Az A Day at the Races a brit Queen rockegyüttes ötödik albuma, amely 1976. december 10-én jelent meg. Az együttes úgy döntött, hogy megszakítja a munkakapcsolatát Roy Thomas Bakerrel – aki az előző négy albumuk producere volt, és segített kialakítani az együttes hangzását, – és ezúttal ők maguk lesznek a producerek. Mivel nem szorította őket határidő, több stúdióban négy hónapig dolgoztak a dalokon, és szokásuk szerint a tökéletességig polírozták a hangzást. A felvételek közben később híressé váló ingyenes koncertet adtak a londoni Hyde Parkban, mintegy 150-200 ezer néző előtt.
Az album zenei anyaga hasonlóan változatos volt, mint az előző A Night at the Opera esetében, sok kritikus fel is hívta erre a figyelmet. Az együttes ezt nem tagadta le, mondván: a két album dalai egyazon időszakban íródtak. A dalok rendkívül széles stílusbeli skálán mozognak: a heavy metaltól kezdve, a progresszív rockon keresztül egészen a zongorával kísért kabarézenéig.
Két kislemez jelent meg róla, a gospel utánérzésű „Somebody to Love”, amely nagy siker lett Angliában, és a kemény „Tie Your Mother Down”, amely inkább a rajongók körében szerzett elismerést. Világszerte szép sikereket ért el, Angliában az első, Amerikában az ötödik helyet érte el a listán. A kritikusok vegyesen fogadták, túlbonyolítottnak és művészileg hamisnak, tartalmatlannak tartották. Visszatekintve már jelentősen jobb a megítélése, jobban értékelik a humorát és merészségét, és az együttes jobb albumai közé sorolják.
Háttér Az 1975-ös A Night at the Opera album, és az arról megjelenő „Bohemian Rhapsody” kislemez nagy sikert hozott az együttesnek, milliós példányszámban fogytak a lemezeik, és sztárokká váltak Angliában és Japánban. Az albumot követő turnén 1975 novembere és 1976 áprilisa között összesen hetvenhét koncertet adtak Európában, Amerikában, Ausztráliában és Japánban – utóbbi országban sikoltozó rajongók fogadták őket a repülőtéren.
A korábbi helyzetükkel ellentétben, amikor a menedzsereik lefölözték a haszon nagy részét, ezúttal sikeres kiadványaik bevételeit – saját cégeiken keresztül – immár az együttes négy tagja élvezhette. May és barátnője az anyagi biztonság hátterével megházasodhattak, mindannyian saját házakba költöztek az addigi bérelt garzonokból, és megszabadulhattak az adósságaiktól – az A Day at the Races felvételeinek a teljes anyagi biztonság tudatában kezdhettek neki. Másrészt viszont ettől kezdve egyre sokasodtak a viták a jogdíjak körül, ami az évek elteltével egyre feszültebbé tette a stúdióbeli légkört.
Felvételek 1976 nyarán, ahogy az előző albumuk felvételei előtt is, ismét visszavonultak a vidéken, surrey-ben fekvő Ridge Farmra, hogy kipihenjék magukat. 1976 júliusában kezdtek körvonalazódni az A Day at the Races tervei, így átköltöztek az ugyancsak vidéken fekvő The Manor Studiosba.
bélyegkép|jobbra|200px|A felvételek nagy része a The Manor Studiosban készültAz elmúlt évek alatt rengeteget tanultak a stúdiómunkáról, ezért úgy döntöttek, hogy ezúttal nem veszik igénybe az addig velük dolgozó Roy Thomas Baker segítségét, és saját maguk lesznek a producerek. Nem hajtotta őket határidő, mert a legközelebbi előre lekötött koncertjük 1977 januárjára volt időzítve, ezért a felvételek lassan haladtak. A The Manorban volt a szállásuk, és a napi munka után rendszeresen megnézték a tévében a Benny Hill Show-t, Mercury pedig a montreali nyári olimpiát. A felvételek korai szakaszában meglátogatta őket Rod Stewart, és közösen elkezdtek dolgozni az „Another Little Piece of My Heart” című dalon, de félbehagyták – a dal átdolgozott változata később az 1995-ös Made in Heaven albumra került fel „Let Me Live” címen. 1976 őszére még a Sarm East Studiost és a Wessex Sound Studiost is igénybe vették, mindkettő Londonban helyezkedett el. A Wessexben dolgozott akkoriban a Sex Pistols is, de akkor még nem találkoztak az együttessel.
