Albus Percival Wulfric Brian Dumbledore professzor (1881 júliusa vagy augusztusa – Roxfort, 1997 júniusa) kitalált szereplő J. K. Rowling nagy sikerű Harry Potter-sorozatában. Dumbledore a Roxfort Boszorkány- és Varázslóképző Szakiskola igazgatója és a Főnix Rendjének vezetője. Keresztneve, az Albus latin szó, jelentése: „fehér”, „tiszta”. A Dumbledore óangol nyelven „dongót” jelent.
Dumbledore a legerősebb varázslók egyike a világon, de rendkívüli erejét szinte sohasem használja fel, jóakaratú és hóbortos, a jó mágusok archetípusát testesíti meg, hasonlóan Merlinhez és Gandalfhoz. Együtt érez Harry Potter nehézségeivel, és alkalmanként elnézőbb a fiatal varázsló hibáival szemben, mint másokéval lenne. Azt mondják, ő az egyetlen varázsló, akitől Voldemort nagyúr valaha is félt.
Dumbledore-t magasnak és soványnak mutatják be a könyvek, hosszú ősz hajjal és szakállal. Égszínkék szeme, nagyon hosszú, görbe orra (úgy néz ki, mintha legalább két helyen eltörték volna) és hosszú ujjai vannak, ami talán az erős varázslók közös vonása, hiszen regénybeli ellenfelét, Voldemortot is hasonlóan jellemzi a szerző. Dumbledore félhold alakú szemüveget visel. Állítása szerint van egy átokheg a bal térde fölött, mely a teljes londoni metróhálózat térképét ábrázolja, de ez a közlés – mondhatni – kétséges hitelű.
A karakter felépítése, személyisége Voldemorthoz és több más Harry Potter-karakterhez hasonlóan Dumbledore karaktere is merít a Gyűrűk Ura világából. J. R. R. Tolkien mágusa, Gandalf volt a minta Rowling számára Dumbledore megalkotásához. Nemcsak külső jegyeikben hasonlítanak (hosszú haj, szakáll, bölcsességet sugárzó, idős, ugyanakkor élettel teli megjelenés), de személyiségüket és képességeiket illetően is. Mindketten saját világuk legbölcsebbjei és leghatalmasabbjai közé tartoznak, Dumbledore varázsereje pedig ugyanúgy a tűzzel és a fénnyel áll összefüggésben, mint Gandalfé. Mindketten a főszereplők bölcs és nagytudású mentoraiként és tanácsadóiként, valamint a gonosz elleni harc vezetőiként emelkednek ki világukból. Persze a két szereplő nem teljesen egyforma, sok különbség is akad köztük, a legfontosabb talán az, hogy míg Gandalf Tolkien világának angyali jellegű lényei, a maiák közé tartozik, tehát a teremtés előtt született és halhatatlan, addig Dumbledore ember (bár a történet szerint jóval tovább élt, mint a többi halandó).
Dumbledore J. K. Rowling megfogalmazása szerint a jóság megtestesítője. Egyik legjellegzetesebb tulajdonsága, hogy képes megbízni azokban, akik mások szerint megbízhatatlanok (ebben is Gandalfra hasonlít, aki a Középföldén alig ismert hobbitok segítségét kéri a hatalmasok helyett). Mindenkiről hajlandó jót feltételezni, ami miatt környezete gyakran kritizálja őt, de bölcsessége iránti tiszteletből ritkán kérdőjelezik meg döntéseit az ilyen ügyekben. Remek humorérzékkel rendelkezik, jóindulatú és hóbortos, ám tud határozott, sőt félelmetes is lenni – ellenfelei ösztönösen megérzik, hogy nem tanácsos vele ujjat húzni. Szeszélyes oldala főleg problémák esetén és párbajok közben figyelhető meg, ami azokat, akik szemben állnak vele, igen felbőszíti. Veszélyes helyzetekben is megőrzi nyugalmát, ritkán haragszik meg.
