bélyegkép|jobbra|260px|Periparus ater A fenyvescinege (Periparus ater) a verébalakúak (Passeriformes) rendjébe, ezen belül a cinegefélék (Paridae) családjába tartozó erdei madárfaj. Európa legkisebb cinegéje.
Rendszerezése A fajt Carl von Linné svéd természettudós írta le 1758-ban, a Parus nembe Parus ater néven.
Alfajai európai fenyvescinege (Periparus ater ater) – Európa angol fenyvescinege (Periparus ater britannicus) – Egyesült Királyság ír fenyvescinege (Periparus ater hibernicus) – Írország szardíniai fenyvescinege (Periparus ater sardus) – Szardínia ciprusi fenyvescinege (Periparus ater cypriotes) – Ciprus atlasz-hegységi fenyvescinege (Periparus ater atlas) – Marokkó és Algéria tunéziai fenyvescinege (Periparus ater ledouci) – Tunézia himalájai fenyvescinege (Periparus ater aemodius) – Himalája pekingi fenyvescinege (Periparus ater pekinensis) – Kína Periparus ater chorassanicus Periparus ater derjugini Periparus ater gaddi Periparus ater insularis Periparus ater kuatunensis Periparus ater martensi Periparus ater michalowskii Periparus ater moltchanovi Periparus ater phaeonotus Periparus ater ptilosus Periparus ater rufipectus Periparus ater vieirae
Előfordulása A fenyvescinege eurázsiai madár. Európa nagy részén megtalálható Skandinávia északi részét kivéve, illetve a Kárpát-medencében is ritka. Mint neve is mutatja, elsősorban fenyőerdőkhöz, főleg lucosokhoz kötődik.
Kárpát-medencei előfordulása bélyegkép|jobbra|250px|Periparus ater, Lengyelország Nem különösebben gyakori, de rendszeres fészkelő.
Magyarországi állománya az Alpokalján, a Zalai-dombságban és az Északi-középhegységben a legsűrűbb, a legkevésbé pedig az Alföldön és a Kisalföldön jellemző. Becslések szerint Magyarországon 4000 – 20 000 fészkelő pár él és az egyedszám növekvő trendet mutat.
Megjelenése A fenyvescinege alfajai meglehetősen változatosan néznek ki, van köztük sárgás és fehér alapszínű, barna, olajzöld és szürke hátú. Az Európában legelterjedtebb Parus ater ater szürke és fehér, a fiókák még sárgásak. Mindig jellemző azonban az arcfolttal megegyező színű tarkófolt, amit a fekete sapka keretez, illetve a széles, fekete toroksáv.
A faj testtömege 8–10 gramm, átlagos testhossza 11–12 centiméteres, szárnyfesztávolsága pedig 17–21 centiméter körül mozog.
Életmódja bélyegkép|jobbra|200px|Periparus ater Rokonaihoz hasonlóan elsősorban ízeltlábúakat fogyaszt, étrendjében különösen aknázómolyok és araszolók hernyói, levél- és szövődarazsak szerepelnek. A mérsékeltebb éghajlatú vidékeken állandó madár lévén a téli időszakban magvakkal, bogyókkal egészíti ki étrendjét és nagy szükség esetén kóborolhat. A tajga fenyvescinegéi telente délebbre vándorolnak.
Hangadása a széncinegééhez hasonló, ám magasabb annál. Legjellemzőbb hangjai a „ficsa-ficsa” hívás, illetve a csízre emlékeztető lágy „tlüi”.
Szaporodása thumb|A fenyvescinege tojásai A fenyvescinege elsősorban fenyvesekben vagy kevert erdőkben fészkel a fák odvaiban, illetve a cinegékre nem jellemző módon olykor sziklarepedésekben vagy az avar mélyedéseiben. A csésze alakú fészek állati szőrből készül, a szülők növényi részekkel teszik kényelmesebbé.
Évente két költésre kerül sor. Egy fészekalj 8-10 tojást tartalmaz, amelyek 12-15 nap szakadatlan költést követően kelnek ki. A mindkét szülő által táplált, eleinte csupasz és vak, fészeklakó fiókák 17-21 napon belül repülnek ki.
Védettsége A faj a Természetvédelmi Világszövetség szerint nemzetközi léptékben is jó kilátású, SPEC értékelése sincs. Magyarországon ennek ellenére védettséget élvez, természetvédelmi értéke 25 000 forint.
Források szerint Parus ater Oiseaux.net szerint Periparus ater Az MME Monitoring Központ adatlapja szerint Parus ater Hermann Heinzel – Richard Fitter – John Parslow: Európa madarai ()
Jegyzetek
További információk Képek az interneten a fajról Ibc.lynxeds.com - videók a fajról
Kategória:Periparus Kategória:Madárfajok Kategória:A Kárpát-medence madarai Kategória:Magyarország madarai Kategória:Európa madarai Kategória:Ázsia madarai Kategória:Algéria madarai Kategória:Marokkó madarai Kategória:Tunézia madarai