Ludwig Josef Johann Wittgenstein (IPA: ) (Bécs, 1889. április 26. – Cambridge, 1951. április 29.) osztrák filozófus, a huszadik század egyik legnagyobb hatású gondolkodója, jelentősen hozzájárult a logika, a matematikafilozófia és a nyelvfilozófia fejlődéséhez.
Élete 1889. április 26-án este fél 9-kor született Bécsben az Alleegasse (ma Argentinierstraße) 16. szám alatti házban, mint a Wittgenstein család nyolcadik gyereke Dora nevű nővére kisgyerekként meghalt. Apja Karl Otto Clemens Wittgenstein acélmágnás (Ausztria–Magyarország első vasúti sínkartelljének megalapítója), anyja Leopoldine Maria Josefa Kalmus (becenevén Poldy), aki katolikus hitre áttért zsidó származású családból származott és tehetséges zongorista hírében állt. Wittgenstein igen nagy jómódban nőtt fel, kora ifjúságát Bécsben és a „Hochreith”-en, nem messze Bécstől, a család nyári birtokán töltötte, de gyerekkorát beárnyékolta apja szigorú nevelése. Bár házukban a kor több neves művésze is szívesen látott vendég volt (Mint például Mahler, Brahms vagy Pablo Casals), Wittgenstein apja az amúgy művészi hajlamú gyerekeknek nem szánt művészi pályát. Azt szerette volna, hogy gyerekei „tisztességes” pályát válasszanak, azaz üzletemberek vagy mérnökök legyenek. Részben ennek tudhatók be a család sorozatos tragédiái: egy gyermek megszökött, három öngyilkos lett.
Korai évek Ludwig kezdetben házi nevelésben részesült, magántanítók nevelték a szigorú apa kidolgozta terv szerint, majd 1902-től reálgimnáziumba ment. Linzi tanulmányait 1906-ban érettségivel zárta.
Főiskolai tanulmányait a Berlin-Charlottenburg Műszaki Főiskolán kezdte, később Manchesterben folytatta. Az egyetemen kezdetben repülősárkány-kísérletekkel foglalkozott, majd mint kutató diák („research-student”) a manchesteri egyetem mérnöki tanszékén egy „motor nélküli” repülőgépmotor kifejlesztésében vett részt, amelynél a légcsavart a lapátok végén elhelyezett fúvókákon kiáramló gázsugár forgatta körbe. Több találmánya is volt a repüléstechnika területén, egyiket szabadalmaztatta is Improvements in Propellers applicable for Aerial Machines. Patent No. 27.087. – AD 1910 GB. néven.
Manchesterben ismerkedett Bertrand Russell és Frege matematikai-logikai műveivel, majd 1911-től Cambridge-be utazott, hogy Russell tanítványaként a logikának szentelje magát. Kezdetben mint „undergraduate” – kezdő tanuló – beköltözött a Trinity College-ba, de nemsokára „advanced student” lett. Russell előadásai mellett Thomas Moore pszichológiai előadásait is látogatta. Tutora először a matematikus Glaisher, később pedig W. M. Fletcher volt. Nemsokára tagja lett a Moral Science Clubnak, a Morális Tudományok Kara vitaklubjának (így nevezték a cambridge-i egyetem Bölcsészkarát a 60-as évek végéig). A klubban első előadását a „Mi a filozófia?” néven tartotta. De ugyanezen idő tájt, barátaival együtt kísérleteket is végez a nyelv és a zene ritmusának tanulmányozásához, kísérleti alanyként egyik társukat használták. Barátai, főleg David Pinsent ösztökölésére belépett a „The Apostles” [Az Apostolok] titkos társaságba, amit "a The Society", illetve „The Cambridge Conversazione Society” néven is szokás emlegetni.
1913. január 20-án meghalt az apja, aminek következtében Wittgenstein hatalmas vagyont örökölt. Ugyanezen év márciusában megjelent első publikációja a The Cambridge Review – A Journal of University Life and Thought című folyóiratban: egy recenzió P. Coffey The Science of Logic című, a tudomány metodológiájáról szóló könyvéről. Később Philip Jourdain matematikussal közösen Frege: Grundgesetze der Arithmetika című művét lefordította angolra, amit később Philip Jourdain saját nevén jelentetett meg. Októberben, Londonban beszámolt Russellnak addigi logikai tanulmányairól, amit a beszélgetés közben egy gyorsíró jegyzett le. A gépírásos feljegyzés, Wittgenstein részletes kézírásos változtatásaival, valamint Russell megjegyzéseivel, manapság megtalálható Kanadában, az ontarioi McMaster University Russell-Archívumában. Az 1913. év telét Norvégiában töltötte, Skjoldenban, egy kis, eldugott helyen Bergentől északnyugatra, ahol mint Russellnak írta, magányában logikáról szeretne gondolkodni. Karácsonykor azonban rövid időre hazautazott családjához, Bécsbe. Az ebben az időszakban készült kéziratok, amelyekről például a Russellhoz intézett leveleiben szól, mind elvesztek.