Nagy zenerajongó. Dumbledore-nak – csokibéka kártyája szerint – a kamarazenélés és a kuglizás a hobbija. Kedveli az édességeket – a mágikusok és nem mágikusok egyaránt a gyengéi, és gyakran választja nevüket jelszóként az irodáját őrző kőszörnyekhez. Amint azt McGalagony professzornak mondja a Harry Potter és a bölcsek kövében, kiváltképp kedveli a citromos italport. A Bogoly Berti-féle Mindenízű Drazsét azonban nem szereti, amióta fiatalkorában kifogott egy hányásízű darabot. Ez ellentmond annak a ténynek, hogy Bogoly Berti az 1930-as években született, évtizedekkel Dumbledore születése után. (A nyilvánvaló ellentmondás megoldását az jelentheti, hogy 100 éves korában Dumbledore nyilván némileg bizonytalan lehetett az ügyben, vajon fiatalkora pontosan mikor is ért véget.) Rajong a kötési motívumokért; egyszer azt mondta Harrynek, az egyetlen dolog, amiből sohase volt neki elég, a kötött pamutzokni – bár ezt Harrynek arra az indiszkrét kérdésére válaszolta, hogy idős tanárának mi a leghőbb kívánsága, és maga Harry is érzi, hogy Dumbledore ezt finom elhárításnak szánta. A zoknimotívum azonban többször is visszaköszön a sorozatban, például mint a szabadság jelképe.Lásd még: Everything You've Always Wanted To Know About Socks
Híres nem mindennapi bölcsességéről és tudásáról. Számos alkalommal beismeri Harry Potternek a hatodik könyvbeli, alkalmi találkozásaik során, hogy ő is hibázhat, és minthogy okosabb a legtöbb embernél, hibái ennek megfelelően nagyobbak.
Zsenialitása és elszigeteltsége okozta életének tragédiáját: amikor 17 évesen találkozott egy vele közel egyenlő képességű varázslóval, Gellert Grindenwalddal, annyira elragadták a nagyszabású tervek a varázslótársadalom megreformálásáról, hogy elhanyagolta családját, és nem vette észre újdonsült barátja gonosz hajlamait. Ez végül húga, Ariana halálát okozta, Dumbledore pedig soha nem tudott megbocsátani magának. A tragédia azonban önismeretre ébresztette Dumbledore-t, és jobb emberré tette.
Rowling jóval a hét kötet befejezése után azt nyilatkozta – mintegy további mentségként Dumbledore fiatalkori hibájára –, hogy fiatalkorában beleszeretett Grindelwaldba, mivel Dumbledore homoszexuális. A könyvekben azonban az írónő tudatosan elkerüli az egyértelmű állásfoglalást erre vonatkozóan. A kijelentés váratlanul érte a sorozat olvasótáborát, és megosztott reakciót váltott ki, egy elismert kritikus szerint elsősorban azért, mert a nemeslelkű, magát a gonosz elleni küzdelemnek alárendelő Dumbledore esetében a szexualitás kérdésköre irreleváns, sőt idegen: meg sem fordul az olvasók fejében. Szerinte bár ez az értelmezés nem összeegyeztethetetlen Dumbledore könyvbeli jellemzésével, nem is következik belőle szükségszerűen: Rowling csak utólag teszi áthallásossá Dumbledore jellemzését – mintha csak Rita Vitrol alá akarna lovat adni.
Dumbledore-nak modern, felvilágosult gondolatai vannak a vér tisztaságával kapcsolatban csakúgy, mint a muglik, félemberek és nem emberek jogait illetően – minden emberi lényt egyenlőnek tekint, és legfontosabb értéknek és erőnek a szeretetet tartja. Voldemort egyenesen lenézi emiatt, és azért, mert nem használja tehetségét és varázserejét mások kárára, Dumbledore azonban azt vallja, hogy „a döntéseinkben, nem pedig a képességeinkben mutatkozik meg, kik is vagyunk valójában.” Időnként még Harry is kételkedik a szeretet mindent legyőző erejében, de végül rá kell jönnie, hogy Dumbledore-nak igaza volt.
Rowling állítólag általános iskolás igazgatójáról, Alfred Dunnról mintázta Dumbledore-t.
Mágikus képességei Leggyakrabban használatos fegyvere a tűz: a Voldemort elleni párbaj során lángkötelet használt; a kis Tom Denemnek varázslói képességeit a gyerek szekrényének felgyújtásával bizonyította; a barlangban szintén tűz segítségével tartotta távol az inferusokat. Ez a tulajdonsága A Gyűrűk Ura Gandalfjával rokonítja. Képes gubraithai tűz (soha ki nem alvó varázstűz) megidézésére. Patrónusának alakja és egyetlen háziállata is egy főnix, amely visszatérő szimbólum a könyvekben.
Dumbledore számára igen fontosak az emlékek; egyrészt fegyverként használja őket, másfelől információkat szerez belőlük. A Harry Potter és a Félvér Hercegben a merengőjében mutatja meg Harrynek az általa gyűjtött emlékeket. Így mondja el a fiúnak Tom Denem történetét, miképp vált Voldemort nagyúrrá, és milyen út vezetett a horcruxok elkészítéséhez.
