A rasszizmus emberekkel szembeni diszkrimináció és előítélet faji vagy etnikai hovatartozásuk alapján. Olyan gondolkodásmódot jelent, amely az emberek külső vagy belső tulajdonságait kiemeli, ezekhez morális, társadalmi vagy politikai különbségeket rendel hozzá, és az így létrehozott csoportok között – feltételezett tulajdonságaik vagy értékeik alapján – hierarchiát állít fel.Wallerstein, Immanuel, 'The Construction of Peoplehood: Racism, Nationalism, Ethnicity,' Sociological Forum, 1987, 2,2(March):373-88
A rasszizmus jelen lehet olyan társadalmi akciókban vagy politikai rendszerekben (pl. apartheid), amelyek támogatják az előítéletek kifejezését a diszkriminatív gyakorlatokban. A nyelvi alapon megnyilvánuló formája a lingvicizmus.
A kapcsolódó fogalmak közé tartozik a nativizmus, az idegengyűlölet (xenofóbia), a faji szegregáció, a szupremácizmus olyan ideológia, amely szerint az emberek egy bizonyos osztálya felsőbbrendű a többieknél, és uralniuk, irányítaniuk és leigázniuk kell másokat, vagy joguk van erre és a hasonló társadalmi jelenségek.
A 20. századig az állítólagos „emberi fajokat” a mára elavult fajelméletekben (→ tudományos rasszizmus) konstruálták meg, elsősorban a biológiai jellemzők alapján, ezzel igazolva a rabszolgaságot, az asszimilációs politikát, az etnikai illetve népirtást.
A rasszisták és a faji ideológusok általában felsőbbrendűnek tekintik azokat az embereket, akik hasonlóak a saját tulajdonságaikhoz, míg mindenki mást alsóbbrendűnek tekintenek (sovinizmus).
A kifejezés eredete A rassz szó a francia race kifejezés magyarosított alakja, amely emberfajtát jelent. Az emberi rasszokat a 19. század közepétől az Európán kívüli népek gyarmati leigázását morálisan elfogadható, „természetes” folyamatként normalizálni törekvő nyugat-európai gondolkodásmód külön fajoknak állította be.Ld. pl. Stoler, Ann Laura, Race and the Education of Desire: Foucault's History of Sexuality and the Colonial Order of Things, 1985, Duke University Press Ez az ideológia a 20. század elejére Európa-szerte, illetve az oda érkező európai bevándorlók által uralt „fehér-telepes” társadalmakban uralkodó nézetté vált. Mára a nyugat-európai eszmeiség is rákényszerült annak a – világ társadalmainak nagy része által soha meg nem kérdőjelezett – ténynek az elfogadására, hogy minden ember egyetlen fajhoz (Homo sapiens) tartozik. A korábbi szóhasználat nyomán a rasszizmust „fajelméletnek”, „faji megkülönböztetésnek” is nevezik. Rasszok vagy emberfajták helyett emberi „fajokról” beszélni ugyanakkor ma már nemcsak régies, hanem pontatlan és a világ társadalmi viszonyait, s különösen a rasszizmustól sújtott csoportok pszichológiai egyensúlyát és fiziológiai jólétét súlyosan károsítóLd. pl.: John Crocker, http://www.rivier.edu/journal/RCOAJ-Spring-2007/J88-Crocker.pdf 'The Effects of Racism-Related Stress on the Psychological and Physiological Well-Being of Non-Whites' Rivier Academic Journal, 2007, 3,1(Spring):1-3. szóhasználat. Az emberiség valamennyi csoportja, külső megjelenéstől függetlenül a ma Afrikaként ismert földrészről származik.Stringer, Chris and Robin McKie, African Exodus. Cape, 1996
A rasszizmus az egyéneket tudományosan nem igazolható módon „tiszta” rasszokba sorolja be. Ehhez a testi jegyek kihangsúlyozása mellett az utóbbi korszakban egyre inkább kulturális szempontokat, gyakran pedig egyes feltételezett közös tulajdonságokat vesz alapul, amelyeket egy-egy rasszra általánosan jellemzőnek tart.Gould, Steven Jay, The Mismeasure of Man, W.W.Norton, 1981 A rasszista gondolkodásmód szerint a rasszok közötti hierarchia igazolja az egyének és csoportok diszkriminációját, megkülönböztetését. A 20. század legelején előtérbe került antiszemitizmus, illetve ennek német nagybirodalmi változata, a nemzeti szocializmus a rasszokra vonatkozó nézetei és politikai elképzelései tekintetében annyiban különbözött a nyugat-európai gyarmatosítók nézeteitől és elveitől, hogy Európán belül élő emberekre is alkalmazta ezeket.Ld. pl. Aimé Césaire, Discurs sur le colonialisme, 1950, Réclame, (1955, Présence Africaine)
