A magyar nyelvben az egybeírás általában azt jelöli, hogy szavak bizonyos együttese nem szókapcsolat, hanem szóösszetétel. Más szóval: a szókapcsolatokat különírással, a szóösszetételeket egybeírással jelöljük. (Ez alól a gyakorlatban akadnak néha kivételek.)
Az egybeírást bizonyos okokból néha kötőjel helyettesíti (l. ott), de nyelvileg a kötőjeles írás is egybeírásnak számít.
Mellérendelő összetételeknél
A mellérendelő összetételek közül egybeírjuk azokat, amelyek oly mértékben összeforrtak, hogy csak a szó végén ragozódnak, pl. rúgkapál, hírneves, icipici csúszómászó, szántóvető (melléknévi igenevekből)
Alárendelő összetételeknél Az egybeírásnak az alárendelő összetételeknél négy oka lehet: jelentésváltozás, ragelhagyás, hagyomány (l. lent), jelentéstömörítő kapcsolatok.
Jelentésváltozás Jelentésváltozás esetén a szavak együttes jelentése más, mint tagjaik jelentésének összege. A jelentésváltozás tényét mindig egybeírás jelöli. Raggal nem jelölhető összetételek alanyos, például agyafúrt ('ravasz') minőségjelzős, például gyorsvonat ('vonatfajta') mennyiségjelzős, például hatökör ('buta') Raggal jelölhető összetételek: tárgyas, például jótáll ('szavatol') határozós, például napraforgó ('növény') birtokos jelzős, például barátfüle ('tésztaféle') Főnévi igeneves összetételek: ennivaló, látnivaló
Ragelhagyás A ragelhagyás azt jelöli, ha két szót azért írunk egybe, mert a köztük lévő viszonyt jelölő rag elmarad, például fát vágó (t elmarad) > favágó. Ez a fajta értelemszerűen csak a raggal jelölhető összetételeknél lehetséges: tárgyas: kéményseprő (= kéményt seprő) határozós: áldozatkész (= áldozatra kész) birtokos jelzős: ablaküveg (= az ablak üvege)
Jelentéstömörítés Egyes szókapcsolatok tagjainak viszonyát csak több szó betoldásával lehet kifejteni, tömörítve fejeznek ki jelentést, pl.: motorcsónak
Az igekötő egybeírása Az igekötőt, ha közvetlenül a hozzá tartozó ige előtt áll, egybeírjuk az igével, pl.felmegyNem ilyen azonban például a meg tudja csinálni, ahol a meg-et nem írhatjuk egybe a tudja szóval, hiszen nem ahhoz, hanem a csinálni igéhez tartozik.
Hagyományos (kivételes) esetek Atipikus egybeírás A raggal nem jelölhető alárendelő összetételeket néha a hagyomány miatt egybeírjuk: alanyos: szúettetárgyas: jótettBizonyos szavaknál ez a raggal jelölhető alárendelő összetételeknél is előfordul: határozós: bérbeadásbirtokos jelzős: napkelteHagyományosan az alábbi összetételeket is egybeírjuk, ha csupán kéttagúak: anyagnévi jelzős: faasztalszámnévi jelzős: kétéves, ötnaposElőfordul, hogy az egyik hagyomány gátat vet a másiknak: a fenti szabály alapján egybe kellene írni, de valójában különíródnak az alábbiak: hány (éves), pár (napos), egész (napos).Atipikus különírás Bizonyos esetekben a fentiek által indokolt összetételeket sem írjuk egybe. Ezekre az esetekre alszabályok vonatkoznak, pl.:fel-le járkál''
Azokat az összetételeket, melyeket különírunk, l. a különírt összetételtípusok listája szócikkben.
Kapcsolódó szócikkek szóösszetétel
Kategória:Magyar helyesírás