A cölibátus (latin: cælibatus) tágabb értelemben a házasságról és a szexuális kapcsolatról való önkéntes lemondás, szűkebb értelemben pedig az ugyanezen célzattal tett vallási fogadalom a különböző vallásokban. Megtalálható a katolikus és az ortodox egyházakban, a keleti vallásokban: a dzsainizmusban, a buddhizmusban, a hinduizmusban, a tantrizmusban és a taoizmusban, a sámánizmusban, továbbá az iszlám szúfi irányzataiban.
Az iszlám fő áramlata és a zsidó vallás elítéli a cölibátust, mivel mindkét vallás a házasságot és a családi életet hangsúlyozza.Berachot 10a; Kiddushin 29b; Maimonides, Ishut 15:2; Shulchan Aruch, Even Hae'ezer 1:3
Etimológia A magyar cölibátus a latin caelibatus szóból jön, jelentése kb. házasulatlan állapot. A caelebs (= házasulatlan) latin szó két proto-indo-európai gyökből jön: *kaiwelo (= "egyedül") és *lib(h)s (= "élő").Online Etymology Dictionary, Celibacy. Archiválva 11 August 2009.
Absztinencia és cölibátus Az absztinencia és a cölibátus felcserélhetően használhatók, de nem feltétlenül ugyanazon fogalmak. A szexuális absztinencia vagy önmegtartóztatás a szexuális tevékenység egyes vagy valamennyi aspektusától való tartózkodás egy meghatározott ideig, míg a cölibátus úgy definiálható, mint önkéntes vallási fogadalom, miszerint az egyén nem házasodik meg és nem vesz részt szexuális tevékenységben.
Az amerikai bencés szerzetespap Richard Sipe , aki könyveiben a katolicizmus cölibátusának témájára összpontosított, kijelentette, hogy a cölibátus leggyakrabban egyszerűen házasulatlan vagy egyedülálló személyt jelöl és a cölibátust a szexuális absztinencia szinonimájaként tekintik. Ugyanakkor hozzátette, hogy még az Egyesült Államok katolikus papjainak viszonylag egységes közegében is úgy tűnik, hogy a cölibátusnak "nincs egyértelmű működési meghatározása". "simply no clear operational definition of celibacy"
A Bibliában A cölibátus a zsidóktól teljesen idegen volt, és sem Jézus, sem az apostolok nem rendelték el. Olyan parancsnak, hogy a vallási vezetők, a papok vagy a hívek bármely osztályának a házasságtól kellene tartózkodni, nyoma sincs, de az önmegtartóztatásról szó van az egész keresztény szentírásban.
A római katolikus egyház a következő bibliai szövegekre vezeti vissza az egyházukban meghonosodott cölibátus eredetét:
Ószövetség 1Sám 21,5-6: A pap e szavakkal válaszolt Dávidnak: „Rendes kenyerem nincs kéznél, csak fölszentelt kenyér. Tartózkodtak az emberek az asszonyoktól?” Dávid ezt a feleletet adta a papnak: „Egészen biztos! Az asszonyok el voltak tőlünk tiltva, mint mindig, amikor kivonulunk, így tiszták az embereim. Ez ugyan csak közönséges út, de azért ma is biztosan tiszták ebben a tekintetben.” Lev 21,6-7: "Istennek vannak szentelve, ne szentségtelenítsék meg Istenük nevét: ők mutatják be az Úr eledelét, Istenük táplálékát, azért szentnek kell lenniük. Ne vegyenek kicsapongó vagy meggyalázott asszonyt feleségül, sem pedig olyat, akit férje elűzött, mivel a pap Istennek van szentelve."
Újszövetség Az Újszövetségben is akadnak szövegek, amelyet egyes teológusok a cölibátus igazolására használnak fel:
Evangéliumok Mt 19,11-12: Erre így válaszolt: "Csak az fogja ezt fel, akinek megadatott. Van, aki azért képtelen a házasságra, mert úgy született. Van, akit az emberek tettek a házasságra alkalmatlanná. Végül van, aki a mennyek országáért önként mond le a házasságról. Aki fel tudja fogni, az fogja fel!" Mt 19,27-29: Akkor Péter vette át a szót: „Nézd, mi mindenünket elhagytuk, és követtünk téged. Mi lesz hát a jutalmunk? (...) Aki nevemért elhagyja otthonát, testvéreit, nővéreit, apját, anyját, feleségét, gyermekeit vagy a földjét, százannyit kap, s az örök élet lesz az öröksége."
