300x300px A Bartolomeo Colleoni VelencébenÁttekintésNév:Alberto di Giussano osztályÜzemeltető: Regia MarinaÉpült:1928-1930Szolgálatban:1931-1942Megépült:4 dbVeszteség:4 dbÁltalános jellemzőkTípus:KönnyűcirkálóVízkiszorítás: 6570 t sztenderd 6954 t teljes terhelésHossz:169.3 mSzélesség:15.5 mMerülés:5.3 mHajtómű teljesítménye:95 000 LE (71 000 kW)Sebesség: 37 csomó (69 km/h) /42 csomó (78 km/h) a próbaüzem során/Hatótávolság:3800 tengeri mérföld (7000 km), 18 csomó (33 km/h) sebességgelLegénység:507 főFegyverzet: 8 db (4×2) 152 mm L/53 ágyú 6 db (3 x 2) × 100 mm L/47 ágyú 8 db 37 mm L/54 gépágyú 8 db 13.2 mm-es géppuska 4 db 533 mm-es torpedóPáncélzat: Fedélzet: 20 mm Öv: 24 mm + 18 mm Lövegtorony: 23 mm Harcálláspont: 40 mmLégierő:2 db hidroplán1 db katapult Az Alberto di Giussano osztály négy könnyűcirkálója, a Regia Nave Alberto di Giussano, az RN Alberico da Barbiano, az RN Bartolomeo Colleoni és az RN Giovanni delle Bande Nere az olasz Regia Marina (Királyi Haditengerészet) könnyűcirkálói (incrociatore leggero) voltak, megépítésük Benito Mussolini és a fasizmus célkitűzésének megfelelően a Földközi-tenger feletti dominancia megszerzésére irányuló lépés volt. A típust Giuseppe Vian tábornok tervezte, neveiket a középkor és a reneszánsz korszakok neves itáliai hadvezéreiről (Condottieri) kapták.http://www.navypedia.org/ships/italy/it_cr_giussano.htm
Az osztály története Az 1920-as évek derekán Franciaország sorozatban kezdte meg szokatlanul nagy méretű és kiemelkedő harcértékű rombolóinak építését. A Chacal, Guépard, Aigle, Vauquelin és a Le Fantasque osztályok összesen 30 darab rombolója komoly kihívás elé állította a Regia Marina vezérkara, a Supermarina tengernagyait. A francia egységekre adott olasz válaszként születtek meg az Alberto di Giussano osztály könnyűcirkálói. Eredetileg a rivális rombolókhoz hasonló méretű, de azoknál erősebb fegyverzetű egységeket terveztek, legalább 37 csomós sebességgel a Navigatori osztályú rombolók hajótestéhez hasonló, de megnövelt platformon. A végeredmény azonban egy könnyűcirkáló lett, melynek nagysága átmenetet képezett a Trento osztály nehézcirkálói és az említett francia rombolók között. A hajótest 10:1 hossz-szélesség aránya, túlságosan könnyű szerkezete a rombolók, nem pedig a cirkálók jellegzetességei. A II. világháborúban a Royal Navy egységeivel kerültek szembe, annak állományában leginkább a Leander és Arethusa osztályok megfelelőinek tekinthetőek. Mind a négy egység építése 1928-ban vette kezdetét. A fasiszta Olaszország célja volt a Mare nostrum-nak (a mi tengerünk) tekintett Földközi-tenger feletti dominancia megszerzése. Benito Mussolini kijelentette, hogy azt olasz tóvá fogja változtatni.
Feladatuknak elsősorban a nagy méretű francia rombolók leküzdését és a saját rombolók harcának támogatását szánták, a hangsúly ezért a legalább 37 csomót elérő sebességen és a megfelelő tűzerőn volt. A korlátozott vízkiszorítás mellett csak jelképes, könnyű repeszfogó páncélzatot kaphattak, nem rendelkeztek megfelelő torpedóvédelemmel sem. A sors fintora, hogy mind a négy egység éppen torpedók okozta sérülések következtében veszett oda. Elsősorban a tűzvezetés támogatására az osztály egységeit hidroplánokkal is felszerelték, ezeket a parancsnoki torony alsó szintjén kialakított hangárban tárolták, innen sínpályán lehetett őket a hajóorrba épített katapulthoz juttatni. A következő osztály, a Luigi Cadorna típus (Luigi Cadorna, Armando Diaz) a di Giussano osztály javított változata erősített szerkezetű hajótesttel, alacsonyabb felépítményekkel és új Modello 1929 152 mm-es lövegekkel.http://www.navypedia.org/ships/italy/it_cr_cadorna.htm
A Condottieri osztály A Regia Marina az összes könnyűcirkálóját az Alberto di Giussano típustól kezdve hivatalosan a Condottieri (hadvezérek) osztályba sorolta, ezen belül az Alberto di Giussano, a Luigi Cadorna (Luigi Cadorna, Armando Diaz), Raimondo Montecuccoli (Raimondo Montecuccoli, Muzio Attendolo), Duca d'Aosta (Emanuele Filiberto Duca d'Aosta, Eugenio di Savoia), Duca degli Abruzzi (Luigi di Savoia Duca degli Abruzzi, Giuseppe Garibaldi) osztályok, csak mint csoportok szerepeltek. Azonban a hivatalos kategorizálás ellenére az egyes csoportok között olyan jelentős különbség van, akár méretben, fegyverzetben, technikai jellemzőkben, külső megjelenésükben, hogy valójában külön-külön osztályokba célszerű sorolni őket.http://www.navypedia.org/ships/italy/it_cr.htm
Jellemzők
Páncélzat A hajók páncélzata és a torpedóvédelem a világháborús tapasztalatok fényében nagyon gyengének bizonyult. Az övpáncél két részből állt, a külső, 24 mm-es lemez az első a hátsó lövegtorony között futott, e mögött 2 méterrel, a hajótest belsejében pedig egy további 18 mm-es hosszanti válaszfal került kialakításra, ezeket elölről és hátulról 20 mm-es keresztválaszfalak zárták, létrehozva a központi citadellát. A citadella tetején fekvő fedélzet jelképes, 20 mm-es vértezetet kapott. A lövegtornyokat 23 mm-es páncéllemez védte, a parancsnoki harcálláspont 40-25 mm-es, kommunikációs csöve 30 mm-es védettségű volt.
