330px|right|Az Antarktisz térképe
Antarktisz (más néven Déli-sarkvidék) a déli szélesség 60. fokától délre fekvő térség neve, a Föld legszélsőségesebb területe.Világföldrajz. 1347–1351. oldal Neve a görög ἀνταρκτικός (antarktikosz) szóból ered, jelentése „az Arktisszal szemben”. Magába foglalja a szűkebb értelemben vett Antarktika kontinenst, valamint számos szigetet (Déli-Georgia és Déli-Sandwich-szigetek, Déli-Orkney-szigetek, Déli-Shetland-szigetek). Területe mintegy 14,2 millió km². A tudományos kutatóállomások személyzetét nem számítva lakatlan terület. Sokszor nevezik a Föld legnagyobb sivatagjának, mert éghajlata rendkívül száraz. Az Antarktisz szárazföldi jégtakarója az üledékminták lenyomatai alapján megközelítőleg 33,6 millió éves.
2007. május 15-én a NASA új felvételeket közölt megolvadt Nyugat-Antarktiszi területekről, ami azért drámai, mert kezd beigazolódni a tudósok azon feltevése, hogy a globális felmelegedés miatt Nyugat-Antarktisz és Kelet-Antarktisz jege ketté fog szakadni.
Felfedezése
1773. január 17-én James Cook átlépte a déli sarkkört, de csupán jéghegyeket látott.
1819-ben felfedezték a Déli-Shetland-szigeteket, ahova később rengeteg fókavadász érkezett. A „fókabőr-láz” kis híján a medvefókák kihalásához vezetett.
1820-ban Fabian Gottlieb von Bellingshausen látta először a partokat a Vosztok nevű hajóról, de nem tette a lábát a kontinensre.
1895-ben Carsten Borchgrevink norvég biológus volt az első kutató a földrészen.
1908-ban Ernest Shackleton 180 km-rel a Déli-sark előtt kénytelen volt visszafordulni.
1911. december 14-én a norvég Roald Amundsen elsőként érte el a Déli-sarkot. Robert Falcon Scott angol kutatónak ez csak 1912. január 18-án sikerült (a visszaúton Scott meghalt).
Földrajza
bélyegkép|250px|jobbra|Déli jég bélyegkép|250px|jobbra|Az Antarktisz területe Európához viszonyítva bélyegkép|250px|jobbra|Az Antarktisz elhelyezkedése a Földön
Az Antarktisz főleg a déli sarkkörtől délre helyezkedik el. A Déli-óceán veszi körül. Két hegység húzódik rajta, melyeket a Ross-tenger és a Weddell-tenger közti földszoros választ el egymástól. A Weddell-tengertől nyugatra és a Ross-tengertől keletre levő területeket Nyugat-Antarktisznak, a másik részt Kelet-Antarktisznak nevezik. A keleti és a nyugati félgömböt a greenwichi délkörhöz viszonyítják.
Nyugat-Antarktisz az Antarktiszi-félszigetet, a félsziget melletti szigetvilágot és a Transzantarktiszi-hegységet foglalja magába. Kelet-Antarktisz hatalmas kiterjedésű pajzsterület, legnagyobb részt sík felszínű ősmasszívum.
Az Antarktisz a legjegesebb kontinens, jelenlegi legnagyobb jégvastagsága 4775 méter. Ez a jégréteg a Föld jégkészletének 90%-át, azon belül az édesvízkészlet 70%-át tartalmazza. A kontinens 98-99%-a jéggel fedett.
A kontinens jégmentes területeinek egy része sziklabukkanás, nunatak és magas hegyvonulat, nagy része azonban köves tundrával borított parti vagy partközeli oázis. Az oázisok az antarktiszi élet színterei. Ezeken a területeken, amik igen érzékenyen reagálnak a felmelegedésre, tavak képződnek, a kövek erősen aprózódnak, mállanak és talajképződés indul meg. Az oázisok egy része csak alig néhány évtizede képződött, de sok közülük már a holocén korszak elején létrejött.
Éghajlata
Belső területeinek átlaghőmérséklete télen –40 °C és –70 °C között alakul, míg nyáron –15 °C és –35 °C között mozog, tehát szélsőségesen hideg. A part mentén enyhébb a hőmérséklet, télen –15 °C és –32 °C, nyáron –5 °C és +5 °C közötti.
A katabatikus szelek vagy lavinaszelek néhány melegebb nap után a parti és a belső területek közötti nyomáskülönbséget kiegyenlítve hatalmas energiával zúdulnak a tenger felé. Sebességük elérheti akár a 320 km/h-s értéket is.
A globális felmelegedés hatásai az Antarktiszra jobbra|250px|bélyegkép|Antarktisz területének hőmérséklet-változása
Napjainkban a globális felmelegedés miatt a jégtömb fölött nagy magasságban mért levegőhőmérsékletek gyorsabban emelkednek, mint bárhol máshol a Földön. Ennek eredménye, hogy Kelet-Antarktisz teljes mennyisége csökken, gleccsereinek 85%-a gyorsabban folyik a tenger felé.
