Ez a szócikk az amerikai rockegyüttesről szól. Az indiai vallásokban használatos fogalmat a Nirvána szócikk tárgyalja.
A Nirvana amerikai rockegyüttes volt, amelyet Kurt Cobain énekes és gitáros alapított Krist Novoselic basszusgitárossal a Washington állambeli Aberdeenben. A kezdeti időszakban több dobossal zenéltek, majd 1990-ben csatlakozott hozzájuk Dave Grohl, akivel kialakult a Nirvana végső felállása.
Az együttes a seattle-i zenei színtéren alapozta meg hírnevét a független Sub Pop lemezkiadónál 1989-ben megjelent, Bleach című első albumával. Miután a nagykiadós DGC Recordshoz szerződtek, Smells Like Teen Spirit című daluk a második, 1991-es Nevermind albumról, nem várt nagy sikert aratott. A Nirvana ezzel belépett a mainstreambe, és ráirányította a figyelmet az alternatív rock egyik alműfajára, a grunge-ra, amely aztán az 1990-es évek első felében dominálta a nemzetközi könnyűzenei életet. Kurt Cobaint, a Nirvana frontemberét, a média „generációja szószólójának” kiáltotta ki, a Nirvanát pedig az X-generáció „zászlóshajójának”. Cobain kényelmetlenül érezte magát a rá irányuló figyelemtől, és inkább a zenére összpontosított. Abban a hitben, hogy az együttes üzenetét és művészi vízióját félreértelmezték, kihívás elé állította a zenekar közönségét az 1993-as In Utero című harmadik stúdióalbumukkal.
A Nirvana rövid pályafutása Kurt Cobain 1994 áprilisi halálával ért véget, de az együttes népszerűsége és hatása kitartott a következő években is. 2002-ben egy befejezetlen demófelvételük a zenekar utolsó időszakából You Know You're Right címmel a rádiós játszási listák élére került világszerte. Az együttes 1989-es bemutatkozása óta, csak az Egyesült Államokban, több mint 25 millió albumot adott el, világszerte pedig több mint 75 milliót."Top Selling Artists". Recording Industry Association of America. Retrieved March 7, 2012.
Történet
A korai évek (1985–1990) Cobain és Novoselic 1985-ben találkoztak először (bár egy gimnáziumba jártak, nem ismerték egymást). Mindketten a Melvins együttes rajongói voltak, és gyakran látogattak el az együttes próbáira. Néhány sikertelen zenekar-alapítási próbálkozás után Aaron Bruckhard dobossal hozta létre annak az együttesnek az első felállását, amely később a Nirvana lett. Burckhardot pár hónap után kirúgták. Ideiglenesen Dale Crover, a The Melvins dobosa helyettesítette, akivel elkészítették az első demójukat.
A kezdeti hónapokban több nevet is kipróbáltak, ezek között volt a Skid Row, a Pen Cap Chew, és a Ted Ed Fred. A Nirvana nevet 1988 elején vették fel, melyet Cobain így magyarázott: „Olyasmi elnevezést akartam, amely gyönyörű, kellemes és szép, nem egy olyan közönséges ócska punk rock nevet, mint mondjuk az Angry Samoans”. Az év márciusában léptek fel először ezen a néven. Néhány hónappal később állandó dobost is sikerült találniuk Chad Channing személyében.
1988 végén egy seattle-i független lemezkiadó, a Sub Pop leszerződtette az együttest, és rendelkezésükre bocsátott egy stúdiót. Szerződést kötöttek egy híres helyi producerrel, Jack Endinóval, akinek segítségével az év decemberében, körülbelül 30 óra alatt felvették az első lemezüket, amely 1989-ben jelent meg Bleach néven. Az arról megjelenő első kislemez a Love Buzz/Big Cheese volt. Az albumra több együttes is hatással volt, mint például a Melvins, a Black Sabbath és a Led Zeppelin. Az anyag országszerte a főiskolai rádióállomások kedvence lett Amerikában, de kevés jel utalt arra, hogy hol fog tartani az együttes két évvel később.
A Bleach felvételére 606,17 dollárt költöttek, amit Jason Everman fizetett ki (őt Cobain egyik legjobb barátja hozta össze az együttessel). Everman, miután egyre több időt töltött az együttessel, felajánlotta, hogy kölcsönadja a lemez felvételéhez szükséges összeget.Azerrad, 1994. p. 91 Emiatt, bár nem játszott az albumon, a neve felkerült a közreműködők listájára, hogy „még inkább a zenekar tagjának érezze magát”, mondta Novoselic.Azerrad, 1994. p. 91–2 A Bleach elkészülte után Evermannek másodgitáros szerep jutott a Nirvana rövid és konfliktusokkal teli első turnéján. A koncertkörút 1989 februárjában indult és két hétig tartott, csak az Egyesült Államokban léptek fel. A turné végeztével megváltak Evermantől. Október végétől Angliában és Európában turnéztak a TAD előzenekaraként. 1989. november 21-én, az előző napi és a másnapi bécsi koncertek között a Nirvana Budapesten lépett fel a Petőfi Csarnokban. Ez volt az egyetlen magyarországi koncertjük a zenekar egész történetében.
