A hagyományos grammatikában mondatrészeknek nevezik azokat a szavakat vagy szócsoportokat, amelyek a mondategységen belül – legyen az egyszerű mondat vagy összetett mondat tagmondata – mondattani (idegen szóval szintaktikai) funkciókat töltenek be, és mondattani viszonyok fűzik őket össze.Constantinescu-Dobridor 1989, parte de propoziție ’mondatrész’ szócikk.
Nem tévesztendő össze a grammatikai mondatrész a mondat logikai és lélektani részeivel. Kevés kivétellel egy elszigetelt, azaz kontextus nélküli teljes egyszerű mondatnak – akár minimális, akár bővített – amelynek egyik része sincs kiemelve, logikai és lélektani szempontból két része van: a topik (más néven téma) és a predikátum (más néven réma vagy komment). Leegyszerűsítve az előbbi az, amiről szó van, az utóbbi pedig az, amit a beszélő állít az előzőről. Csak a hagyományosan tőmondatnak nevezett szerkezeti mondattípusban esik egybe a topik a mondat szintaktikai terminussal alanynak nevezett részével, a predikátum pedig a mondat állítmánynak nevezett részével. Példa: A gyerek (topik és alany) olvas (predikátum és állítmány). Bővített mondatban a topik a mondat alanyából és csak a hozzá kapcsolódó egyéb mondatrészekből áll, a predikátum pedig az állítmányból és csak a hozzá kapcsolódó egyéb mondatrészekből: A világos szobában ülő gyerek (topik) érdekes és tanulságos könyvet olvas (predikátum).Kálmánné Bors – A. Jászó 2007, 361–364. o.
A mondatban előfordulhatnak olyan szavak vagy szócsoportok is, amelyek szintaktikai szempontból nem mondatrészek. Ilyen például az olyan főnév, amellyel rendszerint személyt szólítanak meg. Egyes nyelvekben ennek jellegzetes esetragja van, amely az ún. megszólító eset morfémája. Példa: Péter, gyere ide!Balogy 1971, 289. o. Egyéb ilyen szavak a módosítószók és a partikulák. Példák: módosítószós mondat: Géza biztosan betalált a belső körbe.Kugler 2001, 233. o.. partikulás mondat: Hallottam ám a dologról.Kugler 1998, 216. o.
A mondatrészek hierarchiája
Hagyományosan úgy tekintik, hogy a mondatnak két fő része van, az állítmány és az alany.Például Kálmánné Bors – A. Jászó 2007, 362. o. Azonban egyes nyelvészek szerint az állítmány az egyedüli fő mondatrész, mivel csak az lehet önálló, és képes teljes mondatot alkotni, például olyan igékkel, amelyek egyes természeti jelenségeket fejeznek ki: Esteledik, Pirkad. Az emellett való érveléshez olyan egyéb példákat is felhoznak, amelyekben nincs alanyi funkciójú szó, úgymint Jössz?, Fürödjünk!, Fáradt vagyok.Lengyel 2000. Más nyelvészek nem tekintik az utóbbiakat alany nélküli mondatoknak, hanem az ige személyragjával kifejezett alanyúaknak, mely külön szó alakjában is megjelenhet az előző mondatban.Például Constantinescu-Dobridor 1998, subiect ’alany’ szócikk, vagy Barić 1997, 422. o.
Az állítmányon (azon szerzők szerint, akik csak ezt tartják fő mondatrésznek), illetve az állítmányon és az alanyon (azok szerint, akik mindkettőt fő mondatrészként tekintik) kívül a többi mondatrész közvetlenül vagy közvetve alárendeltje az állítmánynak vagy az alanynak. A közvetve alárendeltek előbb egy másik alárendelt mondatrésznek vannak alárendelve, és ezzel együtt képeznek alárendelt szócsoportot.
Az állítmány
Ez a mondatrész megállapít valamit a másik fő mondatrészről, az alanyról, kifejezve cselekvését, általa elszenvedett cselekvést, vele való történést, állapotba jutását, állapotát, állapotának változását, létezését, milétét, minőségét vagy mennyiségét.Kálmánné Bors – A. Jászó 2007, 365–367. o.
Az alany
Ez az a mondatrész, amelyről az állítmánnyal a beszélő megállapít valamit, azaz az állítmányban kifejezett cselekvésnek, történésnek, állapotnak vagy létezésnek, illetve minőségi vagy mennyiségi jegynek a hordozója.Kálmánné Bors – A. Jászó 2007, 364. o., 370. o.