Fegyverzet Az Alberto di Giussano osztály fegyverzetét 8 db 152 mm L/53 OTO/Ansaldo Modello 1926 ágyú képezte négy kétlöveges, szuper tüzelő elrendezésű, egyenként 85 tonna tömegű toronyba beépítve. A maximális csőemelkedés 45°, töltésük +20°-nál történhetett. Az ágyúk súlytakarékosság céljából közös lövegtalpra kerültek. Hasonlóan más korabeli olasz lövegekhez, ennek a típusnak a szórása is nagynak bizonyult. Ennek kiküszöbölésére a lövedék kezdősebességét 1000 m/s-ról 850 m/s-ra, a páncéltörő lőszer tömegét 50 kg-ról 47,5 kg-ra csökkentették. A megoldás csak részben bizonyult sikeresnek. Az ágyúk páncéltörő (AP) és repeszromboló (HE) gránátokat tüzelhettek. A korábbi változatú páncéltörő lövedék 50 kg, a későbbi 47,5 kg tömegű, a repeszromboló 44,3 kg.http://www.navweaps.com/Weapons/WNIT_6-53_m1926.php
152 mm L/53 Modello 1926 ágyú 1. Tervező: Ansaldo 8. Lövedék tömege: HE: 44.3 kg, AP:50 kg, később AP: 47.5 kg 2. Gyártó: Ansaldo, OTO Merala 9. Magassági szög: (–5°)~(+45°) 3. Tervezés éve: 1926 10. Oldalszög: (+150°)~(–150°) 4. Űrméret: 152 mm 11. Tűzgyorsaság: 4 lövés / perc 5. Ágyú tömege: 7.34 t 12. Töltési szög: +20° 6. Ágyú hossza: 8.5 m 13. Lövedék kezdősebessége: 1000 m/s, később 850 m/s 7. Ágyúcső hossza: 8 m, L/53 14. Maximális lőtávolság: 28.4 km, később 22.6 km
Modernizációs terv - 1938 1938-ban a Regia Marina terveket dolgoztatott ki az addigra főleg gyenge páncélzata miatt elavulttá vált típus légvédelmi cirkálóvá alakítására. Mind a haditengerészet saját tervező részlege, a Comitato Progetti Navi mind az Odero Terni Orlando cég kidolgozta saját tervváltozatát. A Comitato Progetti Navi egyszerűbb elképzelése értelmében mind a négy 152 mm-es lövegtornyot eltávolítanák, s a cirkálók 16 db 90 mm-es Cannone da 90/50 Ansaldo Model 1938/OTO Model 1939 típusú, egyesével kis méretű tornyokba szerelt modern légvédelmi löveget, és plusz 30 mm krómnikkel fedélzeti páncélzatot kaptak volna, a meglévő 20 mm-es lemez megerősítésére. A 90 mm-es ágyúk képezték a modernizált Caio Duilio osztályú és az új Littorio osztályú csatahajók nehéz légvédelmi fegyverzetét. Az OTO 1938 márciusi terve radikálisabb volt, a 16 db 90 mm-es ágyúk beépítése és elrendezés megegyezett az előző koncepcióval, de a felépítmények teljes átépítését és a nagy háromlábú előárboc eltávolítását is tartalmazta. A hajók négy új légvédelmi tűzvezető központja pedig egymástól függetlenül irányíthatná a 90 mm-es lövegek egy-egy négyes csoportjának tüzét. 1938 júniusában a Comitato Progetti Navi végül egy harmadik tervvel állt elő, mely tartalmazta az OTO variáns egyes elemeit, viszont az elülső négy 90 mm-es torony helyett a cirkálók számára ellenséges rombolókkal szemben hatásos védelmet nyújtó, 4 db Cannone da 135/45 OTO 1937 típusú, 135 mm L/45 löveg beépítését javasolt kétágyús tornyokba. Ez a típus képezte a Capitani Romani osztályú óceáni felderítők (Esploratori Oceanici), tulajdonképpen nagyméretű rombolók fő fegyverzetét. Végül a tervekből nem lett semmi, elsősorban mert a Regia Marina, tévesen, megfelelőnek tartotta egységei légvédelmi fegyverzetét, másrészt a 90 mm-es lövegek és tornyaik gyártása akadozott, s az elkészült darabokra inkább az Andrea Doria, a Caio Duilio, a Vittorio Veneto, a Littorio és a Roma csatahajók számára volt szükség.The cruiser Bartolomeo Colleoni. London: Conway Maritime Press (1987).