A rasszizmus története Rasszizmus a korai történelemben Arisztotelész a rabszolgaságról szóló értekezésében kijelentette, hogy míg a görögök természetüknél fogva szabadok, a „barbárok” (nem görögök) természetüknél fogva rabszolgák, abban az értelemben, hogy természetüknél fogva hajlamosabbak alávetni magukat egy despotikus kormánynak. Bár Arisztotelész nem nevez meg konkrét fajokat, azt állítja, hogy a Görögországon kívüli nemzetekből származó emberek jobban ki vannak téve a rabszolgaság terhének, mint a görögök.Lewis, Bernard (1992). Race and slavery in the Middle East: an historical enquiry. Oxford University Press. pp. 54–55. . Megjegyzi, hogy a legtermészetesebb rabszolgák azok, akiknek erős a testük és rabszolgalelkük van (alkalmatlanok az uralomra, nem intelligensek), ami látszólag fizikai alapot sugall a diszkriminációra, de azt is kifejezetten kijelenti, hogy a megfelelő lélek és test nem mindig jár együtt, ami arra utal, hogy az alsóbbrendűség és a természetes rabszolgák a természetes urakkal szemben a legnagyobb meghatározója a lélek, nem pedig a test. A rasszizmus modern, az örökletes kisebbrendűség eszméjén alapuló változata még nem alakult ki, és Arisztotelész soha nem nyilatkozta ki explicit módon, hogy szerinte a barbárok feltételezett természetes kisebbrendűségét a környezet és az éghajlat vagy a születés okozza.Reilly, Kevin; Kaufman, Stephen; Bodino, Angela (2002). Racism: A Global Reader. M. E. Sharpe. pp. 52–58. .
Az amerikai gyarmatosítás idején A reneszánsz végén a valladolidi vita (1550–1551), amely az „Újvilág” őslakosaival való bánásmódról szólt, a dominikánus szerzetes és chiapasi püspök, Bartolomé de las Casas és egy másik dominikánus és humanista filozófus, Juan Ginés de Sepúlveda között zajlott. Ez utóbbi azzal érvelt, hogy az indiánok ártatlan emberek feláldozását, kannibalizmust és más hasonló „természet elleni bűncselekményeket” követtek el; ezek elfogadhatatlanok, és minden lehetséges eszközzel, beleértve a háborút is, el kell nyomni őket,Ginés de Sepúlveda, Juan (trans. Marcelino Menendez y Pelayo and Manuel Garcia-Pelayo) (1941). Tratado sobre las Justas Causas de la Guerra contra los Indios. Mexico D.F.: Fondo de Cultura Económica. p. 155. így rabszolgaságba vagy jobbágyságba taszításuk összhangban van a katolikus teológiával és a természetjoggal. Ezzel szemben Bartolomé de Las Casas azt állította, hogy az amerikai indiánok a természetes rendben szabad emberek, és a katolikus teológia szerint ugyanolyan bánásmódot érdemelnek, mint mások. Ez egyike volt a számos rasszizmussal, rabszolgasággal, vallással és európai erkölccsel kapcsolatos vitának, amely a következő évszázadokban felmerült, és amelynek eredményeként törvényeket hoztak az őslakosok védelmére.Hernandez, Bonar Ludwig (2001). "The Las Casas-Sepúlveda Controversy: 1550–1551" (PDF). Ex Post Facto. 10: 95–104. Archived from the original (PDF) on 21 April 2015.
A spanyol gyarmatokon a spanyolok egy összetett, fajon alapuló kasztrendszert fejlesztettek ki, amelyet a társadalmi kontrollra használtak, és amely egyben meghatározta az egyén társadalmi fontosságát is. Sok latin-amerikai ország már régen hivatalosan eltörlte ezt a rendszert, azonban az európai származástól való vélt faji távolság mértékén és a társadalmi-gazdasági státuszon alapuló előítéletek továbbra is fennmaradtak, a gyarmati kasztrendszer visszhangjaként.Acuña, Rodolfo F. (2010). Occupied America: A History of Chicanos (7th ed.). Boston: Longman. pp. 23–24.
