A M.A.G.U.S. egy, az 1993-as, első kiadása óta nagy magyarországi népszerűségnek örvendő, magyar fejlesztésű szerepjáték a Valhalla Páholy gondozásában. Többször átdolgozott és kiegészítőkkel bővült játékrendszere a 100 oldalú (fiktív) dobókockára (röviden: k100) épül, eltekintve a 20 oldalút használó 2004-es kiadású Alapkönyvtől. Az egyebek között emberek, orkok, törpék és elfek lakta komplex fantáziavilága, Satralis, azon belül is elsősorban Ynev kontinense számos – a játékot támogató céllal íródott – regényben és novellában köszön vissza. Társas és gyűjtögetős kártyajáték változata is készült.
A játék elnevezése A M.A.G.U.S. egy mozaikszó, feloldása: Miracle Adeptia Guns Urrus Sorrate. Ez a játék világában egy északi kolostor, amelyben a kalandozók tetteit jegyzik. Innen ered a játék alcíme: Kalandozók Krónikái.
A karakterek A M.A.G.U.S. karaktereinek leírására négy fő sablont használ: minden játékos karakternek van kasztja, faja, jelleme és kora; ezekből vezethetőek le a karakter számszerűsíthető értékei és alapvető beállítottsága. Ezt árnyalja tovább az úgynevezett előtörténet, amely a karakter eddigi életútját foglalja össze, leírja családi környezetét, eredetét és megtalálhatóak benne azon sorsdöntő események, amelyek egy adott kaszt és jellem felé terelték személyiségét. Ezt alapvetően játékos írja meg és a kalandmester azt jóváhagyja vagy – hogy a játék egyensúlyát megtartsa – javításokat eszközöltet rajta. Különleges esetekben az előtörténet bizonyos eseményeit a kalandmester lejátszatja a játékossal, mielőtt az használatba vehetné karakterét. Az olyan játékmódokban, ahol az előtörténet a harcközpontúság miatt annyira nem hangsúlyos, annak megírásától a kalandmesterek és a játékosok általában eltekintenek; ilyenek például a viadal- és gladiátorjátékok. A hosszú játékokban azonban fontos szerepet kap a személyiség és az emberi kapcsolatok, így az előtörténet nem elhagyható. Az úgynevezett életút-játék karakterei a szokásosnál jóval összetettebbek, leírásuk több tíz, esetenként száz oldal – egy átlagos történet azonban nem több 2-8 oldalnál. Az előtörténetnek szigorúan része a karakter kora: a leírt életútnak arányban kell azzal állnia. A rendszer öt életkorszakot különböztet meg, s a felnőtt kivételével mind módosító hatással van a karakter játéktulajdonságaira.
A karakter számszerűsíthető értékeinek meghatározása – a képzettségek kivételével – a karakteralkotás folyamán kockadobásokkal történik.
Kasztok A kaszt a játékrendszerben alapvetően a karakter foglalkozás(csoportj)át, illetve – az alapképzettségek és az úgynevezett képzettségpontok hozzárendelésén keresztül – fejlődési lehetőségeit határozza meg. A karakteralkotás során megszabja továbbá a kockadobások menetét, kizár bizonyos fajokat, esetleg előírja a leendő JK nemét. Minden karakternek van legalább egy kasztja, s bizonyos megkötésekkel, ha nem áll fenn összeférhetetlenség, akkor ez kettőre bővíthető. Ez az úgynevezett ikerkasztúság. A karakter életútja folyamán valamilyen erőteljes behatásra felhagyhat addigi kasztjának ápolásával és más kasztba térhet, de ezzel veszít eredeti kasztjából eredő képességeiből: ez a váltottkasztúság. Ikerkasztúság esetén az egyes kasztok szintjén külön zajlik a szintlépés, vagyis mindkét kasztnál külön el kell érni a szükséges tapasztalati pontokat a fejlődéshez, s ez a későbbiekben halmozódó hátrányokat jelent a többi játékossal szemben. Ezzel az ikerkasztból adódó előnyöket szeretnék kompenzálni a játékegyensúly érdekében. Váltottkasztúság esetén a korábbi kaszt egy korábbi szintre esik vissza és megreked a fejlődésben, s az új kaszt az első szintről indul. A képzettségpontok felhasználásával a karakter felvehet további képzettségeket, így akár másik foglalkozást is, de ez nem jelenti azt, hogy másik kasztba lépett volna.
Az Első Törvénykönyv öt főkasztot és összesen tizennégy alkasztot különböztetett meg, amit a kiegészítők később tovább bővítettek. A 2004-es kiadás a megszokott rendszert átvariálta.