A felvételekre ezúttal is nagy összeget, egyes források szerint negyvenezer fontot költöttek. A The Manorban 30/24 sávos Helios konzolt, a Wessexben 24 sávos 3M felvevőt, és Cadac keverőpultot, a Sarm Studiosban Trident keverőpultot és 24 sávos MCI rögzítőt használtak.Beat Instrumental (1976), 152–159. kiadás A korábbi albumaik felvételenél is közreműködő Mike Stone és Gary Langan hangmérnökök ezúttal is jelen voltak. 1976 augusztusában megszakították a felvételeket, és 1975 decembere óta első alkalommal koncerteztek. Szeptember 1-jén és 2-án Edinburghban léptek fel, szeptember 10-én Cardiffban, szeptember 18-án pedig a londoni Hyde Parkban mintegy 150-200 ezer néző előtt adtak ingyen koncertet. Ezeken az előadásokon két dalt játszottak a lemezről: a „Tie Your Mother Down”-t és a „You Take My Breath Away”-t.
Zenei stílus Négyőjük közül még mindig Mercury és May voltak a fő dalszerzők, akik négy-négy számot írtak a lemezre, míg Deacon és Taylor egy-egy dallal képviselték magukat. Az albumot a „Tie Your Mother Down” vezeti be, amely – ellentétben a kislemezes változattal – körülbelül egyperces bevezetőt kapott: gonggal és mély, torzított gitárriffekkel indít, utána ugyancsak egy gitárbevezető következik, amelyet May az Escher-festmények zenei megfelelőjének tartott: „Ez annak a lépcsőháznak a zenei megfelelője, amelyik a tér négy oldalán megy körbe, és úgy néz ki, mintha emelkedne. Egy Escher-festmény. Ennek a megfelelőjének volt szánva, mert minden része emelkedik, és egy oktávval lejjebb kerül.” A hallgató a képek optikai csalódásához hasonlóan úgy érzi, hogy a gitár hangszíne emelkedik, pedig valójában nem változik. Ezután következik a kemény, jellegzetes gitárjátékú és sajátos szövegű dal: „Nem az anyukámról szól. Valójában egy fiatal fiú frusztrációjának a történetét meséli el […] Persze blöffölök, mert nem emlékszem miről szól. […] Néha kijössz egy apró riffel, majd hozzápakolsz néhány szót, és fogalmad sincs róla, mit akar jelenteni. Úgy emlékszem, azt gondoltam, nem elég jó a címe a dalnak, de mindenki azt mondta, hogy »jó ez, teljesen rendben van«, így a címhez igazodva építettük köré a szöveget.” A gitártéma egyes részeit üveg slide gyűrűvel játszotta el. A következő Mercury lassú, érzelmes „You Take My Breath Away” című dala, amelynek nagy részében egyedül ő énekelt és zongorázott – meg is jegyezte, hogy mennyire egyszerű az együttes szokásos stílusához képest. A találgatások szerint Mercury első férfi élettársáról, David Minnsről írta, akivel akkoriban költözött össze. A gitárszóló hegedűre emlékeztető hangzását May úgy alkotta meg, hogy a gitárjának a fogólap felőli és a középső hangszedőjét azonos fázisba kapcsolta. A folk-rock szerű „Long Away” May szerzeménye, a felvételén 12 húros Burns gitárral játszott. A dalban „úgy hangzik, mint a Queen liberális lelkiismerete, amint azon van, hogy az emberek jobban megértsék egymást.” A „The Millionaire Waltz” című dalt Mercury John Reidről, az akkori menedzserükről írta. A dalszerkezete a „Bohemian Rhapsody”-hoz hasonlóan bonyolult, May pedig pikoló, cselló és tuba hangját utánozta a gitárjával. A „You and I” Deacon egyetlen dala a lemezen, ő is ritmusgitározott rajta. Könnyed gitár és zongoraalapú szerelmes popdal, amelyet a feleségének szánt.
