így a kurd polgárjogokat korlátozták és az egyenlőség elismerése nélkül egy külön csoportként kezelték őket. 1984-ben a Kurdisztáni Munkáspárt (PKK) a saját kezébe vette az irányítást és megkezdte a lázadást a Török Köztársaság ellen. A létrehozott szervezet eredeti célja egy független, társadalmilag orientált kurd állam létrehozása volt. A PKK eredetileg nem csak a kurdokért, hanem összességében az országban élő kisebbségek jogaiért is harcolt.Arbeiterpartei Kurdistans (PKK) , A PKK-s felkelések rendre erőszakba torkollottak, míg be nem vezették az állandó tűzszünetet 1999-ben. Ez idő alatt komoly veszteségeket szenvedett a szervezet, emellett sor került néhány társadalmi és politikai változtatásra.

1991-ben a törvény 2932-es cikkét kitörölték, így a kurd nyelvet használhatták az informális (nem hivatalos) beszédre és a zenékhez, azonban politikai és oktatási célokra nem használhatták, illetve a médiában. Ugyanebben az évben az új terrorizmus elleni törvényjavaslatot fogadtak el, mely meghatározta, hogy bármilyen cselekvés, intézkedés, melynek célja a Köztársaság megformálása, annak nevezhető. Így lényegében a kurd politikai aktivistákat és néhány alapvető megnyilvánulási formát is üldöztek. 2004-ben a törvényeket tovább "liberalizálva" lehetővé tették a kurd nevek adását a csecsemőknek és a kurd nyelvű adásokat, bár utóbbi jelentős mértékben korlátozva van. 2016-ban a puccskisérletre hivatkozva másfél hónapra a kormány betiltott egy kurd nyelven futó mesecsatornát, a Zarok TV-t (a zarok kurd szó, jelentése gyermek). Ezen kívül kurd nyelvű adásokat csak a kormánypárthoz erősen kötődő TRT sugározhat. A nyilvánosan használt kurd nyelv még mindig problémát okoz az országban. 2020-ban kétszer is betiltottak egy kurd színházi előadást Isztambulban.

Irak

Brit mandátum az első világháború után