300px|bélyegkép|A finnországi népsűrűség, az egy négyzetkilométerre jutó lakosok száma Ez a cikk Finnország demográfiájáról szól, bemutatva a népsűrűséget, etnikai összetételt, iskolázottsági szintet, a lakosság egészségi állapotát, gazdasági helyzetét, vallási hovatartozását és egyéb jellemzőit.

Finnország lakosainak száma 5 603 851 fő, az átlagos népsűrűség 17 fő / négyzetkilométer. Ezzel Izland és Norvégia után a harmadik leggyérebben lakott ország Európában. A népesség eloszlása igen egyenlőtlen: a lakosság a délnyugati partmenti síkságon koncentrálódik. A lakosság mintegy 85%-a városokban él. Ezzel szemben a sarkvidéki Lappföldön csak 2 fő jut egy négyzetkilométerre.

Finnország etnikailag viszonylag homogén. Többségben finnek lakják, de történelmileg jelentős a finnországi svéd kisebbség, illetve a számik és finn romák. Az újabbkori bevándorlás következtében jelentős számú orosz, észt és szomáliai él az országban. A hivatalos nyelv a finn és a svéd, ez utóbbi a lakosság mintegy 5%-ának anyanyelve. A 13. századtól a 19. század elejéig Finnország Svédország része volt.

A finnek 73%-a a lutheránus egyházhoz tartozik.

A népesség története A mai Finnország és Skandinávia területének legkorábbi lakói nagy valószínűséggel vadászó-gyűjtögető életmódot folytattak, és legközelebbi leszármazottaik a mai számik. Ma mintegy él Finnországban, és elismert kisebbséget alkotnak. Három nyelvjárást beszélnek: az északi számi, az inari számi, és a skolt számi nyelvet. Az északi sarkkörtől északra élnek több mint hétezer éve, ma azonban a részarányuk csak 5%-ot tesz ki szülőhazájukban, Lappföldön. A 19. század végén és a 20. században jelentős volt az emigráció, amely főképpen a falusi területekről Svédországba és Észak-Amerikába irányult; a Finnországba érkező bevándorlók leginkább más európai országokból érkeztek.

+ 1750 – 1840 Év Népesség 1750 421 000 1760 490 000 1770 560 000 1780 660 000 1790 706 000 1800 837 000 1810 863 000 1820 1 177 500 1830 1 372 100 1840 1 445 600+ 1850 – 1940 Év Népesség 1850 1 636 900 1860 1 746 700 1870 1 768 800 1880 2 060 800 1890 2 380 100 1900 2 655 900 1910 2 943 400 1920 3 147 600 1930 3 462 700 1940 3 695 610+ 1950 – 2016 Év Népesség 1950 4 029 800 1960 4 496 220 1970 4 598 330 1980 4 787 770 1990 4 998 480 2000 5 181 000 2010 5 375 300 2016 5 502 590

Korszerkezet bélyegkép|140px|A finn korfa 2005-ben.Bal oldal, sötétkék: férfiak; jobb oldal, világoskék: nők. 2016 végén a lakosság kor szerinti megoszlása az alábbi volt: 0–14 évesek: 16,42% (461 432 férfi és 441 244 nő) 15–24 évesek: 11,6% (325 919 férfi és 312 045 nő) 25–54 évesek: 37,9% (1 063 494 férfi és 1 020 194 nő) 55–64 évesek: 13,42% (362 788 férfi és 374 985 nő) 65 éves és afeletti: 20,66% (492 143 férfi és 643 967) Az életkor medián értéke 42,4 év; férfiak 40,8 év, nők 44,3 év.

Demográfiai mutatók A finn hivatalos statisztika szerint a főbb demográfiai mutatók az alábbiak szerint alakultak:

Népességezer főÉlveszületésekHalálozásokTermészetes változásNyers születési arányszámezer főreNyers halálozási arányszámezer főreTermészetes változásezer főreÁltalános termékenységi arányszám 19002 64686 33957 91528 42432,621,910,7 4,83 19102 92992 98451 00741 97731,717,414,3 4,60 19203 13384 71453 30431 41027,017,010,0 3,76 19303 44975 23648 24026 99621,814,07,8 2,75 19403 69865 84971 846-5 99717,819,4-1,6 2,15 19504 00998 06540 68157 38424,510,114,3 3,16 19604 43082 12939 79742 33218,59,09,6 2,71 19704 60664 55944 11920 44014,09,64,41,83 19804 78063 06444 39818 66613,29,33,91,63 19904 98665 54950 02815 52113,110,03,11,79 20005 17656 74249 3397 40311,09,51,41,73 20105 37560 98050 88710 10311,49,51,91,87 2016(előzetes)5 50252 64553 629-9849,69,7-0,11,57

Születéskor várható élettartam Év Férfi Nő Átlag 1986 70,5 78,7 74,7 1996 73,0 80,5 76,8 2006 75,8 82,8 79,4 2008 76,3 83,0 79,7 2009 76,5 83,1 79,8 2010 76,7 83,2 80,1

A népesség központja

A finn népesség földrajzi központja (Weber-pont) az egykori Hauho községben, Sappee faluban van, amely ma Hämeenlinna város része. Ennek a pontnak a koordinátái 61' 17" N, 25' 07" E.