Egy 1989-es interjúban Kurt azt nyilatkozta, hogy az együttes zenéje megváltozott: „A korai dalok nagyon dühösek voltak. […] De ahogyan telik az idő, a dalok egyre poposabbak és poposabbak lesznek pont úgy, ahogy én egyre boldogabbá és boldogabbá válok. A mostani dalok a problémás kapcsolatokról, más emberi lényekhez kötődő érzelmi dolgokról szólnak”.Robb, John. "White Heat." Sounds. October 21, 1989 1990 áprilisától az együttes Butch Vig producerrel kezdett el dolgozni a Bleach folytatásán a Smart Studiosban.Azerrad, 1994. p. 137 A felvételek alatt Kurt és Krist kiábrándult Channing dobtechnikájából, és nehezményezték azt is, hogy nem vett részt a dalszövegek írásában.Azerrad, 1994. p. 138 Nem sok idő múlva Chad kilépett az együttesből, néhány hétig pedig ismét Dale Crover lett a dobos. Később felbérelték a Mudhoney dobosát, Dan Peterst, akivel fel is vették a Sliver című dalt. Néhány héttel később Buzz Osborne, a The Melvins énekese bemutatta nekik Dave Grohlt, aki egy washingtoni hardcore punk együttesben, a Screamben játszott dobosként.Azerrad, 1994. p. 151 Néhány nappal az első találkozásuk után, Cobain és Novoselic meghallgatta Dave próbajátékát. Krist később azt nyilatkozta: „Két perc után tudtuk, hogy ő a mi dobosunk”.Azerrad, 1994. p. 154 Grohl első fellépése 1990 októberében volt az együttessel, attól kezdve a Nirvana feloszlásáig ő maradt az állandó dobos.
Az áttörés (1990–1992) Az együttes a csekély érdeklődést kiváltó első albumuk után kiábrándult a Sub Pop kiadóból, ezért úgy döntöttek, hogy egy nagykiadót keresnek.Azerrad, 1994. p. 136–37 A Sonic Youthból ismert Kim Gordon folyamatos ajánlására 1990-ben a DGC Records leszerződtette a Nirvanát.Azerrad, 1994. p. 162 Ezt követően az együttes elkezdte felvenni első nagykiadós albumát, a Nevermindot. A kiadó több producert is felajánlott a számukra, de ők ragaszkodtak Butch Vighez.Azerrad, 1994. p. 164–65 Úgy döntöttek, hogy Vig Madison stúdiója helyett a Los Angeles-i Sound City Studiosban veszik fel az anyagot. 1990 folyamán több dalt is rögzítettek itt, például az In Bloomot és a Breedet, melyeket akkor már évek óta játszottak koncerteken. Pár dalnak, mint például az On a Plainnek és a Stay Awaynek nem volt teljes, befejezett szövegük; ezek csak a felvételi munkák közepére készültek el.Azerrad, 1994. p. 176–77 A felvételek után Vig és az együttes közösen végezték el a keverést. A lemezfelvétel tervezett ütemét nem tudták tartani, és az első keverés sem tűnt kielégítőnek, ezért felvették a Slayer együttes hangmérnökét, Andy Wallace-t, aki kialakította a végső hangzást. A lemez kiadását követően a Nirvana tagjai elégedetlenségüket fejezték ki Wallace munkájával kapcsolatban, a Nevermind album steril hangzása miatt.Azerrad, 1994. p. 179–80
Kezdetben a DGC Records arra számított, hogy példányt adnak el a Nevermindból, ami a Sonic Youth Goo című albumával lett volna azonos eladási szinten.Wice, Nathaniel. "How Nirvana Made It". Spin. April 1992. Azonban az album első kislemezdala, a Smells Like Teen Spirit gyorsan nagy népszerűségre tett szert, nem kis részben az MTV-n sűrűn játszott videóklipjének köszönhetően. Az 1991 végén lezajlott Európa-turnén az együttes azt vette észre, hogy a koncerteken a termek befogadóképességéhez képest veszélyesen sok belépőt adtak el, hogy a tévétársaságok forgatócsoportjai a színpadkép állandó szereplői lettek, és hogy a Smells Like Teen Spirit dal majdnem mindenütt jelen volt a rádióban és a televíziós műsorokban.Azerrad, 1994. p. 203 1991 karácsonyára a Nevermindból már heti példányt adtak el az Egyesült Államokban. 1992. január 11-én az album megszerezte az első helyet a Billboard 200 lemezeladási listán, letaszítva Michael Jackson Dangerous című albumát a csúcsról."The Billboard 200". Billboard. 1992. január 11. Az album számos más ország eladási listáján is elfoglalta az első helyet.Azerrad, 1994. p. 239 Abban a hónapban, amikor elérték az első helyet, a Billboard magazin kijelentette: „A Nirvana kivételes együttes, ahol minden együtt van: kritikai elismerés, szakmai tisztelet, poprádiós jelenlét, és egy masszív főiskolai/alternatív zenei rajongói háttér.”."Nirvana Achieves Chart Perfection!" Billboard. 1992. január 25.