Ez a definíció akkor érvényes egészében, ha csak az igenevet nem tekintjük állítmányt alkotó szófajnak mellékmondatban. Ez a helyzet a hagyományos magyar grammatikákban, de más nyelvek grammatikái szerint ekkor is lehet alanya az igenévnek. Ez általában azonos az igenevet alárendelő ige alanyával: Je promets à Pierre de venir ’Megígérem Pierre-nek, hogy eljövök’. Azonban az igenévnek saját alanya is lehet: Je dis à Pierre de sortir ’Azt mondom Pierre-nek, hogy menjen ki’. A francia hagyományos grammatikában az ilyet összetett mondatnak tekintik, melyben Pierre egyben részeshatározó a főmondatban és alany annak tárgyi mellékmondatában.Dubois 2002, 247. o.
Bővítmények
Az alárendelt mondatrészek bővítményei az alaptagjuknak. Aszerint, hogy a legtöbbször milyen szófajú az alaptagjuk, a bővítmények ezzel együtt igei vagy igenévi csoportot, illetve névszói csoportot alkotnak. A tárgy és általában a határozó az igei/igenévi csoportba tartozik, a jelző pedig a névszói csoportba.Kálmánné Bors – A. Jászó 2007, 378. o. Olyan vélemény is van, hogy az ige mellett a mondatban két névszói csoport van, melyek alaptagjai az alany, illetve a tárgy, és olyan is, hogy van tárgyi névszói csoport, és hogy ez az igei csoporthoz tartozik.Eifring – Teil 2005, 2. fejezet, 36–37. o.
Hogy hány bővítménytípust és -altípust vesznek számításba, és hogyan határolják el őket egymástól, az a nyelvészek nézetétől függ, amely különbözhet egyazon nyelvre vonatkozóan is. Például Kálmánné Bors – A. Jászó 2007 szerint bővítmények a tárgy, a határozó és a jelző (beleértve az értelmezőt).
A francia nyelvre vonatkozóan Grevisse – Goosse 2007-nél megtalálható a complément du verbe ’az ige (és az igenevek) bővítménye’, ami a magyar grammatikákban a tárgynak és a határozóknak felel meg; a déterminant ’determináns’, melyhez a névelő, a melléknévi számnév és a melléknévi névmások tartoznak; az épithète, mely csak a melléknévi jelzőnek felel meg; külön a complément du nom ’a főnév bővítménye’, mely alatt az egyéb szófajokkal kifejezett jelző értendő; külön az apposition ’értelmező’.Grevisse – Goosse 2007, 403. o.
A román nyelv hagyományos grammatikáiban is megvan a complement ’az ige (és az igenevek) bővítménye’, ami a magyar grammatikákban a tárgynak és a határozók többségének felel meg; az atribut ’jelző’, ugyanabban az értelemben, mint a magyar grammatikákban; az element predicativ suplimentar ’állítmány-kiegészítő’, mely nagyjából az állapothatározónak felel meg.
A szerb nyelv esetében Klajn 2005-nél el van határolva a dopuna ’bővítmény’, mely a magyar értelemben vett tárgyat, a részeshatározót, a képes helyhatározót és a nem melléknévi jelzőt foglalja magába; az atribut, melynek a magyar melléknévi jelző és a melléknévvel kifejezett állapothatározó felel meg; az apozicija ’értelmező’; a priloška odredba ’határozószói determináns’, melyhez a magyar hely-, idő-, mód-, ok-, cél-, eszköz- és mértékhatározónak megfelelők tartoznak.Klajn 2005, 229–235. o.
Vonzatnak (idegen szóval rektumnak) nevezik azt a bővítményt, amelynek formáját az alaptagja pontosan meghatározza (például egy meghatározott esetragot kell viselnie), vagyis nem váltakozhat más formájú alakokkal.Kálmán – Trón 2007, 71. o. Ilyen például a tárgy: Olvas egy könyvet, Megnézi a filmet.
Az alaptag lexikai jelentésétől függ, hogy működhet-e bővítmény nélkül. Ebből a szempontból a bővítmény lehet:
kötelező, ha nélküle nem lehet szó helyes szószerkezetről (szintagmáról) vagy mondatról: tárgy: készít valamit;Kálmánné Bors – A. Jászó 2007, 353. o. Maman prépare un gâteau ’Mama tortát süt’ (szó szerint ’… készít’);Karakai 2013, 20. o. Atunci el spuse o prostie ’Akkor mondott egy butaságot’, Atunci spuse că pleacă ’Akkor azt mondta, hogy elmegy’;Avram 1997, 404. o. határozó: jártas a biológiában; J’habite rue Danton ’A Danton utcában lakom’;Karakai 2013, 31. o. Locuiește aici ’Itt lakik’;Avram 1997, 380. o. jelző: Radimo u nemogućim okolnostima ’Lehetetlen körülmények között dolgozunk’;Čirgić 2010, 282. o. állítmány-kiegészítő: Ea se numește Puica ’Puicának hívják’.Avram 1997, 346. o.
