Ázsia a világ legnagyobb kontinense, amely területét és népességét tekintve is vezető helyet foglal el. Több mint 44 millió négyzetkilométeres területével bolygónk szárazföldi felszínének körülbelül 30%-át, és teljes felszínének 8%-át teszi ki. Az emberiség történetében Ázsia mindig is kiemelkedő szerepet játszott, hiszen a földkerekség első civilizációinak bölcsőjeként szolgált. A kontinens népessége jelenleg 4,7 milliárd fő körül mozog, ami a világ összlakosságának körülbelül 60%-át jelenti.
Földrajzi értelemben Ázsia Eurázsia földtömegének keleti részét képezi, és az Afroeurázsia szuperkontinens részeként Afrikával és Európával osztozik. Kelet felé a Csendes-óceán, dél felé az Indiai-óceán, észak felé pedig az Északi-sarkvidéki-óceán határolja. Európával való határa történelmi és kulturális konvenciókon alapul, mivel fizikai és földrajzi értelemben nincs egyértelmű elválasztó vonal közöttük. Általánosan elfogadott, hogy Ázsia a Szuezi-csatorna keleti oldalán, a Török-szorosokon, az Urál-hegységen, az Urál-folyón, a Kaukázus-hegység déli oldalán, valamint a Kaszpi- és Fekete-tenger vonalán túl található.
Ázsia, mint földrajzi és kulturális egység, Eurázsia hatalmas területének azon része, amely Európa nélkül marad. Ez a megközelítés a kulturális és történelmi különbségek alapján jött létre, amelyek azóta is meghatározzák a két kontinens közötti megosztottságot.
Gazdasági szempontból Ázsia már az 1. és 19. század között vezető helyet foglalt el, különösen Kína és India gazdaságának köszönhetően. Kína például egészen a 16. századig a legmagasabb GDP-vel rendelkező ország volt, míg a Selyemút és a Malakka-szoros a kereskedelem fő tengelyei voltak. A 20. században Ázsia gazdasága újabb lendületet vett, ugyanakkor az elmúlt évtizedekben a népességnövekedés üteme jelentősen mérséklődött.
A kontinens kulturális és vallási szempontból is kiemelkedő, hiszen Ázsia a legtöbb világvallás, például a hinduizmus, a buddhizmus, a judaizmus, a kereszténység és az iszlám szülőhelye. Társadalmai és kormányzati rendszerei rendkívül sokfélék, és földrajzi adottságai is rendkívül változatosak, az egyenlítői trópusoktól a sarkvidéki tundráig.bélyegkép|Ázsia műholdas képe|250px Elhelyezkedése Északon a Jeges-tenger, keleten a Csendes-óceán és melléktengerei, délkeleten Ausztrália és Óceánia, délen az Indiai-óceán, délnyugaton a Vörös-tenger, a Szuezi-csatorna és a Földközi-tenger, nyugaton a Fekete-tenger, a Kaukázusi-hegység, a Kaszpi-tenger, az Urál folyó, és az Urál hegység Amerikától pedig a Bering-szoros határolja.
A hatalmas kontinensnek két vitatott hovatartozású területe is van. Az egyik Európa, amelytől „mesterséges” határ (a viszonylag jelentéktelen Urál hegység és Urál folyó) választja el, és ezért sokan a két földrészt Eurázsia néven egyetlen kontinensnek tartják. A másik terület az Arab-félsziget, amely szerkezetét, éghajlatát, növény- és állatvilágát tekintve inkább Afrikához tartozik.
Ázsia partvidéke nagyon tagolt. Déli részét nagy félszigetek alkotják: Kis-Ázsia, az Arab-félsziget, a Hindusztáni-félsziget és Indokína. Hátsó-India keskeny nyúlványa a Maláj-félsziget. Ázsia keleti partvidékén terül el Kamcsatka és a Koreai-félsziget. A legjelentősebb ázsiai szigetek és szigetcsoportok a következők (északnyugatról, az óramutató járása szerint): Novaja Zemlja, Szevernaja Zemlja, Új-szibériai-szigetek, Vrangel-sziget, Szahalin, a Kuril-szigetek, a Szunda-szigetek.
Történelme
A kontinens népei rendkívül kevertek, mongolid (kínai, koreai, japán, vietnámi, burmai, maláj stb.), europid (indiai, iráni, kaukázusi, orosz stb.), valamint ausztralid típusú emberek élnek itt. A különféle ázsiai népek kultúrája és gazdasági-technikai fejlettsége a történelem során mindig igen különböző volt.