Családok A második világháború után bekövetkezett demográfiai és gazdasági változások érintették a finn családokat. A családok kisebbek lettek, míg a családoknak 1950-ben átlagosan 3,6 tagja volt, 1975-ben csak 2,7. Ezzel együtt a családok összetétele nem változott lényegesen. 1975-ben az egy férfiból és egy nőből álló családok aránya 24,4% volt, egy pár és gyermekek 61,9%, egyedülálló nő gyermekkel 11,8%, egyedülálló férfi gyermekkel 1,9%. Ezek az arányok nem különböznek lényegesen az 1950-esektől. A változás a gyermekek számát érintette, amely az 1950-es 2,24-es átlagról az 1980-as évek közepére 1,7-re csökkent, A nagycsaládok ritkák; a családoknak csak 2%-ában volt négy vagy több gyermek, miközben a családok 51%-a egy gyermeket, 38%-a két gyermeket, 9%-a három gyermeket nevelt. A 18 éven aluli finn lakosság száma, amely 1960-ban 1,5 millió volt, 1980-ra 1,2 millióra csökkent.US Library of Congress: A Country Study: Finland, Library of Congress Call Number DL1012 .A74 1990.

Házasság A házasság megítélése lényegesen megváltozott a második világháború óta. A házassági ráta csökkenése (8,5 házasság / 1000 fő 1950-ben illetve 5,8 házasság / 1000 fő 1984-ben) elég nagy volt ahhoz, hogy a házasságok száma abszolút értékben is csökkenjen. Míg 1950-ben házasságot kötöttek, 1984-ben csak -at, annak ellenére, hogy közben a lakosság nőtt. A csökkentés magyarázata, hogy a házasság nélkül együtt élő párok száma soha nem látott szintet ért el. Az 1960-as évektől kezdve az együttélés gyakorlata általánossá vált; az 1970-es években a városokban már a legtöbb házasságot együtt élő párok kötötték. Becslések szerint az 1980-as években az együtt élő párok 8%-a, mintegy nem kötött házasságot. Az ilyen párok általában az első gyermek születésekor vagy vagyonszerzést követően döntöttek a házasság mellett. Az együttélés gyakorlata miatt a házasságkötés későbbre tolódott, és a házasodók átlagos életkora az 1970-es évektől növekedni kezdett. 1982-ben a házasságot kötő nők átlagéletkora 24,8 év volt, a férfiaké pedig 26,8 év.

Ennek ellenére a finnek többsége megházasodik. A nők 90%-a negyven éves korában férjezett volt. Kevés vénlány van, viszont a falvakban számos farmer agglegénységre kényszerül a nők alacsony száma miatt.

Míg a házasságok száma csökkent, a válás egyre általánosabbá vált, 250%-kal növekedve 1950 és 1980 között. 1952-ben 3500 válást jegyeztek fel, a válások száma az 1960-as években folyamatosan növekedett (évente átlagosan 5000), mígnem 1979-ben elérte a maximumot (). Ezt követően a válások száma stabilizálódott, az 1980-as években évente átlagosan 9500 volt.

A válások számának növekedéséhez több tényező is hozzájárult. Egyrészt az egyre inkább szekularizált társadalom olyan szerződésként tekintett a házasságra, amelynek véget lehet vetni, ha nem elégíti ki mindkét felet. Másrészt az egyre kiterjedtebb jóléti társadalom részben átvette a család hagyományos feladatait, így a párok kevésbé függtek a házasságtól. A családtámogatások, az egészség- és nyugdíjbiztosítási rendszerek biztosították, hogy a család nem volt többé nélkülözhetetlen a gyermekek és idős rokonok gondozásához.

Etnikai kisebbségek és nyelvek bélyegkép|A finn községek nyelvi megoszlása 2016-ban.Jelmagyarázat: Nem vezetnek hivatalos statisztikát az etnikumokról, van viszont hivatalos adat a finn lakosság nyelvi megoszlásáról, állampolgárságáról és születési országáról. A nemzetközi ajánlások szerint az etnikai csoportokat történelmi, regionális vagy nemzeti származásként kell meghatározni, és az etnikai csoporthoz tartozás a személy saját bevallásán alapul. Mivel a finnországi statisztika a hivatalos nyilvántartásokon alapul, nem lehet hivatalos statisztikát összeállítani az etnikai csoportokról.

A finn és svéd államnyelvek. A svéd az olyan községek hivatalos nyelve, ahol jelentős számú svéd nyelven beszélő él. A három számi nyelv Lappföld egyes községeiben hivatalos nyelv.

A beszélt nyelvek közül a finn dominál, és majdnem mindenhol beszélik az országban Åland kivételével.