reprezentálható, ha bizonyos körülmények között elhagyható, de mindig beleértjük a szintagmába vagy mondatba: tárgy: meggyógyít (valakit);Cs. Nagy Lajos 2007, 336. o. On connaît (ça) ’Ismerjük (ezt)’; Am terminat (de scris) ’Bafejeztem (az írást)’;Avram 1997, 367. o. határozó: hozzáfog (valamihez); N-am fost (la mare) ’Nem voltam (a tengerparton)’.Avram 1997, 382. o.
fakultatív, ha beleérteni sem kell ahhoz, hogy a szintagma vagy a mondat helyes legyen: tárgy: A kislány (leckét) ír; Pierre mange (une pomme) ’Pierre (almát) eszik’;Karakai 2013, 21. o. Citesc (un articol) ’(Cikket) olvasok’;Avram 1997, 366. o. határozó: (jóízűen) alszik, (a fűben) fekszik; J’ai déjeuné (d’une tranche de jambon) ’(Egy szelet sonkát) reggeliztem’;Karakai 2013, 22. o. Scriu (părinților) ’(A szüleimnek) írok’;Avram 1997, 376. o. jelző: (Sült) kenyeret vettem;Kálmánné Bors – A. Jászó 2007, 412. o. La voiture (électrique) ne pollue pas l’air ’Az (elektromos) autó nem szennyezi a levegőt’;Karakai 2013, 35. o. Și-a pus pantofii (cei noi) ’Felvette a(z új) cipőjét’;Avram 1997, 352. o. állítmány-kiegészítő: A plecat (râzând) ’Nevetve ment el’.
A mondatrészek szerkezeti felépítése
Halmozott mondatrészek
Halmozott mondatrésznek nevezik azt a szócsoportot, amely azonos funkciójú mondatrészekből áll, és ezek között kötőszóval vagy anélkül megvalósított mellérendelő viszony van. Ennek ugyanazok a típusai, mint a mellérendelő összetett mondat tagmondatai közötti mellérendelésnek. Halmozott lehet az alany, a tárgy, a határozó és a jelző. A halmozott állítmányról megoszlanak a vélemények. Lengyel 2000 szerint van ilyen, de megjegyzi, hogy sokszor nehéz eldönteni, nem több mondatról van-e szó az esetében. Ezzel szemben Kálmánné Bors – A. Jászó 2007 nem tesz említést halmozott állítmányról. A francia és a román grammatikákban az a szabály van megadva, hogy ha egy mondatban több ige van, mindegyik tagmondatot képez akkor is, ha közös az alanyuk.Grevisse – Goosse 2007, 1427. o.Bărbuță 2000, 223. o.
Kettős mondatrészek
Kettős állítmánynak tekintik azt, amelyik a kell, szabad stb. személytelen igéből + egy személyes igéből áll, pl. kell menjek.Kálmánné Bors – A. Jászó 2007, 366. o. Analóg szerkezetet más nyelvek grammatikáiban összetett mondatnak tekintenek, melyben a második egység alanyi mellékmondat. Példa: Il faut que vous répondiez ’Kell, hogy válaszoljatok’.Grevisse – Goosse 2007, 1451. o.
Kettős alanynak számít az, amely egy névszóból és egy főnévi igenévből áll, olyan állítmány mellett, melyet elsősorban a tetszik, látszik, hallatszik igék adnak. Példa: Az autó közeledni látszik.Kálmánné Bors – A. Jászó 2007, 374. o.
A kettős tárgy is egy névszóból és egy főnévi igenévből tevődik össze: „Láttam a delfineket cicázni” (Babits Mihály: Arany kísértetek).Kálmánné Bors – A. Jászó 2007, 381. o. Analóg szerkezet a francia grammatikákban összetett mondatnak számít, amelyben a névszó és az igenév tárgyi mellékmondatot alkot. Példa: J’entends les oiseaux chanter ’Hallom a madarakat énekelni’.Grevisse – Goosse 2007, 1112. o. A román grammatikákban az ilyen szerkezet egyszerű mondat, amelyben a névszó tárgy, az igenév pedig (ebben a nyelvben határozói) állítmány-kiegészítő: L-am auzit râzând ’Hallottam őt nevetni’.
A kettős határozó általában egy kezdő- és egy végpontra utal: ágról ágra (helyhatározó), évről évre (időhatározó), sorról sorra (módhatározó).Kálmánné Bors – A. Jászó 2007, 386. o.
Összetett mondatrészek
Az összetett alany egy névszóból és egy igenévből (segédigenévből) áll: Jó volna gazdag lenni. Az összetett tárgynak azonos a szerkezete: Szeretnék tanár lenni.
Többszörös mondatrészek
A többszörös határozó különböző típusú határozókból áll, melyek közül kettő esetében az egyik alárendeltje a másiknak: az ablak alatt (hely) üldögélve (állapot) várja; nagyon (fok) sokszor (szám) megígérte. A többszörös jelző esetében is alárendelő szószerkezetről van szó: a fekete kalapos férfi.Kálmánné Bors – A. Jászó 2007, 413. o.
Összekapcsolt határozó