A nagyrasszok tudomány történeti besorolásai Az emberek különböző fajokba sorolásának első, görög-római utáni publikált változata François Bernier 1684-ben megjelent, "A Föld új felosztása a rajta élő különböző fajok vagy rasszok (ma nagyrasszok) szerint" című műve lehet.Todorov, T. (1993). On human diversity. Cambridge, Massachusetts: Harvard University Press.
A 18. századi nagyrassz felosztások általában az európaiak „jó tulajdonságait” állították szembe a többi nagyrasszal, lenézve azokat. Carl Linnaeus, a zoológiai taxonómia megalkotójának 1735-ös osztályozása az emberi fajt, a Homo sapiens-t, négy kontinentális változatra osztotta: europaeus, asiaticus, americanus és afer (afrikai), amelyek mindegyikéhez más-más beállítódás tartozik: szangvinikus, melankolikus, kolerikus és flegmatikus. A Homo sapiens europaeust aktívnak, éles eszűnek és kalandvágyónak írták le, míg a Homo sapiens afer-t ravasznak, lustának és gondatlannak.Graves, Joseph L. (2001). The Emperor's New Clothes: Biological Theories of Race at the Millennium. Rutgers University Press. . 39.o.
Johann Friedrich Blumenbach 1775-ös, „Az emberiség természetes változatai” című értekezése öt fő felosztást javasolt: a kaukázusi, a mongoloid, az etióp (később negroid) rassz, az amerikai indián és a maláj rassz, de nem javasolt semmilyen hierarchiát a rasszok között. Blumenbach megjegyezte a megjelenés fokozatos átmenetét az egyik csoportról a szomszédos csoportokra, és azt sugallta, hogy „az emberiség egyik fajtája olyan fokozatosan megy át a másikba, hogy nem lehet meghúzni a határokat közöttük”.Marks, J. (1995). Human biodiversity: Genes, race, and history. New York: Aldine de Gruyter. .
A 17. és 19. század között a csoportkülönbségekről szóló népi hiedelmek és e különbségek tudományos magyarázatainak összeolvadása hozta létre azt, amit Smedley „rasszideológiának” nevezett. Ezen ideológia szerint a rasszok ősiek, természetesek, tartósak és elkülönülnek. Továbbá azt állították, hogy egyes csoportok korábban elkülönülő populációk keveredésének eredményei lehetnek, de gondos tanulmányozás segítségével meg lehet különböztetni azokat az ősi rasszokat, amelyek összekeveredett csoportokat hoztak létre.Race, Ethnicity, and Genetics Working Group (October 2005). "The Use of Racial, Ethnic, and Ancestral Categories in Human Genetics Research". American Journal of Human Genetics. 77 (4): 519–532. doi:10.1086/491747. PMC 1275602. PMID 16175499.
Az Egyesült Államokban Thomas Jefferson fajelméletei voltak nagy hatásúak. Az afrikaiakat, különösen az intellektusukat tekintve, alsóbbrendűnek tartotta a fehéreknél, és természetellenes szexuális étvággyal ruházta fel őket, míg az őslakos amerikaiakat a fehérekkel egyenlőnek tartotta, de azért ki akarta őket szorítani a Mississippi folyón túlra.Graves, Joseph L. (2001). The Emperor's New Clothes: Biological Theories of Race at the Millennium. Rutgers University Press. .
Arthur de Gobineau királypárti francia író és diplomata leginkább a modern tudományos fajelmélet és a „faji demográfia” bevezetéséről, valamint az árja uralkodó faj és a nordicizmus elméletének kidolgozásáról ismert. Elitistaként az 1848-as forradalmak után azonnal megírta az "Emberi fajok egyenlőtlenségéről" című esszéjét. Ebben azt állította, hogy az arisztokraták felsőbbrendűek a közembereknél, és hogy az arisztokraták több árja genetikai tulajdonsággal rendelkeznek, mivel kevesebbet keveredtek az alsóbbrendű fajokkal. Ez egyfajta tagadása is volt a forradalmi "egyenlőség" eszméjének. Bár Gobineau írásait Franciaországban rosszul fogadták, a fehér felsőbbrendűséget hirdető, rabszolgaságpárti amerikaiak, mint Josiah C. Nott és Henry Hotze, akik angolra is lefordították a könyvét, gyorsan megdicsérték azokat. Az eredeti könyvből körülbelül 1000 oldalt kihagytak, beleértve azokat a részeket is, amelyek negatívan írták le az amerikaiakat fajilag vegyes népességként. Emellett egy gobinizmusnak nevezett társadalmi mozgalom elindítását eredményezte Németországban.