Pál levelei 1Kor 7,1: "A leveletekre ezt válaszolom: Jó, ha az ember asszonnyal nem érintkezik." 1Kor 7,7: "Szeretném ugyanis, ha mindnyájan olyanok volnátok, mint én magam, de hát mindenki saját ajándékát kapta Istentől, az egyik ilyet, a másik olyat." 1Kor 7,27: "Ha asszonyhoz vagy kötve, ne törekedj elválni, ha azonban nem kötötted magad asszonyhoz, ne keress feleséget."
Pál bizonyos leveleiben azt javasolta a nőtlen férfiaknak, hogy ne keressenek maguknak feleséget. Szerinte a házasság földi kísértésekbe visz, amely hatással van az ember istenkapcsolatára; különös tekintettel azokra, akik a közösségben az Úr állandó szolgái.Depositum.hu
Fontos hozzátenni, hogy az őskereszténység abban a várakozásban élt, hogy Jézus visszatérése és a világ vége hamarosan bekövetkezik, ezért sokan tartózkodtak a házasságtól és a nemi élettől.
Pál ugyanakkor arról ír, hogy a házasság megóvhat a bűntől: 1Kor 7,2-3: "A kicsapongás veszélye miatt azonban legyen minden férfinak felesége és minden asszonynak férje. A férfi teljesítse házastársi kötelességét feleségével szemben, hasonlóképpen az asszony is férjével szemben." 1Kor 7,9: "Akik nem tudnak önmegtartóztatásban élni, lépjenek házasságra, mert jobb megházasodni, mint érzéki vágytól égni."
Jelenések könyve Jel 14,4: "És íme látám, hogy a Bárány Sion hegyén állott, és vele száznegyvennégyezer, akiknek homlokára volt írva az Ő neve és az Ő atyjának neve. [...] Ezek azok, akik asszonnyal nem szennyezték be magukat, szüzek maradtak és mindenüvé követték a Bárányt, bárhová ment. Ők a megváltottak az emberek közül, az Isten és a Bárány első termése."
A katolikus egyházatyák és egyháztanítók szerint itt vagy szó szerint csupán a szűzi életmódról van szó, ezt vallotta pl Szent ÁgostonHaydock-bibliamagyarázat "But others, as S. Augustine, understand it of persons who have lived in continency." vagy pedig a szűzi életmód azt jelenti, hogy Istent minden teremtmény és földi kísértés fölébe helyezi, Őt mindennél jobban szereti.Haydock-bibliamagyarázat Ver. 3. They sung as it were a new canticle. In these visions, after persecutions, are sometimes introduced rejoicings to encourage the servants of God in their sufferings from the wicked world. — No man could say (or sing) the canticle, but those hundred and forty-four thousand: by which are signified the elect, who were not defiled with women. Some expound this literally of those who always lived virgins; others understand all those who lived or died with a pure and clean heart, exempt from the corruption of vices, and of whom it is said, (v. 5) that in their mouth was found no lie, and that they were without spot for the throne of God. Wi. Minden ami Istent fontosságban megelőzi az ember életében, bálványimádás."In the style of the prophets, by fornication is meant idolatry, and virginity signifies cleanness from all sacrilegious worship. These, therefore, are virgins in this sense, who have not fallen into the impurities of creature worship." A száznegyvennégyezer szűz egész életében a "Bárányt", vagyis Krisztust tartotta szem előtt a lelkében, "követték mindenhová", figyelmüket Krisztusról semmi sem tudta elterelni: sem eszmék, sem vagyon, sem pénz, sem család, sem pedig a nemiség erős ösztöne. Ennek része a testi szüzesség is, de ennél sokkal többről van szó. Tehát a szüzesség itt szó szerinti is, valamint ezen túlmenőleg szimbolikus is.
A száznegyvennégyezer mint jelkép is erre utal, a tökéletes szeretetre, mely Istent mindennek fölébe helyezi: a 144 az 12x12 vagyis tökéletes szám, az ezer pedig a nagy sokaság jelképe. Vagyis a szüzek a mennyben kiemelt tiszteletnek örvendenek.