Eurázsia nagy kiterjedése miatt a különböző részein élő nemzetek sokáig nem sokat tudtak egymásról. Az Ázsia távoli részei közötti felfedezőutak már az i. e. 6. században elkezdődtek I. Dareiosz perzsa király parancsára, amikor is a perzsák az Indus torkolatát derítették fel. Az európaiak az ókorban csak Délnyugat-Ázsia egyes részeit ismerték (a görög és római hódítások révén).
Ázsia a nagy földrajzi felfedezések korában Az európaiak Ázsia keleti és belső területeivel csak a 13. századtól ismerkedtek meg. Marco Polo velencei utazó kereskedő 1271-ben szárazföldi úton elindult Kínába. Kis-Ázsián, a Kaukázus déli részén, a Kaszpi-tenger déli partvidékén áthaladva Közép-Ázsiába érkezett. Innen aztán a Pamír és a Tien-san hegységek lábainál húzódó keskeny völgyeken át eljutott a mai Kína területére, és elérte annak keleti partvidékét. Jelentős szerepe volt abban, hogy az európaiak kapcsolatba kerültek azzal a fejlett civilizációval, amely például a könyvnyomtatást és a selymet feltalálta.
A további utazók Ázsiát a tenger felől közelítették meg. A kora újkortól a portugálok, spanyolok és oroszok sorra indították expedícióikat a partvidékek és a belső területek megismerésére. Vasco da Gama portugál hajós 1499-ben eljutott Indiába; előbb azonban körülhajózta Afrikát. Néhány évtizeddel később Ázsia partjaihoz délkelet felől egy további portugál expedíció érkezett. Vezetője, Ferdinand Magellan (Fernão de Magalhães) azonban nem sokkal később életét vesztette a bennszülöttekkel vívott harcban a Fülöp-szigeteken. Északon a Jeges-tenger és a Csendes-óceán közötti Bering-szoros felfedezésében – leküzdve a nehéz feltételeket – az orosz expedíciók szereztek érdemeket. A technikailag legfejlettebb (kínai és japán) civilizációk azonban a 19. század második feléig csaknem teljesen zárt területek maradtak az idegenek számára.
Ázsia felfedezői Az első jelentősebb „felfedezőutat” az ókorban Nagy Sándor hadjáratai jelentették, amely során egészen az Indus torkolatáig jutott i. e. 4. században. A kereskedők révén India drágaköveivel, fűszereivel, Kína selymeivel ismerkedhettek meg a Római Birodalom népei. A középkorban egyre több hajós kereskedő jelent meg India, Malájföld, Kína partvonalainál. Az Európát Ázsiával összekötő szárazföldi kereskedelmi úton, a selyemúton nemcsak kereskedők, hanem hittérítők, papok és követek is megfordultak. Hitelt érdemlően először a velencei Marco Polo írta le a távoli ázsiai területek, birodalmak sajátosságait az 1200-as években. 1498-ban a portugál hajós Vasco da Gama Afrika megkerülésével jutott el Indiába. 1519-ben a Ferdinand Magellan vezetésével hajóflotta indult a Csendes-óceán és az Atlanti-óceán közti átjáró megkeresésére a spanyol király támogatását elnyerve, az átjárót meg is találták, viszont a körbehajózás folytatását választók közül csak egyetlen hajó tért vissza 19 fővel 1522-ben (Magellán a Fülöp-szigeteken halt meg). A 17. században a hollandok eljutottak a délkelet-ázsiai szigetvilágba. A 18. században a Csendes-óceánt kutató angol James Cook felfedezései voltak a legeredményesebbek. A svéd Sven Hedin a 19. század végén átkelt az óceánokon, majd Szibérián keresztül kínai és tibeti területeket járt be.
Magyar felfedezők Ázsia megismeréséhez magyar kutatók is hozzájárultak. A legjelentősebbek: Kőrösi Csoma Sándor 1819-ben kezdődő útjai során gyalog és karavánnal bejárt különböző ázsiai utakat. Egy tibeti kolostorban elkészítette egy 40 000 szóból álló tibeti-angol szótárat és nyelvtant. Baktay Ervin maga is végighaladt Kőrösi útján, ezzel hitelesítve munkáját. Ő India őskultúrájával, és történelmével foglalkozott. Id. Lóczy Lajos geológus, geográfus Széchenyi Béla expedíciójának tagjaként a Himalája földtani szerkezetét vizsgálta. Stein Aurél brit támogatással vezetett expedíciókat Ázsiába. További kutatók: Vámbéry Ármin, Cholnoky Jenő, Prinz Gyula, Germanus Gyula, Xantus János.