1914 tavaszán a skjoldeni hegyekben belefogott egy faház építésébe, azonban június végén elhagyta Norvégiát. Bécsbe, majd ezt követően a Hochreithra utazott, és a Brenner című folyóirat szerkesztője lett. 100 000 koronát adományozott Ludwig von Ficker számára, hogy a „vagyontalan osztrák művészek között ossza szét”. Ficker a következőképpen osztotta szét a pénzt: Georg Trakl 20 000 korona, Rainer Maria Rilke 20 000, Carl Dallago 20 000, Oskar Kokoschka 5 000, Else Lasker-Schüler 4 000, Adolf Loos 2 000, Borromäus Heinrich 1 000, Hermann Wagner 1 000, Georg Oberkofler 1 000, Theodor Haecker 2 000, Theodor Däubler 2 000, Ludwig Erik Tesar 2 000, Richard Weiss 2 000, Karl Hauer 5 000, Franz Kranewitter 2 000 és Hugo Neugebauer 1 000.
Az első világháború
Az első világháború kitörésekor erkölcsi indíttatástól vezérelve augusztus 7-én önkéntesnek jelentkezett, és a „Goplana” őrhajón a frontra került a Visztulán. Ekkor már dolgozott a Logikai-filozófiai értekezésen (Tractatus logico-philosophicus), majd október 30-án elkezdte a második kéziratának a munkálatait, amelyen 1915. június 22-éig dolgozott.
1915-ben egy robbanás következtében megsebesült, kórházba került Krakkóban, majd július végén Lembergben egy tüzérségi műhelyvonaton kezdett dolgozni.
1916-ban a galíciai frontra került, itt kezdte el március 29-én a harmadik fennmaradt kéziratkötetet, amelyen 1917. január 10-éig dolgozott.
1917-ben Bukovinában volt a fronton, részt vett a Kerenszkij-offenzíva, visszaverésében több kitüntetést is kapott. Innen a tűzszünet megkötése után Bécsbe utazott.
1918-ban a tartalékosok hadnagyává nevezték ki, és a déli frontra vezényelték Asiago mellé. Itt többször kitüntetésben részesült, június 15-én a „Goldene Tapferkeitsmedaille für Offiziere”, majd július 30-án „Band zum Militärverdienstorden mit Schwertern” kitüntetésekben. Szabadságát a Salzburg melletti Halleinban töltötte, itt fejezte be a Logikai-filozófiai értekezés utolsó változatát, azonban a könyvet nem sikerült publikálnia. Visszatérve a frontra, saját ágyút épített: bronzhuzalt tekert a lőszerrel azonos átmérőjű fatörzs köré, és a fémet hatalmas tűzben ágyúcsővé olvasztotta. November 3-án Trient közelében hadifogságba került.
Az első világháború utáni évek
A háború miatt megromlott a viszonya az angol barátaival: Whitehead – aki egyik fiát a csatatéren veszítette el – nem áll többé szóba Wittgensteinnel. Russell, aki nagy pacifista volt, nem szakította meg kapcsolatát Wittgensteinnel.
A hadifogságból hazatérve a megmaradt vagyonát szétosztotta testvérei között. Szeptember 16-ától Bécsben népiskolai tanítónak tanult. Ugyanebben az évben több sikertelen kísérletet is tett kéziratának a kiadására.
Wittgenstein arra kérte Russellt, hogy Cambridge-ben raktározott dolgait, bútorait, könyveit stb., adja el és semmisítse meg az ott található kéziratait: „A holmijaim között van egy csomó napló és kézirat. Ezeket mind el kell égetni!!!” (Levél Russellhoz, 1919. november 1., Briefe, 108. levél.)