Protestáns bibliamagyarázók alapján a Jelenések könyve, mint a könyv nagy része, itt is szimbólumokban beszél. Mint az előző versszakból kiderül, itt a 144 ezerről beszél, akik a Földről megváltottak. A 144 ezer egy jelképes szám, ahogy a a szűz férfiak említése is szimbolikus. A múltban a szüzesség az erkölcsi tisztaság egyik jelképe volt. Nem azért "váltattak meg", mert szűzek maradtak, hanem egy bűntelen, szent életmódra törekedtek. Hasonló a jelkép Jézus példázatához, aki vőlegény érkezéséről beszél, és „akik készen voltak, bemenének ő vele a menyegzőbe, majd bezáraték az ajtó.”Mt 25,10
Célja a kereszténységben A tökéletesség eszménye A cölibátus jogosultságának első és legfőbb oka a szűzi állapot szent és tökéletes eszménye. Célja, hogy az áldozópap minél tökéletesebben tudjon ragaszkodni Krisztushoz és a szent szolgálathoz.1Kor 7, 32-35 Ennek eredete a katolikus teológia szerint Jézus és az apostolok példája, akik nőtlenül, illetve a feleségüktől megtartóztatva vállalták a szent szolgálatot.
Az Újszövetség azoknak, akik képesek rá, azt ajánlja, hogy mondjanak le teljesen a saját akaratukról, ne függjenek a földi örömöktől, gyakorolják a tökéletes engedelmesség és tisztaság erényét.Jézus így szólt tanítványaihoz: „Aki követni akar, tagadja meg magát, vegye fel a keresztjét minden nap és kövessen engem”. Mt 16,24.25; Lk 9,23„Ti magatok is mint élő kövek épüljetek fel lelki házzá, szent papsággá... tartóztassátok meg magatokat a testi kívánságoktól, a melyek a lélek ellen vitézkednek!... Mert arra hívattatok el; hiszen Krisztus is szenvedett érettetek, néktek példát hagyván, hogy az ő nyomdokait kövessétek.” 1Pét 2. Ezekre a tanácsokra épül rá a keresztény aszkézis lényege. Nézetük szerint szentebb és tökéletesebb a szűzi állapot, mint a házasság, és egyben érdemszerző is, mert a mindenkit kötelező önmegtagadásnak a legmagasabb fokon való gyakorlása, ami Istenért vállalva a legnagyobb szeretetet, s így a legnagyobb tökéletességet jelenti.
Összpontosítás az egyházi szolgálatra Az egyház azért is kötelezte papjait a cölibátusra, hogy teendőiket teljes odaadással és osztatlanul végezhessék. A család lekötné idejüket és figyelmüket. A cölibátus az, ami függetleníti a papot a családi, illetve világi élet gondjaitól és kötelességeitől.
Az egyedüllét a pap legfontosabb nevelője. Ott van alkalma szemlélődni, magába tekinteni, hivatásáról elmélkedni, a lelkek üdvözítésére új meg új utak és módok után kutatni. A családi élet zaja, szórakozásai, gondjai és küzdelmei kevésbé juttatják a szükséges összeszedettséghez és a belső élethez. Az egyházi személynek Isten országát kell mindenek előtt keresnie, s annak keresésére másokat is buzdítania és irányítania. Azoktól lehet ezt elsősorban elvárni, akik Isten országáért mindenről lemondanak.
A javadalmak átörökítésének megakadályozása Számos szerző alapján a cölibátus bevezetésében és az egyházi birtokok elaprózódása elleni intézkedés, az egyházi javak átörökítésének megakadályozása is nagy szerepet játszott.
A történelem bizonyítja, hogy valahányszor elhanyagolták a cölibátust, mindannyiszor előfordult, – éspedig nem is ritkán, – hogy a családos papok nemcsak a jövedelmeket vonták el rendeltetésüktől, hanem az ő gondozásukra bízott, de nem az ő rendelkezésükre álló más egyházi javak és alapítványok jövedelmeihez is hozzányúltak és saját céljaikra fordították. Előfordult az is, hogy a lelkipásztorkodást iparszerűleg és azzal a szándékkal gyakorolták, hogy minél több jövedelmet merítsenek belőle; pénzért szolgáltatták ki a szentségeket, zsarolták a híveket, hogy családjukat minél jobban elláthassák. A VII. Gergelyt megelőző zavaros időknek is egyik legnagyobb baja volt a szimónia és a szentté avatott pápa felismerte ennek gyökereit, mikor ennek kiirtására is a cölibátus visszaállítását látta a legjobb eszköznek.
Canterburyi Szt. Anzelmnek II. Orbán pápához írt egyik leveléből tudjuk, hogy a beauvais-i egyházmegye kanonokjai és papjai erősen dolgoztak azon, hogy fiaik örököljék javadalmaikat. I. Gergely törvénykönyvének XVII. címe is eléggé tanúskodik e mellett. Mindennek elmaradhatatlan eredményeképp bekövetkeznék, hogy a jobb javadalmak egyes családok kezére kerülnének.