Az Első Törvénykönyv rendszere A harcos főkaszt a harcot, háborút foglalkozásként űzők gyűjtőfogalma. Azonos nevű alkasztja a legnagyobb fejlődési rugalmasságú a játékban, így a legszerteágazóbb lehetőségeket rejtő is, ezzel együtt a legnépesebb és a legközönségesebb csoport. A gladiátorok a mások szórakoztatása végett porondra lépő, míg a fejvadászok származásuk (előtörténetük) miatt rendkívül kötött, de jó lopakodó és egyéb különleges képezettségekkel bíró harcosok. Utóbbiak szellemiségbeli ellentéte a lovag, a középkorból jól ismert lovas harcmodort folytató harcos.
A szerencsevadász főkaszt alkasztjai a „közönséges” tolvaj, illetve az ugyanezen foglalkozást általában nemesebb körökben, intrikával űző bárd, aki emellett illúzióvarázslatokat is használ.
A papi főkaszt magában foglalja a lelki pásztorként, térítőként és isteni szolgálóként ténykedő papokat, továbbá a paplovagokat, akik a papi és a lovagi virtusokat ötvözik.
A harcművész főkaszt a harcot művészetként űzők csoportja; akik a pszi energiák fölhasználásával sokszorozzák meg saját képességeiket. Maga a harcművész több fegyver forgatásában járatos, mégis elsősorban puszta kézzel-lábbal küzd. A másik alkaszt, a kardművész a slan kard (katana) mestere.
A varázshasználó főkaszt tagjai az intrikával és bűbájjal élő boszorkányok, a velük össze nem keverendő, sötét mágiával foglalkozó boszorkánymesterek, illetve a varázslók és a tűzvarázslók.
A Második Törvénykönyv kiegészítései
Dzsad papok A három főbb dzsad isten papjainak első kidolgozása, később, a Papok, Paplovagok Kézikönyve – I. kötetében részletesebben tárgyalják őket. Dzsah-pap – A polgárok istenének letelepedve élő papjai – itt még NJK kaszt. Doldzsah-pap – A tolvajok és katonák istenének – legtöbbször ezen kasztokból kikerülő – papjai, a társadalom, és kasztjuk megbecsült tagjai. Galradzsa pap – A kalandozók és utazók, kereskedők istenének papjai, közéjük a letelepedve élő dzsad papok, sokszor vezető papok, valamint a vándorló dervisek tartoznak. Sámán A déli pusztákon élő nomádok (itt külön emberfajta) varázshasználó, vezető rétege. Hitük és mágiájuk túlvilági patrónusokhoz, szellemekhez és démonokhoz köti őket. Szerzetes A szerzetesek bizonyos istenek szolgái, a papoknál alacsonyabb rangban vannak. Elveik szerint tökéletes uralmat igyekszenek megvalósítani saját testük és elméjük felett, hatalmuk ritkán terjed ezen túl. Benignus-rendi szerzetes – Shadon legjelentősebb szerzetesrendjének tagja. A gonosz, a démonok elleni harc tartópilléreinek is tekinthetők. Pyarronita-rendi szerzetes – Ó-Pyarron városának pusztulásával, annak romjain létrejött szerzetesrend, mely a Pyarroni istencsalád valamennyi tagját egyszerre szolgálja (kivéve természetesen a kitaszított Orwellát) és az egyszerű életet követi, vallva, a fényűzés okozta a Szent Város vesztét. Tűzvarázsló Az Első Törvénykönyv tűzvarázslóját bontja (5. Tsz fölött) három irányzatra ez a fejezet, és részletesen ír a renegátokról is. Főnixek – Lényegében Sogron paplovagjainak tekinthetők, noha valójában nem lovagok, ám mágiával támogatott, fanatikus és fegyelmezett védelmezői ők a Tűzkobrának. Tűz táplálói – Sogron szerzetesei ők, letelepedve élnek, a templomokat gondozzák. (játéktechnikailag nem számít szerzetesnek!) Ordani Lángőrök – Az Ordani rend katonái ők.
Az Alapkönyv által bemutatott újabb rendszer
Az új kiadásban ezt a rendszert kicsit átalakították. Az Alapkaszt kifejezés új értelmet nyert: itt ezek a nagyobb egységek, egyfajta általános foglalkozásként foghatóak fel. A kisebb, szűkebb egységeket a Kalandozó-kasztok alkotják, ezek egyfajta specializálódást segítenek elő. Négy alapkaszt és tizennégy kalandozókaszt különül el. Egyes Kalandozó-kasztok, mint például a Kegyeltek, több típusra bomlanak. Ezekkel együtt tizenhét játszható alkaszt létezik.