Az osztály egységei RN Alberto di Giussano A cirkáló nevét a Lombard Liga a legenda szerint Barbarossa Frigyes császár ellen küzdő, valójában kitalált, fiktív vezetőjéről, Alberto di Giussano-ról kapta. A hajó építése 1928. március 29-én vette kezdetét, 1930. április 27-én bocsátották vízre, a Marina Regia 1931. január 1-én állította szolgálatba. Az 1930-as években a 2. Harccsoport (2º Squadrone) részét képezte. 1940. június 10-én testvérhajója, az Alberico da Barbiano társaságában, mint a IV. Cirkálóraj (IV Divisione incrociatori) vettek részt a döntetlen eredménnyel végződött Punta Stiló-i, más néven calabriai csatában. Júliusban aknarakó műveleteket fedezett Pantelleria szigeténél. 1941. december 12-én az Alberico da Barbiano társaságában, egyetlen torpedónaszád, a Spica osztályú Cigno fedezetével, Antonio Toscano (1883-1941) ellentengernagy parancsnoksága alatt futott ki a kikötőből, feladatuk 1800 tonna kannákba töltött repülőbenzin szállítása az Észak-Afrikában küzdő olasz Regia Aeronautica (Királyi Légierő) századok számára. Az üzemanyagot a fedélzeten tárolták. Az olasz hadvezetés úgy vélte, a két cirkálót nagy sebessége oltalmazza majd a misszió során. Azonban a britek, miután korábban feltörték a Marina Regia által használt kódokat, a G. H. Stokes parancsnokolta 4. rombolórajt küldték a könnyűcirkálók elfogására. 1941. december 13-án a bon-foki csatában az HMS Sikh, az HMS Maori, az HMS Legion brit és a holland Hr. Ms. Isaac Sweers rombolók éjszaka radarberendezéseik segítségével bemérték az olasz egységeket. A britek a szárazföld felől, észrevétlenül közelítették meg a nyílt vízen hajózó cirkálókat. 2:30 perckor a rombolók torpedótámadást indítottak a gyanútlan olaszok ellen, Az Alberto di Giussano az egész csata során csak három eredménytelen sortüzet tudott leadni. Öt perc leforgása alatt a torpedótalálatok következtében a könnyűcirkálók mozgásképtelenné váltak, az Alberico da Barbiano fedélzetén kigyulladó több száz tonnányi kerozin azonnal lángtengerbe borította az egységet. Mindkét olasz könnyűcirkáló elsüllyedt, az Alberico da Barbiano személyzetéből 534, az Alberto di Giussano legénységéből 283 tengerész halt hősi halált. A Cigno több, mint 500 ember ki tudott menteni.
RN Alberico da Barbiano
Az Alberico da Barbiano könnyűcirkáló Alberico da Barbiano (kb. 1344–1409) neves zsoldosvezérről, a compagnia San Giorgio (Szent György kompánia) parancsnokától nyerte a nevét. A hajó építése 1928. április 16-án vette kezdetét, 1930. augusztus 23-án bocsátották vízre, a Marina Regia 1931. június 9-én állította szolgálatba. Próbaútján elérte a 42.05 csomós (77.88 km/h) sebességet, igaz ezt csak 30 percig tudta tartani. 1940. június 10-én testvérhajója, az Alberto di Guissano társaságában, mint a IV. Cirkálóraj (IV Divisione incrociatori) vettek részt a döntetlen eredménnyel végződött Punta Stiló-i, más néven calabriai csatában. 1940. szeptember 1. és 1941. március 1. között kiképzőhajóként szolgált. 1941. december 12-én az Alberto di Giussano társaságában, egyetlen torpedónaszád, a Spica osztályú Cigno fedezetével, Antonio Toscano (1883-1941) ellentengernagy parancsnoksága alatt futott ki a kikötőből, feladatuk 1800 tonna kannákba töltött repülőbenzin szállítása az Észak-Afrikában küzdő olasz Regia Aeronautica (Királyi Légierő) századok számára. 1941. december 13-án a Bon-foki csatában testvérhajójával együtt, legénysége 534 tagjának elvesztése mellett brit rombolók torpedótámadásának áldozatául esett.
RN Bartolomeo Colleoni