bélyegkép|260px|jobbra|Ansa Ikonen 1971-ben Aili Ansa Inkeri Ikonen (Szentpétervár, 1913. december 19. – Helsinki, 1989. május 23.) finn színésznő.
Három évtizedet átfogó pályafutása alatt több tucat filmben játszott, és egyike volt a korszak legnépszerűbb színésznőinek. Tauno Palóval a finn filmművészet híres sztárpárosát alkották.
Életpályája Oroszországban született finn családban. Az 1917-es októberi orosz forradalom után a család Finnországba költözött. Énektanárnak tanult, de soha nem dolgozott ezen a területen. Néhány kisebb filmszerep után Valentin Vaala rábízta a Kaikki rakastavat (Mindenki szeret, 1935) női főszerepét, partnere Tauno Palo volt. A következő évben Ikonen és Palo újabb vígjátékban játszottak együtt. Mindkét film sikeres lett, és Ansa Ikonen híressé vált. Éveken át Finnország legismertebb színésznői között volt; egyike az elsőknek, akinek a hírnevét tudatosan építették.
1935 és 1956 között Ikonen és Palo összesen 12 filmben játszottak együtt, többnyire vígjátékokban. Noha a való életben nem álltak párkapcsolatban, a nagyközönség a finn fim "arany párosaként" tekintett rájuk. Mindketten énekeltek is a filmjeikben, a második világháború alatt együtt léptek fel szórakoztató műsorokban, és több közös felvételük is volt.
Filmes pályafutása mellett Ikonen 44 éven át a finn nemzeti színház tagja volt, ahol finn és külföldi klasszikus szerzők darabjaiban lépett fel. 16 Shakespeare-darabban, 6 Molière-darabban játszott, és Ibsen Babaház-ában Nórát alakította.
Ikonen intelligens komédiás és tehetséges karakterszínész volt, aki számára a szerzők néha külön szerepet írtak. Nem volt színészi végzettsége, de filmszínészként gyorsan elsajátította a szakma fogásait. 1949-ben ösztöndíjasként Londonban az Old Vic Színház iskolájába járt.
1944-ben filmrendezőként jegyezte a Nainen on Valttia című vígjátékot.
1956. november 11-én a Finn–Magyar Társaság Magyarország megsegítésére bemutatta a Körhinta című magyar filmet; a vetítés előtt Tauno Palo és Ansa Ikonen mintegy márka adományt gyűjtöttek össze.
Férje, Jalmari Rinne szintén színész volt. Két lányuk, Katriina Rinne és Marjatta Rinne is a színi pályát választotta. Mivel férje 20 évvel idősebb volt Ikonennél, többször játszottak apa és lánya szerepeket.
Főbb filmszerepei Minä ja ministeri (1934) Syntipukki (1935) Koskenlaskijan Morsian (1937) Kuriton Sukupolvi (1937) Rykmentin murheenkryyni (1938) Runon kuningas ja muuttolintu (1940) Oi, Kallis Suomenmaa (1940) Kulkurin Valssi (1941) Vaivaisukon Morsian (1944; Jussi-díj a legjobb színésznőnek) Nainen on Valttia (1944); rendező is Nokea ja kultaa (1945) Pikajuna Pohjoiseen (1947) Gabriel, tule takaisin (1951) Tyttö kuunsillalta (1953) Rakas Lurjus (1955) Ratkaisun Päivät (1956) Äidittömät (1958) Telefon (1977)
Főbb színházi szerepei Roxane (Edmond Rostand: Cyrano de Bergerac) Catherine (Muriel Spark: Doctors of Philosophy) Lady Teazle (Richard Sheridan: A rágalom iskolája) Katarina Thorwöst (Serp: Katarina, kaunis leski) Isabella (William Shakespeare: Szeget szeggel) Nora (Henrik Ibsen: Babaház) Kirsti Mara (Tuuli Reijonen: Ovi avautuu) Beatrice (William Shakespeare: Sok hűhó semmiért) Marja Myllymies (Ilmari Turja: Raha ja sana) Hilde (Henrik Ibsen: Solness építőmester) Júlia (William Shakespeare: Rómeó és Júlia) Juulia (Maria Jotuni: Tohvelisankarin rouva) Portia (William Shakespeare: A velencei kalmár)
Jegyzetek
Fordítás
További információk
Kategória:1913-ban született személyek Kategória:1989-ben elhunyt személyek Kategória:Szentpéterváriak Kategória:Finn színészek Kategória:Finn nők