1992 februárjában, az együttes Pacific Rim elnevezésű turnéját követően, Cobain feleségül vette a Hole együttes énekesnőjét, Courtney Love-ot Hawaiin. Augusztusban Love életet adott lányuknak, Frances Bean Cobainnek. Kimerültségre hivatkozva a Nirvana nem vállalt el még egy amerikai turnét a Nevermind népszerűsítésére, helyette néhány élő fellépést iktattak be.Azerrad, 1994. p. 256 Napokkal Frances Bean születése után adta a Nirvana egyik leghíresebb koncertjét az Egyesült Királyságban, a Reading Festival főzenekaraként. A Cobain egészségéről és az együttes lehetséges feloszlásáról szóló pletykákra válaszul Cobain viccből egy tolószékben jelent meg a színpadon, majd kiszállt belőle és csatlakozott a zenekarhoz, hogy eljátszanak néhány régi és új számot. Dave Grohl 2005-ben egy rádióműsorban elmondta, előzőleg az együttes őszintén aggódott, hogy a koncert teljes katasztrófa lesz, tekintve a koncertet megelőző hónapok történéseit. Ennek ellenére, a fellépés végül pályafutásuk egyik legemlékezetesebb eseménye volt. Alig két héttel később a Nirvana fellépett az MTV Video Music Awardson. Az első próbán Cobain bejelentette, hogy az együttes az adás alatt egy új dalt fog előadni, a "Rape Me"-t. Az MTV vezetőit megrémítette a dal. A show producere, Amy Finnerty elmondása alapján, azt gondolták, hogy róluk szól. Ragaszkodtak hozzá, hogy az együttes ne a "Rape Me"-t játssza, sőt azzal fenyegetőztek, hogy ha az együttes eljátssza a dalt, akkor leállítják a klipjeik adását. Heves vitákat követően a Nirvana beleegyezett, hogy legutóbbi kislemezdalukat, a Lithiumot fogják játszani. A műsort Cobain mégis a "Rape Me"-vel kezdte, aztán áttért a Lithiumra. Az előadás vége felé Novoselic erősítője elromlott, ezért úgy döntött, hogy egyfajta show-elemként feldobja gitárját a levegőbe. A visszaeső gitárt azonban nem sikerült elkapnia, ezért az fejbe csapta, és Novoselic szédelegve hagyta el a színpadot. Miközben Cobain a felszerelésüket csapkodta, Grohl a mikrofonokhoz rohant, és egyfolytában azt kiabálta, hogy „Hi Axl! Hi Axl!”. Ezzel a Guns N’ Roses énekesére, Axl Rose-ra utalt, akivel az együttesnek és Courtney Love-nak a show előtt volt egy bizarr és harcias találkozása.Azerrad, 1993. p. 279: Cobain változata szerint Courtney Love viccből megkérte Rose-t, hogy legyen Frances Bean keresztapja. Rose válaszképpen annyit mondott Cobainnek, hogy „hallgattassa el a szukáját”. Cobain odafordult Courtney-hez, és azt mondta: „Pofa be, szuka!”, megnevettetve ezzel a Nirvana kíséretét.
1992 decemberében az együttes kiadta az Incesticide albumot, ami ritkaságok és B-oldalas dalok gyűjteménye volt. A zenekar sikere nyomán sok rádiófelvételük és korábban kiadatlan daluk kezdett feltűnni különböző illegális kiadványokon, ezért az Incesticide főleg a kalózmásolatok terjedésének letörésére szolgált. Az album tartalmazott dalokat korábban már kiadott kislemezekről, mint például a Sliver és a Dive, valamint a BBC-nél készült felvételeket mint a Been a Son, az Aneurysm, továbbá feldolgozásokat a The Vaselines és a Devo együttesektől.
In Utero (1993)