Finnország lakosságának nyelvi megoszlása Åland nélkül, 1990-2015: Statistics Finland

+ Finnország népessége anyanyelv szerint 1990–2015 Anyanyelv 1990 1995 2000 2005 2015 Fő % Fő % Fő % Fő % Fő % Finn 4 675 223 93,5% 4 754 787 92,9% 4 788 497 92,4% 4 819 819 91,7% 4 865 628 89,0% Svéd 296 738 5,9% 294 664 5,8% 291 657 5,6% 289 675 5,5% 290 161 5,3% Orosz 3 884 0,1% 15 872 0,3% 28 205 0,5% 39 653 0,8% 72 436 1,3% Észt 1 394 0% 8 710 0,2% 10 176 0,2% 15 336 0,3% 48 087 0,8% Szomáli 0 0% 4 057 0,1% 6 454 0,1% 8 593 0,2% 17 871 0,3% Angol 3 569 0,1% 5 324 0,1% 6 919 0,1% 8 928 0,2% 17 784 0,3% Arab 1 138 0% 2 901 0,1% 4 892 0,1% 7 117 0,1% 14 825 0,3% Kurd 179 0% 1 381 0% 3 115 0,1% 5 123 0,1% 10 731 0,2% Kínai 790 0% 2 190 0% 2 907 0,1% 4 613 0,1% 10 110 0,2% Albán 0 0% 2 019 0% 3 293 0,1% 5 076 0,1% 8 754 0,2% Perzsa 291 0% 803 0% 1 205 0% 3 165 0,1% 8 103 0,1% Thai 244 0% 813 0% 1 458 0% 3 033 0,1% 8 038 0,1% Vietnámi 1 643 0% 2 785 0,1% 3 588 0,1% 4 202 0,1% 7 532 0,1% Török 848 0% 1 809 0% 2 435 0% 3 595 0,1% 6 766 0,1% Spanyol 894 0% 1 394 0% 1 946 0% 2 937 0,1% 6 583 0,1% Német 2 427 0% 2 719 0,1% 3 298 0,1% 4 114 0,1% 6 059 0,1% Lengyel 901 0% 1 129 0% 1 157 0% 1 445 0% 4 459 0,1% Francia 670 0% 1 062 0% 1 585 0% 2 071 0% 3 736 0,1% Román 94 0% 368 0% 617 0% 909 0% 2 878 0,1% Magyar 573 0% 732 0% 1 089 0% 1 206 0% 2 671 0% Tagalog 118 0% 375 0% 568 0% 764 0% 2 618 0% Bengáli 93 0% 373 0% 524 0% 920 0% 2 603 0% Ukrán 11 0% 113 0% 337 0% 611 0% 2 436 0% Olasz 403 0% 574 0% 833 0% 1 177 0% 2 291 0% Portugál 171 0% 297 0% 433 0% 865 0% 2 250 0% Urdu 79 0% 179 0% 309 0% 594 0% 2 186 0% Bolgár 230 0% 400 0% 486 0% 629 0% 2 114 0% Bosnyák 0 0% 0 0% 0 0% 1 186 0% 2 071 0% Számi 1 734 0% 1 726 0% 1 734 0% 1 752 0% 1 949 0% Hindi 147 0% 239 0% 428 0% 779 0% 1 740 0% Holland 277 0% 408 0% 650 0% 960 0% 1 446 0% Lett 20 0% 76 0% 169 0% 391 0% 1 318 0% Japán 274 0% 386 0% 561 0% 798 0%1 224 0% Litván 30 0% 94 0% 166 0% 375 0% 1 095 0% Norvég 402 0% 436 0% 471 0% 540 0% 648 0% Dán 290 0% 305 0% 397 0% 456 0% 526 0% Héber 165 0% 232 0% 263 0% 348 0% 441 0% Egyéb 2 534 0,1% 5 084 0,1% 8 293 0,2% 11 825 0,2% 32 431 0,6%

Finnországi svédek

Finnországban a legnagyobb kisebbséget a svéd anyanyelvűek alkotják, 2015-ben mintegy , azaz a teljes lakosság 5,3%-a. A svéd anyanyelvűek leginkább az egynyelvű svéd vagy kétnyelvű községekben élnek a part mentén, illetve Ålandban.

Számik

A számik rokonnépek a finnekkel, mindkettőnek a nyelve az uráli nyelvcsaládhoz tartozik. Az egykor az ország egész területét benépesítő számik egyre északabbra húzódtak a finn előrenyomulás hatására. Nomád népként egy gyéren lakott országban a számik mindig találtak új területeket, ahol folytathatták hagyományos vadász-halász életmódjukat. A 16. század végére a legtöbb számi az ország északi felében élt, és ekkortájt vették fel a kereszténységet. A 19. század végére legtöbbjük Lappföldön élt, és ez maradt otthonuk az 1980-as évekig. Az utolsó nagyobb változás a számiak letelepedésében azután történt, hogy 1944-ben Pecsenga járás a Szovjetunióhoz került; ekkor mintegy hatszáz számi vándorolt nyugatnak. Keleti eredetükre emlékeztet ortodox hitük; a finnországi számik 85%-a lutheránus volt.