A felfedezések után a 19. századtól Ázsia legértékesebb területeit főként európai gyarmatosítók foglalták el. A gyarmati uralom megszűnése hosszú harc eredményeként, a 20. század végére tehető.
Földrajza Ázsia szorosan kapcsolódik Európához. A két földrészt együttesen Eurázsiának nevezzük. Ázsia régiói bélyeg|300px|Ázsia régiói az ENSZ felosztása szerint: bélyegkép|200px|A Mount Everest a Földünk legmagasabb pontja. Ázsia részei az ENSZ meghatározása alapján: Észak-Ázsia, Közép-Ázsia (történeti fogalomként Belső-Ázsia szokott szerepelni), Kelet-Ázsia, Dél-Ázsia, Délnyugat-Ázsia, Délkelet-Ázsia.
Határai Határai: északi részén a Jeges-tenger, északnyugaton: Európa és Ázsia határánál húzódik az Urál hegység, a Kaszpi-tenger, a Kaukázus, a Fekete- és a Földközi-tenger és a hozzájuk kapcsolódó tengerek. délnyugaton: Afrikától a Szuezi-csatorna, a Vörös-tenger és az Ádeni-öböl választja el. keleti részén a Bering-szoros, a Csendes-óceán és tengerei húzódnak, délen az Indiai-óceán és tengerei övezik.
Szigetei, félszigetei Főbb szigetcsoportjai: a Jeges-tenger szigetvilága, a Japán szigetvilág, a Fülöp-szigetek az Indonéz-szigetek.
Nagyobb félszigetei: a Koreai-fsz., az Indokínai-fsz., a Maláj-félsziget, a Hindusztán-fsz., az Arab-félsziget, a Kamcsatka-félsziget, Kis-Ázsia félszigete.
Felszíne Ázsia tájai rendkívül változatosak. A Földközi-tenger hullámaitól a Csendes-óceán hatalmas víztömegéig fiatal, magas, gyakran jégmezőkkel borított hegységek övezik a földrészt: Kaukázus, Zagrosz, Hindukus, Pamír, Himalája (Mount Everest, 8848 méter, a világ legmagasabb csúcsa), és az indonéz szigetekben folytatódó, még emelkedőben lévő burmai lánchegységek. Ázsia északi területén alföldek és fennsíkok szabdalják a szibériai pajzs prekambriumi sziklarétegeit. Ázsia mai felszíne alapvetően a negyedkori gleccserek tevékenysége folytán alakult ki.
Kialakulása Ázsia legősibb darabjai északon az Angara (Szibériai)-, keleten a Kínai-, délkeleten a Kambodzsai-masszívum, amelyek az Eurázsiai-lemez részei; míg délen az indiai Dekkán-masszívum és délnyugaton az Arab-tábla (Arábiai-lemez), az ősi Gondvána-föld maradványai. A masszívumok már az őskorban letarolódtak.
Törmelékeikből gyűrődtek fel az ókori lánchegységek, amelyek pusztulása keletkezésükkel egyidőben megindult. Tönkjeik a harmadkorban összetöredeztek, és röghegységgé alakultak. A karbonkorban gyűrődött fel a kontinens határát képező Urál-hegység és az Altaidák vonulata. A harmadkorban két újabb hatalmas hegységrendszer: az Eurázsiai-hegységrendszer és a Pacifikus-hegységrendszer alakult ki. Előbbinél a gyűrődés játszotta a főszerepet egyenetlen vulkanizmussal kísérve, utóbbi létrejötténél a vetődés volt a jellemző, erős vulkáni működéssel. A pacifikus övezetben napjainkban is gyakori a vulkáni kitörés és a földrengés.
Ázsia legfiatalabb – negyedkori – képződményei az alföldek, amelyek azt követően jöttek létre, hogy a hatalmas hegyláncok kiemelkedtek. Ekkor megnövekedett a folyók eróziós tevékenysége, és feltöltötték a sekélyebb öblöket, vízzel borított belső medencéket (például Mezopotámia, Kínai-alföld, az Indus alföldje, Hindusztáni-alföld). Ezek a feltöltések az egyes lemezeket (masszívumokat) szinte hozzáragasztották a kontinens központi tömbjeihez. Ilyen – tengeri és folyami feltöltéssel kialakult – hatalmas síkság a Nyugat-szibériai-alföld is, amely még az oligocénban is belső tenger volt. A kontinens mai alakját a negyedkorban érte el, de még jelenleg is változik, hiszen a lepusztulás-feltöltődés napjainkban is zajlik (például a Gangesz-delta).
Vízrajza bélyegkép|270px|jobb|A Léna folyó