Alapkasztok Fegyverforgató – A legnépesebb kaszt Yneven. Sokféle kalandozó tartozik ide. A név is sugallja: a fegyverek használatára helyezi a hangsúlyt. Szerencsevadász – Tolvajok, rablók és gyilkosok. A szerencsevadász kaszt az alvilág figuráinak, és a szűk utcák árnyainak ad otthont. Novícius – A varázshasználók és tudós fők alapkasztja. Testiekben gyengék, lélek és szellem dolgában viszont bárkinél magasabban állnak. Arisztokrata – A nemesi családok sarjai tartoznak ide, akik kényszerből, vagy önszántukból kalandozásra adták a fejüket. Kalandozó-kasztok Bajvívó – Legtöbbször nemesi származású fegyverforgatók, akik nem a csaták vérgőzös térségein, hanem a nemesi udvarok báltermeiben bizonyítják rátermettségüket és ügyességüket szigorú szabályok szerint vívott párviadalokban. Barbár – A keleti barbárok veszett hírű, bika erejű harcosai. Félelmetes ellenfelek, kitartásuk és akaraterejük határtalan. Egyenesen törnek céljuk felé, nem riadnak meg semmilyen akadálytól. Gyűlölik a mágiát, művelőit gyávának tartják. Bárd – Dalnokok, akik a fény és a hangok mágiájához épp olyan jól értenek, mint az átveréshez, és a nemes hölgyek és -urak szívének meghódításához. Boszorkány – Gyönyörű és gátlástalan nők, akik nem rettennek vissza semmitől, ha azzal nagyobb hatalmat nyerhetnek a férfiak és a világ felett. Méregkeverők és csábítók, akikkel egyetlen épelméjű férfi sem kívánhat többet üzleti kapcsolatnál. A szabályok értelmében csak nők lehetnek tagjai. Boszorkánymester – A sötét praktikák és a fekete mágia beavatottjai, villámvarázslók, halottidézők és méregkeverők. Ha kell késelnek, lopnak, hazudnak vagy éppen járványt idéznek elő, ha érdekeik éppen úgy kívánják. Fejvadász – Tökéletes gyilkosok, akiket egész életükben az ölés különböző módjaira képeztek ki. Rejtőzködnek, hátulról támadnak, vagy éppen besurrannak az őrök között, majd dolguk végeztével épp oly nesztelenül távoznak. Ők a tökéletes gyilkológépek, de klánjuk lekorlátozza mozgásukat a nagyvilágban. Gladiátor – Az arénák szálas izmú, ünnepelt harcosai, a hírnév a mindenük. Vannak köztük szabadok és rabszolgák, de abban mind megegyeznek, a győzelem táplálja bennük az élet szikráját. Harcos – A legváltozatosabb képet mutató fegyverforgató kaszt, éppúgy ide tartoznak a katonák közül kikerült kalandozók, mint a magukat képző kóbor fegyveresek. Kegyeltek Pap – Papok és próféták akik istenük parancsait követve járják a nagyvilágot, és közvetítenek a hívek és a hatalmasság között. Gyógyítanak, és az uruk segítségét kérik ha harcra kerül sor, fohászaikkal csodák végrehajtását kérik istenüktől. Paplovag – Félelmetes harcosok, akik páncélzatba öltözve, és istenük hatalmával megtámogatva pusztítanak az ellenség sorai között. Kisebb a hatalmuk mint a papoké, de ezt ellensúlyozzák közelharci tudásukkal. Lovag – Vértes harcosok, a lovas harcmodor mesterei. Hatalmas fegyvereik, és roppant testi erejük átlagon felüli tudattal párosul. Főként nemesek közül kerülnek ki. Pszi-adeptus – Az elme harcosai, a pyarroni titkosszolgálat emberei. A szellem energiáit hasznosítják, így természetfeletti dolgokat képesek véghez vinni. Letisztult elme, és hideg vér jellemző rájuk. Slanek Harcművész – Niare, Enoszuke és Tiadlan pusztakezes harcosai, akik emberfeletti gyorsaságukról és sziklakemény öklükről híresek. Testük mellett szellemük energiáit is hasznosítják, bár közel sem olyan eredményesen, mint az adeptusok. Kardművész – Az előzőtől csak annyiban különböznek, hogy a kezük helyett tradicionális Slan-kardjukat használják a harcban. Tolvaj – Lopnak, csalnak, hazudnak és késelnek az áhított anyagi javak megszerzése érdekében. Alattomosak és rendkívül ügyesek. Szinte bárhová bejutnak. Tűzvarázsló – A tűz mágiájára specializálódott varázshasználó, manipulálja, teremti, és felhasználja a lángokat. Varázsló – Hatalmas mágusok, akik a mana energiáját akaratuk szerint szabják és rendezik át, hatalmukat Ynev-szerte rettegik és tisztelik.
Fajok