Élővilága
Állatvilága
A Déli-sarkvidék állatai a pingvinek, valamint az összes világtengerben előforduló fókák. A bálnák száma szintén említésre méltó.
A 7 antarktiszi pingvinfaj közül 6 csak a költés idején tartózkodik itt, a többi időt máshol töltik. A császárpingvin (Aptenodytes forsteri), a Föld legnagyobb pingvinfaja azonban mindig itt marad. A tojó által lerakott egyetlen tojást a hím költi ki a tél folyamán, eközben egyáltalán nem táplálkozik.
A tengeráramlatok által felkavarodott vízben a tengerfenékre leülepedett ásványi sók a felszínre emelkednek, és számtalan parányi alga – a kovamoszatok – kialakulásának kedveznek. A déli-sarki vizek nagyszámú lakója ezekkel táplálkozik. Világítórákok (krill) milliárdjai táplálkoznak kovamoszattal, a rákokat pedig a bálnák, a rákevő fóka, pingvinek, halak és lábasfejűek fogyasztják. Az összetett tápláléklánc csúcsán az itt élő legnagyobb ragadozókat, a kardszárnyú delfint (más néven gyilkos bálnát) és a leopárdfókát találjuk.
A földrészhez tartozó György király-szigeten az éghajlathoz legsikeresebb alkalmazkodni tudó, sirály formájú, ún. kleptoparazita életmódú, zömök, erős halfarkasfélék két faja, a délsarki és az antarktiszi halfarkas telepedett meg.
A Déli-sarkvidék rovarvilága nagyon szegényes: jobbára csak néhány kétszárnyú és bogár alkotja. Az antarktiszi szigetek endemikus bogárnemei a Promecheilidae (korábbi nevén Perimylopidae) családba tartoznak, amelynek néhány faja a Falkland-szigeteken és Ausztráliában is él.; ; 2010: 11.11. Promecheilidae Lacordaire 1859. Pp. 563-567 in: ; ; (volume eds.) Coleoptera, beetles. Volume 2: Morphology and systematics (Elateroidea, Bostrichiformia, Cucujiformia partim). In: & (eds.) Handbook of zoology. A natural history of the phyla of the animal kingdom. Volume IV. Arthropoda: Insecta. Part 38. Berlin, New York: Walter de Gruyter. E röpképtelen bogarak a tengerpartra sodródott állati és növényi maradványokat fogyasztják.
Növényvilága Az Antarktiszon alig van növényi élet, kivéve egy nagyon keskeny tundrasávot. Csupán néhány epilitikus zuzmó tenyészik az enyhébb, part menti területek szikláin. A jégtakaróban néha megjelenő olvadási lyukakban hóalgák is megtelepedhetnek, de ez nem túl gyakori. A kontinensen csak két virágos növény él: az antarktiszi sédbúza (Deschampsia antarctica) – és a felemásvirágú szegfű (Colobanthus quitensis)
Emberi tevékenység az Antarktiszon Területek
Függő területek
Név Az ország, amelyhez tartozik Terület (km²) Heard-sziget és McDonald-szigetekAusztrál külbirtok 372 Bouvet-szigetNorvég külbirtok 49 22px Déli-Georgia és Déli-Sandwich-szigetekBrit külbirtok 3903 22px Francia déli és antarktiszi területekFrancia külbirtok, a terület tartalmaz afrikai szigeteket is, itt csak az antarktiszi része adatai szerepelnek 7781A nemzetközileg el nem ismert területi igény nélkül.
El nem ismert területi igények thumb|El nem ismert területi igények az Antarktiszon: Az Antarktiszon 7 ország, Új-Zéland, Ausztrália, Franciaország, Norvégia, az Egyesült Királyság, Chile és Argentína rendelkezik jelenleg el nem ismert területi igénnyel, ezek földrajzi elhelyezkedése és területi arányai a jobb oldali képen láthatóak.
Az Antarktisz-egyezmény bélyegkép|jobbra|250px|Az Antarktisz műholdképe
Az Antarktisz-egyezmény egy, a földrész közjogi státuszát meghatározó nemzetközi megállapodás, amelyet 1959. december 1-jén kötöttek 30 évre és 1961. június 13-án lépett hatályba. A megállapodás alapján bármely ország létesíthet az Antarktisz területén tudományos kutatóállomást. Tilos azonban hulladékokat, különösen nukleáris és radioaktív hulladékokat tárolni a térségben.
Magyarország 1984-ben írta alá az egyezményt.
