Az ausztrál őslakos kőegyüttesek az ausztrál őslakosok által sziklákból, kövekből megalkotott, változatos művészeti alkotások egyik formája. Jellemzően kövekből állnak – ezek mérete kisebb, akár 30 cm-es is lehet –, amelyeket meghatározott minta szerint rendeznek el több méteres körben. Az ausztrál őslakos kőegyüttesekre figyelemre méltó példák találhatók számos különböző őslakos kultúrában; több esetben ezeket spirituális ceremóniákkal hozzák összefüggésbe.
Különösen szép példák maradtak fenn Victoria államban, ahol a kövek meglehetősen nagyok (akár 1 méter magasak). Például a Wurdi Youangnál található kőegyüttes mintegy 100 darabból áll, amelyeket tojásdad, ovális alakzatban helyeztek el körülbelül 50 méteres területen. Mindegyik kődarab jól be van ágyazva a talajba, többek megtámasztásához további köveket használtak. A hely nagyban hasonlít a Nagy-Britanniában található megalitikus sziklakörökhöz (jóllehet azok funkciója és kulturális szerepe feltehetőleg teljesen eltérő). Miközben az ausztrál őslakosokkal való összefüggés igazolt és kétség kívül áll, e kőegyüttesek célja nem világos, talán beavatási rítusokhoz kapcsolódik. Azt is felvetődött, hogy a helyet az őslakosok asztronómiai célokra használták (Morieson 2003). A további jól ismert példák közé tartozik a kb. 60 méteres, bumerángot formázó carisbrooki kőegyüttes, valamint a feltételezések szerint hatalmas angolnát ábrázoló Bolac-tavi kőegyüttes.Long, A. & Schell, P., 1999, Lake Bolac stone arrangement (AAV 7422-394); management plan. An unpublished report to Aboriginal Affairs Victoria.
Ausztráliában függőlegesen elhelyezett sziklák a legnagyobb számban – mai tudásunk szerint – a nyugat-ausztráliai Murujugán (Burrup-félsziget, Dampier-szigetcsoport) maradt fenn; itt nagyobb, az európai menhirekhez hasonló, illetve körkörös elrendezésű kőegyüttesek találhatók.
Ettől meglehetősen eltérő példa az arnhem-földi Yirrkala közelében található: több száz évvel az európaiak megjelenése előtt a térségben tengeriuborkát gyűjtő, makassari halászok vitorlás hajóját, a proát jelenítették meg részletesen kövekkel. Itt a kisméretű (jellemzően 10–20 cm-es) köveket egyszerűen a földre helyezték, azok kézzel is könnyen elmozdíthatók, ami arra enged következtetni, hogy e helyeket később könnyen megváltoztathatták, így a kőegyüttesek jelentését érdemes óvatosan értelmezni. Hasonló példák Ausztrália-szerte fellelhetők, elsősorban félreeső vagy nehezen megközelíthető helyeken, ezért nagyon valószínű, hogy az európai letelepedés előtt jóval több kőegyüttes létezhetett a kontinensen.
Délkelet-Ausztráliában találhatók a Bora-gyűrűk, amelyek két, kőből kirakott, méretükben eltérő körből álltak; beavatási szertartásokon és átmeneti rítusokban jutottak szerephez, amikor a fiúk férfivá váltak.
Egyes délkelet-ausztráliai őslakos kőegyüttesek foknyi pontossággal mutatják a fő égtájakat,Orientations of linear stone arrangements in New South Wales Hamacher et al., 2013, Australian Archaeology, 75, 46-54 míg a körülbelül 50 méter átmérőjű, mintegy 100 bazaltkőből álló Wurdi Youang-i kőegyüttes a napfordulókori naplemente irányát mutatja, és szintén néhány fok eltéréssel kelet-nyugati irányban rendezett.Wurdi Youang: An Australian Aboriginal Stone Circle with possible solar indications Norris et al., 2013, Rock Art Research, 30, 55-65. A pontos iránymeghatározás képességét jelzi az őslakos gamilaraay nép gyakorlata, amikor nagy pontossággal azonos irányban helyezték el az elhunyt férfiak sírját.Further Notes on the Australian Class Systems A. W. Howitt and Lorimer Fison, 1889, J. Anthropol. Inst. of Great Britain and Ireland, 18, 31-70
Jegyzetek
Fordítás
További információk Morieson, J.: Solar-based Lithic Design in Victoria, Australia. In: World Archaeological Congress, Washington DC, 2003.
Kategória:Ausztrál őslakos mitológia