Az ormányos medve vagy más néven vörösorrú koati (Nasua nasua) az emlősök (Mammalia) osztályának ragadozók (Carnivora) rendjébe, ezen belül a mosómedvefélék (Procyonidae) családjába tartozó faj.

Nemének a típusfaja.

Előfordulása Dél-Amerikában, Kolumbiától és Venezuelától délre egészen Uruguayig és Észak-Argentínáig honos. Mindenféle erdőben megtalálható, az őserdőtől a folyami erdőkön át a hegyi erdőkig, egészen 2500 méteres magasságig. Elterjedtsége miatt nem védett.

A kutatók nem értenek egyet abban, hogy az Andoktól nyugatra fellelhető-e.Eisenberg, J., and K. H. Redford (1999). Mammals of the Neotropcs: The Central Neotropics. Vol. 3, p. 288. Nyugat-Ecuadorban és Észak- és Nyugat-Kolumbiában már biztos fellelhető.Decker, D. M. (1991). Systematics Of The Coatis, Genus Nasua (Mammalia, Procyonidae) . Proceedings of The Biological Society of Washington 104: 370-386Guzman-Lenis, A. R. (2004). Preliminary Review of the Procyonidae in Colombia. Acta Biológica Colombiana 9(1): 69-76 Dél-Amerikában a fehérorrú koatival csak Északnyugat-Kolumbia távoli csücskében találkozhatnak. Az ormányos medve elterjedési területe átfedhet a kis ormányosmedvével, habár ez utóbbi inkább magasabb helyeken él, mint az ormányos medve.Helgen, K. M., R. Kays, L. E. Helgen, M. T. N. Tsuchiya-Jerep, C. M. Pinto, K. P. Koepfli, E. Eizirik, and J. E. Maldonado (2009). Taxonomic boundaries and geographic distributions revealed by an integrative systematic overview of the mountain coatis, Nasuella (Carnivora: Procyonidae). Small Carnivore Conservation. 41: 65–74.

Az Európai Unióban 2016 óta szerepel az idegenhonos inváziós fajok listáján. Ez azt jelenti, hogy tilos behozni, tenyészteni, szállítani, forgalomba hozni, illetve szándékosan a természetbe engedni az ormányos medvét.

Alfajai

Nasua nasua aricana Vieira, 1945 Nasua nasua boliviensis Cabrera, 1956 Nasua nasua candace Thomas, 1912 Nasua nasua cinerascens Lönnberg, 1921 Nasua nasua dorsalis J. E. Gray, 1866 Nasua nasua manium Thomas, 1912 Nasua nasua molaris Merriam, 1902 Nasua nasua montana Tschudi, 1844 Nasua nasua nasua (Linnaeus, 1766) Nasua nasua quichua Thomas, 1912 Nasua nasua solitaria Schinz, 1823 Nasua nasua spadicea Olfers, 1818 Nasua nasua vittata Tschudi, 1844

Megjelenése 41-67 centiméter hosszú, ehhez jön még 32-70 centiméteres farka. Testtömege 2-7,2 kilogramm között változhat.Kays, R. (2009). South American Coati (Nasua nasua), pp. 526-528 in: Wilson, D. E., and R. A. Mittermeier, eds. (2009). Handbook of the Mammals of the World. Vol. 1, Carnivores. Szőrzete a vörösesbarnától a szürke színig terjedően elég változatos, és a farkán sem mindig láthatók jól a gyűrűk. Hasa világos színű. Rövid, erős lábai feketék, farka feketén gyűrűzött. Feje hosszúkás, fülei rövidek és kerekek. Nagyon jellemző bélyege – amiről a nevét is kapta – hosszú, mozgékony orra, amivel a talajon táplálékot keres. Orra körül fehér szín figyelhető meg, ez azonban nem annyira kiterjedt, mint rokonánál, a fehérorrú koatinál. Negyven foga van; a fogképlete a következő: .

Életmódja A mosómedve (Procyon lotor) közeli rokona, életmódja azonban különbözik tőle. Leginkább az erdős területeket lakja, egyaránt ügyesen mozog a fákon és a talajon, és a vízben is jól úszik. Farka a fákon az egyensúlyozást segíti, a földön kinyújtva hordja. Kedveli az erdőszéleket is, és a másodlagos erdőket is elfogadja. 2500 méter magasságig él. Az emberi településeket is felkeresi, gyakran guberál a szemétlerakó helyeken.