Kutatóállomások Az Antarktiszon emberek csupán az időszakosan vagy állandó jelleggel működtetett kutatóbázisokon élnek. Nyáron a teljes kontinensen összesen mintegy 3000–4000 ember tartózkodik, télen azonban csak 800-1000. A legnépesebb bázis az amerikai McMurdo kutatóállomás, ami a kontinens szélén, a Ross-szigeten található, voltak olyan évtizedek, amikor az állomáson nyáron 1200 ember élt. Manapság az átlagos állomásméret nyáron 30-40, télen 10-15 fő.
Az állomások többsége a part mentén vagy valamelyik szigeten helyezkedik el, főleg az Antarktiszi-félsziget térségében, csak néhány található a szárazföld belsejében, például pontosan a földrajzi Déli-sarkon épült fel az amerikai Amundsen–Scott déli-sarki kutatóállomás, a föld déli mágneses sarkán az orosz Vosztok kutatóállomás, valamint szintén a kontinens belsejében van az angol-francia Concordia kutatóállomás.
Kommunikáció Antarktisz nemzetközi hívószáma +672.
A kontinensen vezeték nélküli telefonszolgáltatás épült ki. Az argentin Marambio bázison egy AMPS (Advanced Mobile Phone Service), a György király-szigeten egy GSM technológiájú adó-vevő torony található. A többi kommunikáció műholdas kapcsolat révén valósul meg.
Katonai helyzet bélyegkép|200px|Az Amerikai Egyesült Államok Antarktisz-programjának logója
Az Antarktisz-egyezmény megtiltja a katonai tevékenységet az Antarktiszon, úgymint katonai bázisok és erődítmények létrehozását, hadgyakorlatok végrehajtását és fegyverek kipróbálását. Katonai erő vagy felszerelés használata csak kutatási, vagy más békés célokra engedélyezett.
Az Amerikai Egyesült Államok hadereje bevezette az Antarktiszi Szolgálati Kitüntetést a kutatásaikat az Antarktiszon végző civilek és katonák számára. A kitüntetést, amelyet azok kaphatnak meg, akik két teljes, hat hónapos időszakot töltöttek a kontinensen, az Amerikai Egyesült Államok Kongresszusa ítéli oda.
Az egyetlen jelentősebb katonai megmozdulást, az Operación 90-et 10 évvel az Antarktisz-egyezmény aláírása előtt hajtotta végre Argentína hadereje.
Vallási élet
Expedíciók, kutatók, extrém sportolók 1911. december 14-én a norvég Roald Amundsen és csapata elsőként érte el a Déli-sarkot. 2010-ben két ausztrál, James Castrission és Justin Jones gyalog vágtak át a földrészen, december 31-én elérve a Déli-sarkot. Az 1130 kilométeres távot 62 nap alatt tették meg. Magyarok, magyar kutatók az Antarktiszon bélyegkép|250px|jobbra|Terepmunka thumb|230px|Hátrahagyott rozsdásodó hulladék és roncsok a György király-szigeten
1957-ben Fazekas István meteorológus az amerikai Amundsen–Scott kutatóállomáson, Bolza Alfonz pedig az ausztrál Mawson állomáson dolgozott. 1958–1963 között Boda János orvos egy ausztrál program résztvevőjeként dolgozott az Antarktiszon. 1964-ben Titkos Ervin meteorológus egy évet töltött a szovjet Mirnij kutatóállomáson. 1965-ben Hirling György meteorológus folytatta megfigyeléseit. 1966-ban Barát József meteorológus a szovjet Mirnijen, Pintér István geofizikus pedig a szovjet Novolazarevszkaja állomáson dolgozott. 1968–1969-ben Rockenbauer Pál és Szabados Tamás a Magyar Televízió megbízásából filmet forgatott a szovjet Mirnij, Vosztok és Bellingshausen állomáson. 1971-ben Vissy Károly meteorológus egy szovjet tengeri expedíció tagja volt. 1975-ben Farkas Edit meteorológus, ózonkutató két hetet töltött a Ross-szigeti Scott és McMurdo kutatóállomáson. 1978-ban Pándi Ferenc meteorológus a 23. szovjet expedíció résztvevője volt. Õ volt az első magyar, aki áttelelt a kontinensen. 1983-ban Farkas Sándor Dornier Do 228-as Polár 2 nevű tudományos munkát végző különleges repülő laboratóriumával első magyar pilótaként részt vett az Alfred Wegener Intézet Antarktiszi expedícióján, a Polarstern kutatóhajón és a német Neumayer I kutatóállomáson tartózkodva, közben gépével az Antarktisz fölött repülve sokszor nagyon nehéz időjárási helyzetekben radarberendezéssel jégviszonyokat, a jég hasadékait mérték és speciális kamerákkal készítettek térképészeti felvételeket. 1990-es években Oszkó László geofizikus a német sarkvidéki tengeri kutatóutak résztvevője volt. 1998-ban Nagy Balázs geográfus a György király-szigeten, a lengyel Arctowski állomáson töltött egy nyarat.