1920-ban Russell előszót írt Wittgenstein kéziratához, amellyel az nem értett egyet, és inkább a könyv kiadásának az elnapolása mellett döntött. Így írt erről Russellnek: „némely dologgal benne nem értek [mégsem] egészen egyet; sem ott, ahol engem bírálsz, sem pedig ott, ahol nézetemet pusztán meg akarod világítani”. Majd a szöveg német fordítása után a következőket írta: „S a Te angol stílusod finomsága ugyanis a fordításban – magától értetődően – elveszett, és ami megmaradt, az csak felületesség és félreértés.” (Levél Russellnak, 1920. május 6., Briefe, 129. levél.)
Később Wittgenstein kertészsegédként dolgozott Bécs közelében a klosterneuburgi kolostorban, szeptemberben elfoglalta első népiskolai tanítói állását Trattenbachban, egy kis faluban a Semmering lábánál Alsó-Ausztriában.
1921. január 14-én a Cambridge University Press szindikátusa újból elutasította Wittgenstein kéziratának a publikálását. Februárban mégis megjelent a könyv Ostwald Annalen der Naturphilosophie-jának utolsó számában, Russell bevezetőjével együtt.
A nyári szünetet Wittgenstein Norvégiában töltötte abban a kunyhóban, amelyet 1914-ben Skjoldenban épített magának.
1922-ben lefordították a könyvét angolra, Wittgenstein azonban nem volt megelégedve a fordítás minőségével. Június 22-én egy levélben az összes publikálási jogot átruházta a londoni Kegan Paul Kiadóra.
Szeptembertől felső tagozatos tanárként az alsó-ausztriai Neunkirchen város közelében, Haßbachban tanított, de visszakérette magát alsó tagozatos tanárnak, és Puchberg am Schneebergben tanított.
Novemberben kézhez kapta a Logikai-filozófiai értekezés német-angol kiadásának első tiszteletpéldányait, amely Moore javaslatára a Tractatus logico-philosophicus címet viselte.
1923 októberében a Mind című filozófiai folyóiratban megjelenik a Tractatusról szóló első recenzió.
1924-ben másik iskolába helyezték, Otterthalba, egy Trattenbach-hoz közeli faluba (Alsó-Ausztria, Feistritz-völgy).
December 25-én írt először Moritz Schlick Wittgensteinnek, és arra kérte, találkozhassanak. A Schlick körüli vitakörben, amelyből később a Bécsi Kör létrejött, Wittgenstein alapgondolatait igen fontosak tekintették.
1925. április 22-én megírta Wittgenstein a Wörterbuch für Volksschulen, egy helyesírási könyv bevezetőjét.
1926-ban szolgálati fegyelmi eljárást folytattak ellene egy diák pofonvágása miatt, aminek következményeként feladta a tanári pályát, és kertésznek állt az irgalmas testvérek kolostorában Hütteldorfban.
1927-ben végül találkozott Schlickkel, majd Carnappal, Herbert Feigllel és Maria Kaspar-Feigllel is. Azonban ebben az időben Wittgenstein egyre kevesebbet foglalkozott filozófiával. Vélhetően úgy gondolta, hogy „Traktátusa” megdönthetetlen módon rendezte azokat a vitás kérdéseket, melyekre érdeklődése éveken át irányult. Míg a Bécsi kör filozófusai lelkesen vitatkoztak tézisein, Wittgenstein visszavonult a filozófiától; s tanári pályájának feladása után különféle alkotó jellegű tevékenységekkel foglalkozott: segédkertésznek állt be egy monostorban, a nővére házának építésével, fényképészettel és szobrászattal volt elfoglalva.
Visszatérés Cambridge-be
A filozófiához valószínűleg L. E. J. Brouwer, a híres intuicionista matematikus egy bécsi előadása térítette vissza (1928. március), ugyanis Wittgenstein két ismerőse, Herbert Feigl és Friedrich Waisman nagy nehezen rávették, hogy jöjjön el meghallgatni.
1929-ben újra Cambridge-be utazott, ahol a nyolc évvel azelőtt megjelent Logikai-filozófiai vizsgálódás angol fordításával június 18-án doktori címet szerzett.
Ez év februárjában megkezdte az elsőt abból a tizennyolc kéziratkötetből, amelyeken aztán 1940-ig dolgozott. Június 19-én a Trinity College ösztöndíjat adott neki, amely lehetővé tette számára, hogy folytassa kutatómunkáját Cambridge-ben. Július 13-án Nottinghamban előadást tartott a Joint Session of the Mind Association and the Aristotelian Society előtt.