A Mercury szerezte „Somebody to Love” az énekes példaképe előtt tiszteleg: „ugyanaz a három ember énekel a nagy kórusrésznél, de azt hiszem, itt más volt a technikai megközelítés [mint a »Bohemian Rhapsody«-nál], mert gospelszerű benne az ének – eltér attól, amiket általában csinálni szoktunk. [...] Szerettem volna egy ilyen Aretha Franklin-stílusú számot is. Megihletett a gospel-hangzás, amely a korai lemezein hallható. Úgy tűnik, mintha ugyanazokat a harmóniákat használnám, de más tartományban szólalnak meg.” A szöveg „megkérdőjelezi Isten szerepét egy szerelem nélküli életben.” A „White Man” May „bluesos siratója” az indiánok és a gyarmatosító fehérek konfliktusáról. Mercury izgalmas feladatnak tartotta, hogy lehetősége volt bluesosan, rekedtesen énekelni benne. A „Good Old-Fashioned Lover Boy” Mercury humoros szövegű, kabarészerű dala, amelyben egy sort Mike Stone hangmérnök énekelt. Feltételezések szerint ezt is akkori élettársának, David Minnsnek írta. A „Drowse” Taylor egyetlen dala a lemezen, egy kemény, gitárvezérelt dal, amelynek álomszerű szövege a gondtalan gyermekkort idézi vissza. Taylor maga énekelte, May pedig slide gitáron játszott. A „Teo Torriatte” May szerzeménye, tisztelgés a lelkes japán rajongóik előtt. A cím is japán nyelvű (azt jelenti „kapaszkodjunk egymásba”) a refrén pedig kétszer is elhangzik benne japánul. A fordításban ismerősük, Chika Kujiraoka fényképész segített. A felvételen May harmóniumon játszott. Ez a lemezt lezáró dal, és ugyanazokkal a zenei motívumokkal végződik, mint amelyekkel a lemez kezdődik, azt az érzést keltve, hogy az albumnak nincs eleje és vége.
Megjelenés 1976. november 12-én megjelent a „Somebody to Love” kislemez, és a második helyet érte el Angliában, a tizenharmadikat Amerikában. A videóklipjét Bruce Gowers rendezte, és felhasználta benne azokat a felvételeket, amelyet az együttesről készítettek munka közben a Wessex Studiosban. A következő hetekben televíziós és rádióinterjúk következtek, felléptek többek között Kenny Everett rádióműsorában, de Bill Grundy meghívását az utolsó pillanatban le kellett mondaniuk, helyettük a Sex Pistols-t hívták meg, akik botrányos viselkedésükkel ekkor alapozták meg országos ismertségüket.
Az album 1976 decemberében jelent meg. A borítóján ugyanaz a kép szerepelt, mint az előző A Night at the Operáén, csak ezúttal fekete háttérrel, a cím pedig ugyancsak a Marx fivérek egyik filmjére, a Botrány az ügetőnre utal. Ezek a párhuzamok is a két album hasonlóságát emelték ki. A lemezre 250 ezer példányos előrendelés érkezett az EMI-hez, ami a kiadó történetének addigi legnagyobb előrendelése volt. Az első helyet érte el Angliában, és háromszázezres eladással platinalemez lett. Amerikában az ötödik helyet érte el, és még 1976-ban ötszázezres eladással aranylemez lett, majd 2002-ben egymilliós eladással platinalemez. John Reid ötletére október 16-án a Kempton Parkban reklám céllal megrendezték a „Day at the Races Hurdle” futamot, amelyet az EMI szponzorált. Az együttes négy tagja anélkül, hogy összebeszéltek volna, ugyanarra a lóra fogadtak, és nyertek. 1977. január 13. és június 7. között zajlott az A Day at the Races Tour, melynek során 59 koncertet adtak Angliában, Európában és Amerikában. Az új albumról a „Tie Your Mother Down”, „Somebody to Love”, „You Take My Breath Away” és „White Man” dalokat játszották. Mercury a punkmozgalom csúcsán is kitartott a saját stílusa mellett, többször is átöltözött a koncerteken, többek között balettruhát és harlekin-jelmezt is viselt.
Fogadtatás colspan="2" style="background:#d1dbdf; font-size:120%;" Kritikák Forrás ÉrtékelésRecord Mirror (1976)NME(kedvezőtlen) (1976)Rolling Stone (1977)Entertainment WeeklyA (1991)Classic Rock (2001)RS Album Guide (2004)Pitchfork Media6.6/10 (2011)Uncut (2011)AllMusic