Dumbledore fejlesztette ki azt a módszert, melynek segítségével a patrónusbűbájt üzenetek küldésére lehet használni, és amit csak a Főnix Rendje tagjainak fedett fel. Képes láthatatlanná tévő köpeny használata nélkül is láthatatlanná válni,Valójában ilyenkor nem láthatatlanná válik, hanem a kiábrándító bűbájt alkalmazza mesterfokon. és valószínűleg képes átlátni az ilyen köpenyeken.Ténylegesen nem a köpenyen lát át, hanem – Rowling nyilatkozata szerint – a homenum revelio bűbáj nonverbális változatát alkalmazza. Dumbledore igen gyakorlott legilimentor és okklumentor (vagyis képes a „gondolatolvasásra”, és a „gondolatolvasók” kizárására), ez a tudomány is csak a kivételes varázslók sajátja a regényben (Voldemort, Perselus Piton).Ha a legilimenciát nem is, az okklumenciát hatodévre a közepesen tehetséges Draco Malfoy is megtanulja, és – Dobby halálát követően – Harrynek is sikerül végre lezárnia az elméjét.
A Harry Potter és a Tűz Serlege jeleneteiből kiderül, hogy Dumbledore tud a sellők nyelvén, és még sok más nyelven, mint például koboldul. A rajongók közt vitát képez, hogy párszaszájú-e, tehát beszél-e a kígyók nyelvén.Tisztázatlan kérdés, hogy Dumbledore párszaszájú volt-e. Rowling, amikor egy alkalommal Harry párszaszájúságáról beszélt, kijelentette, hogy a párszaszó nem közönséges nyelv, amelyet az ember csak úgy megtanul. Másrészt azonban a Harry Potter és a Févér Herceg egyes jelenetei feltételezik, hogy Dumbledore legalábbis értette a párszaszót. Rowling ezzel kapcsolatban különféleképpen nyilatkozott:
Rowling elmondása szerint Dumbledore a tudását önállóan szerezte, bár „a Roxfort legjobb tanárai tanították”.
Kapcsolata Harry Potterrel és szerepe a regényekben
Amikor Harry Potter először látta Dumbledore-t, ő csak egy nagy varázsló és a Roxfort elérhetetlen igazgatója volt számára. Első párbeszédük Edevis tükre előtt zajlott. Dumbledore nem megbüntette az éjszaka a kastélyban kószáló Harryt, hanem leült mellé a padlóra, és elkezdte első leckéjét a sok közül a szeretet mágikus hatalmáról. Ezzel Dumbledore törődése alapvetően meghatározta Harry fejlődését Roxfortban. (Példaképpen Dumbledore arca volt az első, amit meglátott a Mógus–Voldemorttal való összecsapás után; Dumbledore-nak kellett felkészítenie Harryt Voldemort visszatértének nyomasztó részletei felidézésére a Harry Potter és a Tűz Serlegében.) Gyakorlatilag minden regény végén (általában a gyengélkedőn vagy az igazgatói irodában) Dumbledore tanítja Harryt, megmagyarázza a történéseket, megnyugtatja a főhőst (a hatodikat kivéve, melyben azonban rendszeresek a hasonló célt szolgáló különórák). Dumbledore szolgáltatta Harry védelmét a Wizengamot előtt, amikor megakadályozta, hogy elbocsátsák Roxfortból a dementortámadás után.
A talán legjelentősebb leckét a Harry Potter és a Főnix Rendjében adta, miután Harry túlélte az akaratok csatáját. Ekkor jött rá Harry először, hogy Dumbledore sem tökéletes. Bár Harry azt kiáltotta: „Fogalma sincs, hogy mit érzek!”, Dumbledore nemcsak tudta, de megnevezte, és el is magyarázta neki, amit önmaga még nem volt képes megérteni. Dumbledore engedte, hogy jogosan dühös legyen rá, és pusztítsa irodája berendezését a Sirius Black halálát övező gyászában. Hogy Harry bűntudatát csillapítsa, kifejtette saját végzetes döntéseinek sorozatát: száműzte Siriust a Grimmauld térre, bízott abban, hogy Piton túl tudja tenni magát a Sirius Black és James Potter elleni gyűlöletén, Harryt a Dursley családnál tartatta, nem mondta el neki a jóslatot, és tartotta tőle a távolságot egy évig, magyarázat nélkül. Ez utóbbiakért bocsánatot is kért.
A hatodik kötetben érintkezéseik az addigiakhoz képest sokkal gyakoribbakká váltak: Dumbledore elkezdte felfedni Harry előtt a Voldemort elleni küzdelem során felhalmozott tudását, végig hagyva, hogy Harry maga jöjjön rá az összefüggésekre. Örökül hagyta a Sötét Nagyúr gyengeségeinek, a horcruxoknak a titkát. Az egyik ilyen tárgy utáni közös vadászat után ölik meg Dumbledore-t, Harry jelenlétében.