Többnyire nappal, néha éjszaka is aktív, ilyenkor folyamatosan keres, kutat és szimatol táplálék után. Többnyire a talajon mozog, de az estét inkább fákon tölti. A nőstények inkább növényevők, a nagyobb hímek azonban – főleg rágcsálókra – vadásznak is. Kedveli a bogyókat, gyümölcsöket, gombákat, az állatok közül a skorpiót és a mérges százlábút is elkapja, de a dögöt sem veti meg. A gyümölcsökért a fák tetejére is felmászik, és zsákmányát szimatolva, kövek alatt is keresi.

A nőstények és utódaik 10-20 fős, szigorú hierarchiájú csapatokban élnek, a hímek azonban a szaporodási időszak kivételével magányosak. A területük átmérője általában 1 km, és gyakran átfedők. A hímek szintén területtartók, és hevesen védelmezik territóriumukat egymással szemben. A nőstények között rendkívül szoros kapcsolatok, barátságok alakulhatnak ki; a majmokhoz hasonlóan kurkásszák is egymást. Eltérő viselkedésük miatt a hímeket sokáig külön fajnak tekintették.

A csapatok tagjai vinnyogó hangokkal jelzik jelenlétüket. A vészjelzés hangos ugatásokból és csettintésekből áll. Elhangzásakor lemásznak a fákról, és szétszóródva menekülnek. Ragadozói óriáskígyók, ragadozó madarak, rókák, kutyák, és nagymacskák, mint a jaguár, a puma vagy a jaguarundi. Mivel néha betör a tyúkólakba, ezért az emberek is vadásszák.

Szaporodása A párzási időszak februártól márciusig tart, ekkor a legközelebbi domináns hím a nőstények kegyeit keresve csatlakozik a csapathoz. A hím alávetettként viselkedik, mire a nőstények megengedik, hogy párosodjon velük. A párzás után azonban a nőstények elkergetik a hódítót. A hímet később sem engedik közel, már csak azért sem, mert veszélyezteti a kölyköket. A nőstények több hímmel is hajlandók párzani. Átlagosan 74-77 napnyi vemhesség után egy különálló fára rakott fészekben 1-7 kölyköt ellik, a csoport többi tagjától távol. A fejletlenül, mindössze 150 grammal születő vak kölyköket négy hónapos korukban választja el anyjuk. Öt-hat hét múlva, mikor a kölykök már képesek elég ügyesen mozogni, újra csatlakoznak a csapathoz. A fiatalok 2-3 éves korukban válnak ivaréretté. A természetben általában 7-8 évig él, állatkertben akár 17 évig is.

Az ormányos medvét könnyen lehet szelídíteni, az őslakosok régóta tartják házi kedvencként.

Állatkertekben Szinte minden állatkertben élnek vörösorrú koatik. Magyarországon a Budapesti Állatkertben, a Nyíregyházi Állatparkban, a Veszprémi Állatkertben, a Debreceni Állatkertben, a Kecskeméti Vadaskertben, a Győri Állatkertben, a Miskolci Állatkertben, a Pécsi Állatkertben, a Jászberényi Állatkertben, a Szegedi Vadasparkban, a Veresegyházi Medveotthonban, a Tisza-tavi mini Zooban, a Nagykanizsai Mini Zooban, a Komlói Mini Zooban,a pécsi Manch-ranchon, Sarudon, a Szigethalmi Vadasparkban és a Felsőlajosi Magán Zooban láthatóak.

Képek bélyegkép|balra|150pxbélyegkép|balra|150pxbélyegkép|150px|balra|Kitömött példány a londoni Természettudományi Múzeumban

Jegyzetek

Források

A faj adatlapja a Bioport oldalán Mammal Species of the World. Don E. Wilson & DeeAnn M. Reeder (szerkesztők). 2005. Mammal Species of the World. A Taxonomic and Geographic Reference (3. kiadás)

Fordítás

További információk Brehm: Az Állatok Világa

Kategória:Nasua Kategória:Emlősfajok Kategória:GLAM-ZOO Kategória:Dél-Amerika emlősei